30 szeptember 2009

Én csak én vagyok

Közeledik a tél ,
a hideg befúródik a földbe,
a hideg bemászik az életedbe is.
Megpróbálja berágni magát,
befészkelni ha elengedi magát.
Be éjszaka a takaród alá,
Álmaidba besurranva.

De én csak én vagyok,
Ennyi mit adhatok.
Vedd el ha akarod.
De én csak én vagyok.

Kétségek, egyedüllét, jönnek és mennek,
közbe ujjak és ujjak születnek.
Marcangolnak, belülről ölnek.
Ilyenkor mindenki szalad,
fut, rohan kapkod,
Talán bepótolható ,mit elhalasztott?
Talán helyrehozható még a nagy hiba!
És mi arra a garancia?
Mi a helyes út, vajon balra, jobbra fút?

Nem tudom, és vajon honnan tudhatom?
Kétségek között vajúdom.
hazudni nem tudok,
most mondjatok , mondjatok.
Súgjatok valamit nekem, merre lelem meg helyem?

De én csak én vagyok,
Ennyi mi én vagyok,
Ennyi az életem,
Most elég legyen!

Dance

28 szeptember 2009

Fekete Bárány





Hipó: ( nekem nem forog???
Kostold meg ! Kostold meg! Kostold meg! ... Egyszer úgyis meg fogod kostolni!

"A hajad minden nap rendbe teszed. A szívedet miért nem?"



"... - Mi az, hogy igazi ?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú? - Az, hogy igazi az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy igazi vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi. - Nem fáj az? kérdezte Bársony-nyuszi. - Néha fáj. mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként? - Nem hirtelen történik mondta Bőr-lovacska csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. ..." /Margery Williams/



"Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja, ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod, minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang: Érted szól!" /John Donne/


"Egyetemista koromban írtóztam Schoppenhauertől, később rájöttem, annyit el kell fogadnom a tételeiből, hogy minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély." /Szabó Magda: Az ajtó/


"Álmomban...ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok."

Kapcsolatok à la Carte - folytatás


Szóval eszembe jutott hogy a Judit és a zenemanók.

Most már olyan szinten felhasználtam a türelem tartalékomat hogy szinte sőt egyáltalán nem vagyok türelmes. Elfáradtam, elhatárzoztuk hogy Vasárnap 1 nap a miénk, délelőtt főztünk, minden jól sikerült el sem hiszem , talán ez az idegállapot kell nekem a szuper főzéshez , máshoz viszont nem. Hete allig eszek, nagy nehezen nyomkodok valamit le de most ettem rendesen. Szóval elhatároztuk hogy ez egy olyan nap lesz amin nem említjük a problémáinkat és semmit ami konfliktust okoz. Már idejét sem tudom mikor volt olyan napunk, napom hogy végre fel tudjak töltődni. Olyan igazai, subi dubis , gula - gula, dam - dadam nap , pihenés , relax. Mondanom sem kell nem sikerült túl sok a feszültség bennem és nem tudtam megfelelni , sőt nagyon nem is volt lehetőség rá , több pihenő kelett volna, és a 3-4 nagyobb veszekedést elkerülhettük volna.

Hétfő reggel. Felkészülve , idultunk az iskolába, szokásosan ahogy megbeszéltem az osztályfőnőkkel megjelentem és fel is kísérhettem Életet( megjegyzem más anyukák is voltak ott, mit sem törödve az előírásokkal) érdekes. Mindegy.
Próbáltam beszélgetésbe elegyedni a tanárnővel, ő pedig gyorsan kiterelni az osztályból:
- Most egy másik anyukával kell beszélnem akivel már régen nem sikerült , igy ma nem érek rá. - jött a válasz. - " hát jó akkor ok , én ezt megértem"- És mégis azt beszéltük meg hogy akkor megbeszéljük hogy mi is volt Pénteken a gyermekkel. - Áh rég volt , már nem is emlékszem. - jött az ismételt elterelő válasz.

Majd egy hívás , a Családsegítőből, mivel ott meghagytam a pszihológusnőnek a számomat, aki az iskolánkban szokott Szerdánként a gyermekekel foglalkozni de múlt héten " beteg volt állítólag" nekem ma azt mondta csak pár napot nem volt. -Furcsa. Igy kötöttem ki még a múlt héten a Nevelési Tanácsadóba.
Na mindenesetre a Pszihológus nő ma felhívott és ahelyett hogy valami értelmeset mondott és megkérdezte volna az elején mi a gond, nagyban helyeselte hogy ezek a problémákkal a Nevelési tanácsadóhoz fordultam.
Miközben nem is tudta milyen porblémákról van szó. Nagy álltalánossággal beszélt a tanullási nehézségekről , stb. míg én a 30 adik mondatnál leállítottam és tájékoztattam hogy nálunk nem erről van szó. Majd lassan mint a faggatóbizotság előtt majdnem megerőszakolva éreztem magam a kérdéseitől, segítséget nem kihalva a szavaiból, sőt tiszteletlen elhárító viselkedést. Nem törödtem vele. Mindaddig mig végre ki nem derült kik is vagyunk akkor jött az ide oda vagdalózás. Hogy: - Kérem má nem tessék a múlt hetet elővenni hiszen csak 3 napot nem volta, és: -Kérem má én már tavaly is megmondtam, hogy kell valamilyen kezelés neki, mert voltam benn az órán és láttam , de az édesapa elutasította több ször is.
-Én viszont tavaly év vége felé jeleztem hogy szeretném igénybe venni . - mondtam - Akkor elutasítottak azzal a magyarázattal hogy nem férünk be már az időbe.
Erre persze megint félre beszélés. És értelmetlen magyarázatok arről hogy akkor mit is teszünk.
Hát elmondtam hogy én kivárom míg átküldik a papírokat, mi mást tehetnék , és hogy azért hagytam a telefonszámomat hátra a hölgynél hogy tudjunk beszélni mivel adott napon nem volt az iskolába és nem tudtunk beszélgetni.
- Persze erre is sok rosszindulat volt a válasz hogy ne jöjjek már megint a mult héttel. és hogy akkor mi igazából nem is férünk be , mert meg van az iskolai rendje ennek hogy hogyan is jönnek a gyermekek kezelésre( vagy minek is nevezzelekre)
- Persze mondtam is a hölgynek is hogy sajnos nem kaptam felmérésről semmi tájékoztatást amit tavaly végzett , vagy tapasztalt a gyermekem , igy tudnék valamit tenni én is. - felháborodás és támadás volt ismét a válasz. vagy már nem tudom de én igy értelmeztem , habár igazából 3 napja elég ki vagyok. Hát nem is mivel nem volt.
Nekem mindha, úgy rémlene, hogy valami felmérésről beszélt volna az osztályfőnők, aminek lennie kellett volna. - na majd letagadják ,és kész.

