Péter és levelezésünk Júni 2009.

Mindenkinek más hobbija van és másképpen vezeti le a stresszt, a felgyülemlett salakot, amit egész nap magára szedett, vagy valahogy beleragadt a bőrébe és beszívódott egészen a vesénkig és ott eszi rágja a belsőnket.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Na erről ennyi, szuper témákat dobsz fel és mindegyikhez tudok hozzászólni igy lassan kész lesz a könyvem , csak az a baj hogy elég pesszimista könyv lenne ha így folytatom és nem lesz aki ilyen időkbe ilyen szörnyűségeket olvasson
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Visszatérve történet és valóság néha összefolyik és ehhez nem kell néha ész hanem egy egyszerű mondjuk transz, felállom, kis repülés. Valaki alapban ilyen és valakinek segédeszközök kellenek.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Különben miért gondolod hogy nincs valóságalapja annak amit írok?? min nem tűnt megtörténtnek.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Te vagy az én Múzsám
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Nekem már az is szuper lenne ha én az ágyban lapimmal írom a könyvemet te mesélsz, vagy hallgatsz , vagy éppen hébe-hóba beszélgetünk , egymáshoz érünk, kisimítod a szőkített hajam a szememből egy simogató mozdulattal és rám mosolyogsz félálomban miközben én írok írok. Majd nézem ahogy a szunyogokat hajkurászod a szobában ugra bugrálva és csak nevetünk, hogy egy ilyen aprócska lény mit ki nem vált az emberből. És csak vagyunk , egymáshoz közel egymásba gabalyodott testtel. Aztán megunod hogy csak írok órák hosszat és kisimogatod belőlem az író kényszert leteszed a lapit a helyére és átölelsz és csak szorítasz szorítasz erősen. Majd együtt el megyünk vacsit csinálni kotyvasztunk.