- Forduljak az iskola igazgatójához . - mondta még a hölgy.

Elgondolkoztam most akkor ő segíteni szeretne vagy ???
Mert nem úgy érzékeltem.
Nem támadást és magyarázkodást vártam.
Segítség nekem nem ezt jelenti.
De legalább hívott és vissza tudtam hívni. - 1 pozitívum.
És őszintén nem szívesen adom igy a gyermeket az ő kezébe. - már bocsánat.

Egyenlőre ennyi forrott ki mai nap belőlem.



A szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” (Kung mester- Konfuciusz)

25 szeptember 2009

Kapcsolatok à la Carte


Igen való igaz , tudni kell hogy Élet mint már mondtam intelligens gyermek, Szorgalmasan olvas, folyékonyan ami azt jelenti úgy mint egy felnőtt, lepipálja a egész iskolát. És most nem dicsekvés csak megpróbálom még egyszer magamnak is a részleteket kielemezgetni. Ez is úgy kezdő hogy még nagyon emlékszem irtóra érdekelte az A betű , és hát aztán belelendült és a boltban kin lévő, az utcákon kirakott plakátok hirdetményei is nagyon érdekelték. Sokat segített Halász Judit CD, kazetta formában, A tanuljunk játszva egy két kiadványa, Rajzfilm slágerek CD, Forrai Katalin - Ének a Bölcsődében kiadványai majd az óvodai kiadványai, és még volt 1 amit kazettán szereztük meg és sajnálatomra azóta sem találom se otthon se az interneten.
Énekelgettünk olvasgattunk, számolgattunk, és ez a könyv mely nagyon jó mindenkinek csak ajánlani tudom, én már ajándékoztam is és nagyon örültek neki.

Szóval szépen fejlődtünk, okosodtunk, olvastunk, hancúroztunk ahogy kell a saját tempónkban.
Matematika is mindezért nagyon jól megy. Tanulási szempontból semmi gond.
A hozzáállás, a figyelem elterelődése.
És miután a tavalyi tanárnőket lecserélték, 1 szülési szabadságra, másikat valahogy eltávolították mert ő nem bírta az egész évet egyedül a gyermekekkel egy pályakezdő valamilyen szempontból jobbnak tűnt nekik, szép sunyiba szülőket nem is tájékoztatva lecserélődött a tanári karuk.

Tavaly körül belül 7-9 nagyon rossz és nevelhetetlen gyermek volt az osztályban egy 80-90 kg os gyermek és sok kisebbségi. Nagy gondok voltak, ezek a rossz gyermekek húzták, vonzották a bajt. Na és Élet nem az a fajta aki ne lenne benne egy kis buliban. Hát fiúka. Az iskola szépen csendben az első évben megszabadult a nagy többség rosszaktól amire azért tényleg szükség is volt. És várták a javulást nyár alatt egyik percről a másikra.
A heti lerohanásommal késleltettem ugyan a baj kiütközését, de a megaláztatást amit az osztályfőnök Élettel művelt nem tartom jónak, hiszen pont ezt olvastam hogy ez még jobban nem tesz jót az ÉN képének, de nem szóltam, lehet hogy majd belátom nem jól tettem.
Minden esetre sok mindenről esett szó a tanárnővel ellentétben én nem is felejtettem ezt el. Ugyanis udvariasan érdeklődve felajánlottam hogy amellett hogy minden reggel feljövök az osztályba( ami házirend szerint tilos, persze volt más is fent:) ) szívesen részt vennék reggelenként az órákon is. Nem kaptam rá választ. Így másnap míg nem az osztályfőnők volt reggel az fiatal pályakezdő tanárnőtől megkérdeztem és beültem az órára( mint utóbb kiderült Igazgatói engedély kell hozzá, pláne egy kezdőnél).

Amit ott láttam olyant szerintem senki sem látott még, de még az óvodában is nagyobb rend volt.
És mielőtt belekezdenék hangsúlyozom , nem érdekem az iskolát szidni, oda akarom járatni a gyermeket, és ha nagyon berágnak akkor ennek nem sok esélye lesz. Tehát mit tegyek ?
Mivel katolikus iskoláról van szó reggel imádsággal kezdődik az óra a hangosbemondón keresztül, ezt már többször láttam elsőben.
Csakhogy az első padban lévő gyermek mindent csinált csak nem imádkozott, ült, rajzolt, futkosott , óra közben felugrott a padba, bekiabált. A többi gyermek követve ezt a hagyományt, 0,5 l es üdítős üveggel hadonászott , csapkodta a padot, kúszott, mászott, fetrengett, ordított, bekiabált jelentkezés nélkül, és még sok minden. Matematikát tanulni nem lehetett, aki akart volna az sem tudott volna kb. 3 lány volt aki ült a helyén és hallgattatott, ezek bírták és nézték a fejleményeket. ( mit gondolhattak ők erről ez motoszkál a fejemben) a többi kislány tartva a hagyományt részt vett a buliban.

Na már most csodálkoznak akkor ha egy örökmozgó gyermek nem bír a helyén ülni és ő is követi a példát, rossz példát. Szent legyen a talpán ha igen.

E mellé hozzájárul hogy én inkább matekból voltam jó meg Magyarból, így már a múltkor is feltűnt hogy a kezdőnek a tapasztalat hiány miatt igen nehéz a helyzete és nem kellett volna mindig egyedül hagyni a tanárnőt, mert Élet már jött úgy haza hogy a tanárnő így magyarázta el ,meg hogy senki sem értette. Na óra vége táján biz előhozta a szokásos feladatot amin én mindig megdöbbenek, mert már elsőben is volt szorgalmi feladatként , és még mindig nagyon kevésnek megy. Én is többször magyaráztam , míg most már azt mondhatom hogy valahogy érti.
2 osztályos anyag?
15-9 < valamennyi -2<10+2


Ma reggel az osztályfőnők majdhogynem lehordott hogy be mertem menni az órára, és hogy mit képzelek, és hogy hát vannak gyermekek akik azért hallgatnak annak ellenére hogy örökmozgók a tanárnénire de az én Életem nem. Nem és nem fog rajta a szép szó.
Már nagyon elszégyelltem magamat, de hát álljon meg a menet, nehogy már most feladjam a harcot, nem fog rajtam a megfélemlítés, és nem hagyom ennyiben.
Közben persze kiharcoltam a Családsegítőknél egy telefonszámot , és leadtam az osztályfőnőknek hogy ide és ide a Nevelési tanácsadóba küldjék személy szerint ennek az iskolai szakvéleményt a gyermekről hogy ki lehessen vizsgálni.

Nem fogom hagyni magam megfélemlíteni , és elhatároztam hogy az igazgatóhoz megyek ez ügyben hogy beülhessek az órára. Vagy mit tegyek??
A papírok elküldése az osztályfőnők szerint persze eltartanak egy darabig, na meg ott is ülnek rajta pár napot , de nekem most azonnal kell valamit tennem. persze amellett hogy otthon sok beszélünk Élettel a problémáról , de őszintén nem látom a változást rajta. Persze megígéri , meg minden, de hát az édesanyja vagyok , tudom mi nála az elhatározás és ez nem annak látszik.

Szóval persze berobogtam a könyvtárba hogy bővítsem otthon a tudásom. De sajnos csalódottan jöttem ki onnan. Az interneten lelt szakanyagok főbb része ebben a kisvárosi könyvtárban nincs meg, talán a nagy metropólban ingen főleg a külföldi szakkönyvek . Amit meg találtam , persze mindig belelapozok előtte mielőtt hazaviszek valamit, nagy hablaty.
Az egyik gyógyszeres kezelést javasolt amit alapba elvetettem.
A másik teljesen szélsőséges eseteket , és diagnózisokat írt le ami annyira elüt tőlünk hiszen nincs baj a tanulással, olvasással, számolással. Pont tegnap hozott haza egy 5 öst Matekdolgozatból.


Irány az iskola! - Harcra fel!
(folyt. köv. majd ha lesz időm)

22 szeptember 2009

hogy te is szeretni tudj


Az elsők között szerepel a kedvencek között mióta nekem is van időm, és lehetőségem a hálóra.

A változás szele - Wings of Change




Talán itt van az idő hogy végre felfogjam , hogy végre valóságként vegyem a kezembe és ne csak elmeneküljek előle. Itt az idő hogy tegyek is valamit teljes szívből, ne csak úgy immel- ámmal.
A szerencsétlen hét folytatódik így is felfoghatjuk, de most nincs kedven nyafogni, nincs inkább mintha mi sem történt volna , megpróbálok előle elbújni , inkább belevetem magam a könyvek világába, vagy maga a sok teendő segít abban hogy ne keljen a sok közelgő majdnem fellökő kérdésekkel foglalkoznom.
Ma példának okáért hányingerem van ( haha még ha csak az lenne amire ti gondoltok) de nem az) szóval valószínűleg gyomorrontás, már napok óta rosszul érzem magam.
Életnek pörög a suli, a szolfézs, a sportszakkör, a klarinét óra: ami remélem még nem veszti el a varázsát olyan hamar és szépen tanítja a türelemre is. Jó tanárt fogott ki igazi erős férfi akire kicsit fel is nézhet, elégedett vagyok ezzel a fordulattal.
- Én kaptam a legjobb klarinétjét. - ezt mondta nekem a Gábor bácsi csacsogta Élet az első óra befejeztével - magamba persze mosolyogtam azon, hogy ez tényleg így van e vagy maga a varázs miatt mondta e ezt neki esetleg nem e minden gyermeknek ezt mondja. Vagy éppen mert majd kiesett a két tanító szeme mikor szőke szeleburdi mivoltomtól voltak elalélva? Esetleg miért ne hinnénk el ezt neki, miért ne hihetnénk el amit a felnőtt mondott a gyermeknek? Rosszat nem akart igy somolyogva lépkedtem tova a büszke Élet mellett.
Otthon aztán mint megjövendöltem neki is veselkedett a gyakorlásnak, elolvastuk a világháló által összegyűjtött információt a hangszerről és kicsit bolondozva és a kíváncsiságtól hajtva dzsesszesen igazi muzsikát imitálva rihegtünk - röhögtünk az alakításunkon és a hangszerrel kreált általunk kiadott hangokon.
Ez is egy következő lépés a hangszer megkedveléséhez, a varázs még tart remélem még sokáig.
Van még nyelvoktatás, és ki tudja még mi minden.
Élet este megint befulladt ami cseppet sem nyugtatott meg. Szépen csordogál az élet.
A vasárnap szépen nyugodtan, veszekedve, és káoszosan telt. Moziünnep és Élet sznapjának tiszteletére elmentünk kicsike mozinkba hogy megtekintsük az általunk kiválasztott filmet G.I. Joe. Nem voltam lehengerelve a választásától ,de őszintén nem is volt ennél jobb film sem ami között lehetett volna választani a kis moziban.
Nekem a mozihoz a jó kis sós pattogatott kukorica a fél liter Cola kell, ennek így kell lennie. Nem is mondom tudtam hogy itt ilyen nem lesz , mivel azonban veszekedésünkkel el játszottuk az időt boltba futni kukrincáért már nem volt időnk. Igy a drága boltba Élet tökmagot választott hozzá szőlőlét és irány a mozi. Nem is mondom rosszul is lettünk mint a ketten ( szuper párosítás) .
Ez még mind semmi hogy a való élet megmutassa mennyire szeret mellénk ültettek 2 részges fiatal embert olyan 30 körülieket. Azt mikor leültek , áh dehogy még le sem ültek csak közeledtek felénk megcsapott az a förtelmes több napos áporodott szag, több heti alkoholmámorszerű áporodottsággal kisebb kiválasztószerv által termel melléktermék szaggal spékelve és majdnem lealéltam a székről. FUJJJJJ.
Ennek örömére elkezdtem tüsszögni. - Ők nagy kedvel próbáltak velem ennek kapcsán kedvesen társalogni - Allergiás vagyok é? és ilyeneket közbe közbe dobva tüsszögésem fél másodperces szünetében. ÁH. -Inkább ne is forduljatok ide mert még abba sem bírom hagyni .- suttogtam Élet fülébe aki már elég rossz néven vette az éngem való stírölést és szúrós szemeket meresztett rájuk.
Elindult a várva várt előzetes ami végre lefoglalta pár percre a figyelmemet a következő kétértelmű szöveggel kb.: Megfogadom, hogy a film alatt nem smárolok csámcsogva és nem zörgök a zacsimmal".
Na ez nagyon tetszett így reméltem ha sokat nem is kaphatok ettől a filmtől legalább ez megmarad. Hiába kerestem ezt a szép reklám vagy minek nevezzelek szöveget a hálón sehol sem találtam. Kár.
Szóval itt az idő hogy eldöntsem és tegyek is érte hogy legyen valahogy ne csak vegetáljak itten.
Drágám bocsánat hogy nem vettem fől de nagyon bealudtam, tegnap meg már a rosszullét kerülgetett igy csak ezért nem tudtam beszélni veled, a mai napot már egy szép nyitánnyal kezdtem rosszulléttel a mosdóban , a városból is szépen majdnem éppen értem vissza haza ahol aztán folytattam a mosdóban amit reggel elkezdtem és remélem hogy a munkában ez nem fordul elő. Hébe - hóba azért előjön a ronda hányinger de muszáj kibírnom.
Végül is arról ami foglalkoztatta nem tudok írni látod, inkább minden másról beszélek, jegyzetelek de a végső szót nem merem kiejteni, mert fáj, mert hasogat, mert romba dönt és eltipor. Azt a kis életkedvet is kirágja belőlem ami lassan visszatérni látszik. Nem látván a kiutat ténfergek, pedig tudom hogy csak belső elhatározás és minden úgy lesz , de ha magam sem tudom mi a helyes út, és az végkép nem amit az ősök akarnak belém nyomni előszakítani, kényszeríteni. Persze sok mindent jobban tud a felnőtt, de akkor is minden gyermeknek a maga útját kell megjárnia. És igen néha nagyon nehéz ezt szülőnek elfogadni, pláne ha még életükben nem fogadtak el tőlem semmi döntést , és mindig csak lehülyéztek. Nagyon fáj. Fáj hogy félig a hátam mögött mondják tovább és tovább a saját igazukat, ítéletüket amit én már százszor hallottam ugyan mégsem bírok elfogadni mert nincs igazuk. És soha nem is leszünk közös nevezőn tudom, de mégis hasogat a fájdalom emiatt nem bírok és nem is fogok soha letenni arról a reményről, hogy talán egyszer éngemet is elfogadnak olyannak amilyen vagyok, és az én életem is végre megfelel az ő elvárásuknak. És hogy végre saját erőmből elérjem hogy ne keljen más támasza egyedül is megálljam a helyem.
Azt hiszem ez a remény hall meg utoljára, és ez is visz majd a sírba engem is. Mint az a sok Hollywoody story ahol a gyermek a szülőtől csak egy , egyetlen egy jelzésre dicséretre vár életében. Arra a dicséretre ami örökké kitart nem múló képzelgés ami másnapra elfoszlik.

Nem merek lépni félek rettegek, viszont kell Októberig van a szerződés és muszáj MÚ SZÁJ találnom valamit.
Tudod ahogy meséltem szívesen visszamennék a nagyvárosba, de ott is csak ugyan az várna mint itt és én már megjártam ezt egyszer, tudom hogy nem jobb ott sem.
Teszed a dolgod lépsz előre neked valóban előrébbnek tűnik de meglehet hogy ez is egy csapda és ahelyett hogy ez a lépés felfelé , vagy akár jó felé vinne inkább lefelé egy nem kívánt jövő felél vezet.

A barát néha meg megjelenik , de ő csak van, van és ahelyett, hogy tanácsot várnák tőle menekülök karjaiba, illatába, biztonságot nyújtó karjában, hogy mindent feledjek. Nyugtalanságom ilyenkor elmúlik és megnyugodok, megpihenek egy kicsit.
Kép részben(http://view.stern.de/de/gallery/9/?page=25&g=all&r=9&pagenumber=2)

21 szeptember 2009

Te és én megoszthatnánk a csöndet





Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. (Charlotte Bronte)




"A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga határozott sajátságai: van és rossz ember, okos és buta, erélyes és tehetetlen, és a többi. Az emberek nem ilyenek. Annyit bárkiről állíthatunk, hogy többször , mint rossz, többször okos, mint ostoba, többször erélyes, semmint tehetetlen, vagy megfordítva; de nem lehet igaz, ha az egyik emberről azt állítjuk, hogy vagy okos, a másikról pedig, hogy gonosz vagy ostoba. Pedig többnyire így osztjuk fel az embereket, s ez merőben téves. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos. Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad." ( Lev Tolsztoj)




18 szeptember 2009

;)


Érzések melyek kavarognak bennem de nem találnak szavakra, így most csak életképeket nyújtok magamból. És nagy ürességet.




És utólag itt is Boldog Szülinapot Élet, ha többet ennél nem is nyújthatok.
(http://pixdaus.com/index.php?pageno=35 )

15 szeptember 2009





нα вєℓєηézєℓ єgу ℓáηу ѕzíνéвє,мєgℓáтσ∂ αzт,нσgу мєηηуιт ѕíят ναℓóנáвαη. ℓáтηι ƒσgѕz тιткσкαт,вαяáтσкαт,нαzυgѕágσкαт.. ∂є ℓáтηι ƒσgσ∂ αzт ιѕ,αмιт (тαℓáη) ѕσѕєм éятнєтѕz мєg: нσgуαη тυ∂ єяőѕ мαяα∂ηι αккσя ιѕ, мιкσя ѕєммι ѕιη¢ѕ яєη∂вєη..

:-) Mosási tanácsok

14 szeptember 2009

A balszerencse áradása The Series Of Unfortunate Events


ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Hétfő van és még mindig kerget a balszerencse. De kezdjük az elejétől. Szépen sorban egymás után.
Ronda egy hét volt.
Alighogy kitátottam a számat és betegségekről csevegtem. Hoppálá az ördögöt a falra festettem. Élet, Péntek reggelre furin köhögött, nem is lett volna semmi baj de folyamatosan tette ezt, így elég ki voltam. És mivel már pár napja furcsa hangokat éreztem a tüdejéből hát igen ösztönből nyomban C vitamin, Immunrendszer erősítőt is rendeltem a gyógyszertárba. Tehát Péntek reggel suli helyett a váróban töltöttünk fél órát. Ott az asszisztensnő nyomban kötözködni kezdett, ( ugyanis sohasem bírtuk egymást) , szerencsémre a doktornőt jól ismerem és itt a kisvárosban nem várják el tőlünk hogy a háziorvos zsebeit tömögesem az amúgy is percenként csappanó pénztárcámból( nem így a nagyvárosban).
Nagy meglepetésemre a doktornő most hitt nekem és meg is hallotta az általam is észlelt zörejeket.
-Hörghurut. - volt a diagnózis. Gondolhatjátok piszkosul megörültem. Mivel asztma jelöltek is vagyunk 3 kérdőjellel nem lehet ilyennel játszani. Ki is írtak minket és az évek óta nem használt inhalálótól az orrcseppig, antibiotikum, köptető, allergiacseppek szépen leszívtak minket. Ha lehet az Antibiotikum miatt aggódok a legjobban nagyon legyengíti a szervezetét és így még nehezebb lesz ilyen szeszélyes időjárásban nem megfáznia. Na meg a suli is kiesik, ami nem jó. A rendelőben még az asszisztensnő azt is be akarta magyarázni nekünk hogy iskolaundorunk van mint a többi 100 mai napra már bejelentett betegnek. - nem húzom fel magam mondogattam és csak szépen szökésen mosolyogtam. - bevált lepattant az egész, és még elég gyorsan le is görgettük a kellemetlen dolgokat.
Szombat kész katasztrófának tűnt, semmi sem ment úgy ahogyan kellett volna, több mint 3 órát késtem a grillpartiról, mert a munka elhúzódott. Igen 3 órát saját hibámból és nem sajátból, boldog voltam.
A vendégek csak mondták a magukét, jót és kis felháborodásukat is közölték ami volt, de most valahogy minden idegesített. Minden még a sok jó is, még a kedves csevej is még a mikulás szakállú bácsi is az agyamra mászott annyira ki voltam, pedig őszintén: édes volt.
Élet éppenséggel a bevásárláskor nagyon de nagyon leégetett éppen a kasszánál álltam, mögöttem a barátosném. Ő odafut és hát igazából csak állt és egy szép sunyit szellentett ami nagyon kellemetlen volt, mert elsőnek az eladó hölgy nyugtázta a kellemetlen szagot, majd a hátrébb álló barátnőm , s végül én. És ilyenkor jön a találgatás a szép háromszögben , áh inkább négyszögben vajon ki lehetett az. Hát igen mindenki szerintem rám tippelt, de legalább 1 valaki tudta az igazságot. Barátnőm meg én egy grimasz erejéig összevigyorogtunk és innentől már mi ketten is tisztában voltunk a szagok tulajdonosával. Mondanom sem kell égtem mint a reisztág.
A nagy kalamajkában tehát elkéstem a partiról. De hogy nem menjen így sem minden jól 3 - szor elhagytam a lakáson belül a kulcsot egyszer a mosdóban , egyszer a konyhapulton , egyszer pedig a szoba szőnyegén találkoztam vele újra. Természetesen Élet is szeretett volna jönni de hát beteg volt így apával ismét csak egy veszekedésre sikerült igyekezetemben így feladtam és ágyba dugtam a Kóricálót.
Reggel még volt paprika és paradicsom jó számmal otthon, na mire hazaértem alig alig találtam pedig megígértem hogy viszek. Burgonya sem volt otthon található így le kellett mennem a telekre . Ott persze csak Óriás zsákokban volt nem túlzok Óriás krumpli, mert idén csak ilyen termet. Jó nagy elánnal kiburogattam az anyósülés elé a paprikát , paradicsomot ami ott szépen passzírozódott gurigált a partiig, mire aztán találtam egy kisebb zsákot, ( utólag fényben remélem nem a vetni való krumpli volt) na azt elhúzkodtam a zsákot a kocsiig, ott az fennakadt a kerítésen. Erre az a fránya kerítés szépen mutatósan elkezdett dőlni a kocsi felé, nem is mondom az új lámpa is megkarcolódott. Ott álltam néztem kimerülten, felzaklatottan magam elé és hümmögtem. Nyugtáztam az eseményeket, a zsákot helyhiány miatt a hátsó ülésre helyeztem, ugyanis a kocsi még a sárkányokkal volt tele.
Szépen beültem a kocsiba és hoppálá hol kulcs. Már megint elhagytam a huza - vonában, - Felőrölte az idegeimet ez a nap.- morogtam magam elé - Csak szépen óvatosan vezetni kislány, nehogy még nagyobb kár legyen mint amit el tudnál még ma viselni. A kocsiból kiugorva négykézláb előre haladva kutattam a kulcs után a sötét fűben. Hála az égnek nem bújt el nagyon előlem. Zsupsz be a kocsiba és óvatosan száguldva ki a partira. Félúton furcsa szagokra lettem figyelmes, - Áh biztos trágyáztak erre. A nagy gazdaságos bevásárlóhoz érve lányok figyelmeztettek, hogy ezt és ezt még hiányolják ugorjak már be oda is. -OK. Legkésőbb itt tudatosult nekem is hogy nem a külvilág okádja magából e fertelmet hanem az én hátsó ülésem, ugyanis a krumplinak nagyon pisilnie kellett és ezt ott hajtotta végre, azaz volt egy kis rohadt krumpli a zsákban. Nagyon örültem, lerángattam a lábhoz hogy ne fertőzze az ülést többet, így éngemet is bekent. Na így veselkedtem neki a vásárlásnak, 1 napi piszokkal a testemen, hulla ideg fáradtan, lelki bajosként, és még krumpli büdösen.
-Ilyen is csak velem történhet. Ó mikor lesz már vége ennek a napnak, hétnek?- de még váratott magára.
Kiérve lányoknak elduruzsoltam napomat, hetemet, persze mindnek külön külön mert édesek voltak és mind hallani akarták a futkosás közben is. A grill fel akart gyújtani, a rács rám mászni, egy nagynak nem nevezhető kerti kapa meg jól leütni és elkábítani. Sokat nevettünk, régi szép dolgokat előhoztuk, én még tanultam is egy kicsit a mai piacról befektetésről és jó volt egy pohár pezsgőt is kaptam ami jól esett. Aztán persze éreztem zsibbadok , a gerincem fáj az egész napi megeröltetéstől, és már mindenki punnyadozott. Így mindannyiunk sajnálatára elindultunk haza. Drágám még egyszer köszi és szép hetet.
Tegnap fájt a fejem , nem is mondom az egyetlen szabad napomon, Élveztem, gondolhatjátok. A vasárnapi miséről 10 percet késtünk igy a pap majdnem felnyársalt a szemével. Na még csak az kell hogy a magasságost is felháborítsa.
Este aztán aludni nem tudtam, na meg kaptam kölcsön pár könyvet, amit persze nekiálltam felfalni és le sem bírtam rakni hajnali 4 , 5 ig meg is lett a böjtje.
Munkakezdés után 5 perccel ocsúdtunk fel, azaz én akkor voltam teljesen magamnál, az óra hébe-hóba SANYIII, SANYIII -zot, hogy keljek de nem figyeltem rá. Élet tudván hogy iskola most nem kell nyugodtan ejtőzve olvasgatott, és játszott az ágyban.
Na kiugrottam és rohantam dogozóban.

11 szeptember 2009

10 szeptember 2009

Natur gyors zsemlemorzsa készítés - a la atomanti


:-)


Biztos meséltem már, és ha nem hát akkor most.
Nyár kezdetekor mindig jönnek a hangyák , befészkelik magukat a szőnyegbe, takarítást vállalva ott önként. Én meg hagyom, vagyis mi meg hagyjuk. Ami persze nem azt jelenti hogy nem porszívózunk, csak aztán szépen kiszórjuk őket az udvarra. És őszintén néha este dugiba csenek nekik egy kis finomságot a szőnyegre , majd reggel boldogan látom hogy éppen elnyerte e tetszésüket a felkínált elemózsia és elpusztították az egészet vagy csak nassolva megszállták.
Egyik reggel Élet az elemózsiás műanyagot ami felül zárható, de hát már töredezett a nyílásnál így jutottak a belsejébe a kis hasznos élőlények.
Az ott talált kiflit, zsemlét pedig reggelre ledarálták, porhanyósítótták, porosították.
Igy ment ez egy ideig , míg hollá fel nem ötlött tegnap hogy hát zsemlemorzsa gyártásához bevethetném a kis szorgos állatokat. Legalább nem kell szórakoznom a zsemle reszeléssel amit úgy sem szeretek, mert 1. ronda munka, 2. köröm és bőr ellenes hozzáállás.
Hogy aztán a sok morzsát miért nem vitték haza nem tudom, tól sok volt vagy nem nagyon érte meg nekik? Akkor miért darálták le?

Innen jött az ötlet.

Az ötlet az egyszerű bió zsemlemorzsához.

Szerintetek? :-)

Az ember holtáig tanul - keserű csalódást is


Tegnap blogokat böngészve egy nagyon szép teszt nyerte el tetszésem. Habár firtatták ott hogy valóban ez e a megoldás rá. Kedvet kaptam rá én is hogy elmondjam érzéseimet a Hőn Szeretetnek. Elmondjam neki mindennek ellenére ( veszekedés..stb.) hogy szeretem. Mert én szeretem neki mondani, szeretem, neki hangsúlyozni, neki adni a szeretetemet, többet , fontosabbat nem tudok nyújtani neki csak ezt.
Habár, már megkaptam, hogy túl nyitott , túl odaadó vagyok és ennek ellenére nem láttam be eddig soha, miért lenne ez baj ha annak akit szeretek nem sajnálom megadni ezt, nem sajnálok mindent a kezemből kidobni és ugrani egyetlen szólítására. Egyetlen szavára, habár én ezt még viszont soha sem észleltem.
-De hát én ilyen vagyok és csak így tudok szeretni. - volt mindig a válaszom.
Míg tegnap valahogy rá nem került a sor, hogy érzéseimért melyeket kimondtam képen nem röhögtek.
Döbbenet.

Nagy elánú veszekedést szokásosan azzal akartam ellensúlyozni, na meg a rossz érzést ami utána maradt hogy bebizonyítsam és ismét elmondjam. Nem akarok rosszat, nem akarok beleszólni meg ilyen. És Szeretem.
- Szeretem illatát ami a bőréből árad.
- Szeretem pisze orrát.
-Szeretem mosolygó szemeit.
- Szeretem kunciát, hahotáját, kacsagását, trilláját azt a kis kárörvendőt ami fel fel csattan mégiscsak néha napján.
- Szeretem minden szavát.
-Szeretem ötleteit.
-Szeretem mikor odabújik és beletur a hajamba.
-Szeretem ha mellettem fekszik ( persze ha nem tur ki)
-Szeretem eszét.
és igy tovább sorolhatnám nap estig.
Mig ezeket taglaltam , szemem be - befátyolosodott és azzal fenyegetett hogy elönti az ár.
Az Ő válasza erre egy döbbenetet váltot ki belölem, keserűen csalódtam:
- Figyelj jobban oda, hogy nézel ki. ( ez a kommentár a majdnem könnyező szemre)Néz már magadra.-valami ilyesmi, nem maradt meg pontosan, nem is kell neki elég a mérhetetlen fájdalom ami miatt még aludni sem tudtam.

Mintha már mind egyfelé gondolkodnánk



Szóval akkor panaszkodjunk mi is. :-)

Mint egy szimbiózis természetesen, most csak pozitív értelemben véve, mivel erre gondolok és a természet is sok ilyen pozitív együttélést mutat. Egyre gondoltunk.

Tehát 3 napja fájok, jujgok én is. Fáj a bokám, nem akár hogyan. Még ha megyek nem annyira vagy nagyon összeszorítom a fogaimat , vagy bicegek és elviselhetőbb mert megpróbálok inkább a körém terülő városkára figyelni. De ha fekszek irtózatos. És ha úgy akarjátok venni hát akkor nyafogok, pedig nem, elég nagy a tűrésküszöböm. Fekve majdhogynem elviselhetetlen, mert bárhogyan rakom is oldalt, felfelé a lábfej, lefelé, bármilyen nyugalmi állapotot is választok fáj, húzódik, hasogat, nyilall. Nekem ez már szokásos dolog. Első nap befásliztam szokásosan a drágának is nevezhető évek óta meglévő boka fáslival, általában 3-4 nap alatt elmúlik ha nagyon odafigyelek, de volt hogy több nap kellett. Na ez most a több napos változat.
És igen ez is olyan betegség ami nem játék, ilyenkor elgondolkodom mi lesz ha öregecskébb leszek akkor mi lesz?
Ugyan ez van pl a kezeimmel, karommal főleg könyéktől lefelé lábaimmal pedig tértől. Reuma még nincs bizti megállapítva mert, na sok mertje van.
Kezdődött gyermekkorba, éjszaka iszonyatosan fájt, a lában főleg akkor még, vagyis arra figyeltem fel jobban , a többit alapból elnyomtam.
Akkor a kedves háziorvos azt mondta nő a gyermek csontja ezért fájok. Szóval ittam a tejet nagy elánnal persze nem kényszerből, már akkor is szerettem.
Aztán mikor elkerültem a második X-et gyanakodni kezdtem hogy ez csak - csak nem a növő csontocska lehet. Tettem pár kísérletet a háziorvosnál, de mivel határozott nem voltam "elkergetett" valami kifogással, vagy mert nem tudtam leírni a fájdalmat vagy nem tudom miért.
Aztán nemrég voltam vizsgálatokon. Na mire utoljára Reumatológiára utaltak az én koromban, na jó. Valahogy úgy vagyok vele hogy nem erőltetem. De fájok.
Hogy milyen érzés, erről mindig gyermekkorom jut eszembe mikor a kis suhancok a bogár lábát, karját akarják kiszakítani, az a pillanat mielőtt végleg kiszakad. Na ilyen érzés.
Persze tömöm magamba Mg, Ca tablettákat ha előjön. És főleg akkor jön elő ha fáradt , kimerült , beteges , másnapos ;-O lennék teszem azt. Hát ilyenkor.
Be is álltam a dokinál várakozó sorba, ott egy öreg néni jött egy kis szuriért mert reuma miatt nagy fájdalmaira ezt szokta előírni a doki, igaz a szurika nem tart soká fél óra múlva megint dinó nagy fájásokat érez a hölgy mégis szépen kivárta a több órás sort. Na én nem, leléptem hisz mennem kellett dogozóban.

Őszintén mi lesz ha öreg leszek? Nem fogok tudni járni? És itt gondoltam bele milyen az ha korábban "öregszik" adja fel a test a munkát, pár 10 20 30 évvel korábban a kelleténél?Milyen érzés lehet már akkor tolószékben lenni, lélekben nagyon fiatalon, belenyugodni hogy a tested nem egyenesedik, karod nem úgy mozog ahogy szeretnéd?
A szemem is ilyen néha ha fáradt vagyok egyszerűen nem lát nem akarja azt tenni mi dolga lenne.

Mert betegeske voltam, légúti problémás pácienske már gyermekfejjel is. Talán csak azért nem az egész életemet töltöttem a kórházban mert szüleim nem igen értek rá ezzel foglalkozni.

Na meg hát apám felfogása akkoriban:- Kórházat elkerülni, mindent lehet orvosolni otthon.
Így történt meg és soha, de soha nem felejtem ez esetet: Mikor tesóka, apu mindenki valamit eszkábált a kertben, hát én nem szerettem lány létemre a konyhában naphosszat már akkor sem sürgölődni. Szóval én is szerettem volna baltácskával, kis nádacskát hasítani és valami szupit csinálni. Na arra már nem emlékszem mi nyerte el akkor annyira a tetszésemet benne de nagyon áhítottam rá én is. Szóval nekiálltam, és mit ad isten véletlen a baltácska nem oda suhant ahova szerettem volna. Nem ám inkább az ujjacskámat kóstolta meg.
Óriási rémületben csak azt láttam, lebegő jobb mutató ujjacskámat. Aha, nagyon megijedtem, de apámtól még jobban rettegtem, így ahelyett, hogy hozzá futottam volna inkább a félig elmászni kész ujjacskámmal elbujdostam. Közben a vér meg fojt és fojt.
Hát tudom, a kerítésen túl bujdostam egy jó darabig, míg szerintem a sokkot feldolgoztam és mertem szembenézni jó apámmal.
Azt hiszem nem kaptam dorgálást, vagy nem nagyot, mert arra emlékeznék, vagy még túl nagy volt a sokk.
Szóval apus hasított két kis lapos fahasábot új vastagságút és odaerősítette a lifegő ujjacskámat a helyére; -Majd begyógyul, visszanő. -mondhatta és ezzel el volt intézve.

Visszatérve vannak emberek, nők kiknek a havi ciklus is kész kínszenvedés, nekem szerencsére 1 szer volt ilyenben részem és emlékszem nem segített semmi gyógyszer, meleg, hideg borogatás a hasra, görnyedés, hason fekvés. Irtózatos egy fetrengő nap volt erre még a távlatokból is emlékszem.
Na és akkor azokra az éjekre, mikor a láztól a hideg rázott és óránként hideg vizes lepedőbe lettem bugyolálva, pedig könyörögtem, hogy inkább meleget adjanak, és ez így ment egész este.
Még itt eszembe jut a fül és fogfájós időszakaim. Áh, azt senkinek sem kívánom. 3 napot kellet egy fogdokira várni mert 3 napos ünnep volt.
Arról nem is beszélve, mikor Élet kiesett a papa teherautójából itthon és kitörte 4-5 alsó első fogát 2 éves lehetett akkor. Az is egy szép sztori . Tehetetlen voltam fájdalmával szemben. Itthon pedig ezzel a dologgal voltak tehetetlenek. A kórházban a doki még fájdalom csillapításra sem gondolt, mikor sokktól remegve beviharoztunk, de röntgenezésre sem. Tovább küldve lepasszolt minket a sürgősségi osztály. Elmentünk hát a fogorvoshoz az szintén tehetetlenül állt és elküldött a megyevárosba a kórházba, hogy ott van szájsebész. 1 órás utunk után ami a balesettől számolva már 2 óra vagy több volt és még mindig nem tettek semmit a szakemberek odaértünk reménykedve a kórházba, mire közölték velünk ilyent, hogy szájsebészt nem találunk ott sehol.
Szörnyűűű. Irtózatos volt.
Külföldön még meg lehetett volna menteni a fogakat, utána néztem.
Nagy nehezen találtunk a városban egy gyermek fogszakorvost, na az végre gondolt a fájdalom csillapításra is. Gyermeket le kellett fogni, ez megint egy irtózat.
Az állkapcsa nem lett megröntgenezve , nem is mondom , évekkel később kiderült szét is törtek a csontfogak is, ami egy kemény menet lesz még míg szép lesz. A hozzá tartozó herce - hurcát nem mesélem. Nem mesélem mert még mindig megcsömörlök ha belegondolok. Ennek ellenére szépen beszél, kicsit nehezen eszik de megszokta hogy ilyen és kész.

És sorolhatnám a légúti panaszokkal járó vizsgálatokat, amik 3 -4 évig tartottak egy nem túl higiénés kórházban, de ez van ezt kell szeretni. Légcsőtükrözést gyermekeknél , oda a szülőket már be sem engedik, csak félig láttam be, de azonnal hányikálni szerettem volna a rosszulléttől. Lefogják a semmit nem sejtő gyermeket és a száját kifeszítve beléöntik míg ő üvölt , toporzékol, rúg - kapál , a rémülettől és az értetlenségtől, öntik- öntik azt a fehér folyadékot belé. Persze ilyenkor megjárta az agyamat a gondolat mi van ha levegőt is venne a poronty, eh félrenyelné az egészet ez nem veszélyesebb mint hasznosabb dolog? Ez az egész. Az évekig tartó kínlódás, hogy kiderüljön miért is sípol az a tüdő. Na szerintem még most sem tudják.

Alapvető fejtegetésemről ugyan letértem, de már megcsömörlöttem előhalászni a régi élményeket, és még mindig fájnak.
A lényeg a lényeg, nem tudom milyen lehet fiatalon tehetetlennek lenni, nem futni, nem tudva táncolni , ugra-bugrálni. És mégis belekényszerülve csak ülni és nézni ki az ablakon, valahogy belenyugtatni a vándorolni kérő lelket , hogy ugyan már mi ezt nem tehetjük meg. Mi testileg öregek vagyunk. A fájdalmat azt ismerem, a testi fájdalmat, de talán a hozzá társuló lelki elnyomását azt felfogni nem tudom.

Szóval ilyen és ehhez hasonlón járt -kelt az agyam az éjjel, mert aludni azt nem tudtam. Heh hisztis is vagyok és aluszékony ma.

09 szeptember 2009

Traukirchen



Ma már van egy csomó kis huncut program köztük amit már kicsit én is láttam az Abode Photoshop CS3 , mellyel minden trükköt el lehet sajátítani és tökéletes képeket készíteni. Na nem ám egyszerűen.
DE EZ VALÓDI. HA NEM LÁTTAM VOLNA MAGAM, HAH EL SEM HINNÉM.

AZT HISZEM SZERELMES VAGYOK.




Roncsakt

Kérelem

rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

(Fodor Ákos)






ALTATÓ

minden veszteség

fájdalomba csomagolt

megkönnyebbülés

(Fodor Ákos)


08 szeptember 2009

Sárkányunk repül a széllel

Hát így töltöttünk kb. 2 órát a napon és a friss levegőn. Sárkányt eregetve. Nem hagytam semmit sem a véletlenre, papa ötlete volt az egész és igen megtetszett, mert gyümölcsszedéssel is kecsegtetett, szőlőké, és fekete szeder. Terméseztessen azóta se lett a szederke szegény leszéve, na talán ma gyorsan sietek haza és nem túlórázok és akkor nem lesz otthon még senki.

Szóval visszatérve régen sárkányoztunk, nagyon régen. Nem gyermekjáték az egész.
4 féle sárkányt vittünk.

Az első a csomagból volt egy csodálatos gyermeksárkány amilyet a mesekönyvekben látni, igazi rombusz alakú rajta ragadozó madárral hogy azért meg is tetsszen a vadsága a fiuknak, házzá szerintem 5 méter hosszú farok. Ilyen hosszút még nem is láttam na nem is volt könnyű hiszen állandóan beakadt, feltekerődzött valamire. Madzagja elszakadt többször is, de egy útjába tornyosuló fa elkapta nekünk mikor egy nagyobb szél kiszakította a kezünkből.




A második is gyermek kiadás volt de már használt , és elég jól bírta a strapát eddig, most sem hagyott cserben minket. Ez egy olyan félköralakú volt, egy édes somolygós polippal, karjai alulra lelógva járták a táncot miközben a szél bele belekapott és lobogtatta.





A harmadik egy komoly sport sárkány igazi sárkányrepülő alakú, két szálon irányítható fajta, mely nagyon érzékeny volt és azért több tudást igényelt volna tőlünk mint amivel mi fel voltunk szerelkezve. Ennek fejében állandóan zuhanó repülésre váltott és lefejelte a földet szegényke mikor mi már abban reménykedtünk hogy sínen vagyunk.



A negyedik egy szintén sport sárkány olyan, mint a Siklóernyős (Gleitschirm,Paragleiten) ejtőernyője. Tehát egy egy kis két rétegű anyag amiben belül nyílások rések vannak, mint a darázs fészekben olyanok. Ebbe fúj bele a szél így tudja felrántani a magasba. Ehhez is mint a másik sportkiadáshoz erős szél kell hogy fenn is maradjon nem úgy a gyermek sárkányhoz ami kisebb szélnél is eljátszik az égen.

Élveztük élveztük , azt is ahogy a nap égeti még az arcunkat, valahogy nagyon jól esett.
Élet igaz morgott már az elején hogy nem sikerül neki és fel is akarta adni. De én nem és nem, és ezt neki is sikerült aztán belátnia.
- A szelet nem lehet megszelídíteni. - mondtam neki- Az azt tesz amit akar. Meg kell találnod a közös utat, a szeretetet, majdhogynem szerelmeskedhetsz vele ha sikerül. - naná ezen nagyot kacagott.
- Érezni kell, ne rángasd , siklasd, simogasd, repülj együtt vele és táncoljatok.
Aztán persze a bolondját járatta velünk hol fújdogált , hol nem, hol erősen, hol gyengén, egyik pillanatról a másikra elfelejtett felénk nézni ami a sárkányok gravitációval való elég gyors ismerkedését eredményezte. De nem adtuk fel és délig szépen együtt játszottunk a szeszélyes kalandorral. Aztán megéheztünk és később folytattuk csak de azt is csak egy röpke pillanatra.

Tehénke labirintus tanösvény

Egy óriási Kukorica- Labirintus Nyugat-Berlinnél. Október elejétől próbálja igy a tudást átadni eljuttatni a Tehenek emésztéséről és a Takarmányokról. Legfőképpen a tehén emésztésének folyamata áll a 2,5 Kilométer hosszú tanösvény középpontjában.




07 szeptember 2009

Bocsáss meg!



Bocsáss meg kérlek,
bocsásd meg vétkemet.
Nézd el nekem kérlek,
temérdek bűnömet.

Bocsásd meg nekem,
mit elenned elkövettem,
Bocsáss meg nekem,
de meg kellett tennem.

Bocsásd meg azt is,
hogy nem szerethettelek.
Bocsásd meg azt is,
hogy mégis szerettek!

Bocsásd meg nekem,
most még az egyszer,
bocsásd meg nekem,
hogy végre elmehessek.

Mert elmegyek most már.
Nem kínozlak tovább,
Megbántam bűneimet,
tudom nincs tovább.


Annyit kérek csupán,

nézz a két szemembe,
és lásd meg amit érzek,
tudd, hogy szívemben is vérzek.


Kérlek téged, szépen
Több százszor, ezerszer.
Ne szólj csak nézz rám csendesen
....S KÉRLEK :
BOCSÁSS MEG NEKEM MÉG: EGYSZER!


Petry Béla Szívekbe vésett meséi

"Petry Béla Szívekbe vésett meséi
írta: Wass Albert






A címlapon, szívbe rajzolva, ott látjuk a székely hegyek jólismert tarnicsvirágját, azt az árnyékban növő, dúslevelű sötétkék harangvirágot, melynek kelyhében - minden székely gyerek tudja - kicsike szép tündérkék lakoznak. Szemközt a virággal "prikulics" tűnődik, a székely havasok huncut kis manója, ahogy éppen csak előbújt valamelyik sziklaodúból virágot csodálni.
A második szívben tündérkék játszadoznak tarnicsvirágos, kismadaras mese-erdő mélyén. A cím: "Van-e, van-e tündér?" Alatta az ősszékely nyelvezetű rímes szöveg:

Üdőfordulásra - szeretetre várva:
Szűvtelen, léttelen, hontalan világba
Szüveket vés a sors sok-sok életfára.
Szüveket rajzolok életünk fájára...
Hát a ti szűvetek vajjon milyen árva?
Források vizénél, ama ősi Honba
Tündérlakta erdőn virágba, bokorba
Jertek, nocsak jertek - míg az üdőm járja
Tündérek, madárkán, kismanók honába,
Eltékozolt magunk mese-világába..."

S megyünk is, megyünk Petry Bélával "eltékozolt magunk mese-világába". Megkönnyesedik szemünk a szomorú örömtől, hogy - lám - vannak még tündérek ezen a világon, bizony vannak. Ha máshol talán nem is többé, de Petry Béla lelkében ott vannak még mindig: tündérek és prikulicsok, szép székely meseálmok s keze nyomán alakot öltenek, megelevenednek, kilépnek a meséből s fölmelegítik körülöttünk néhány rövid percre azt az üres, elkalmárosodott, Istentől elrugaszkodott, meséket tagadó, semmire se jó, keserűségbe fulladó világot! "

04 szeptember 2009

kín rándálusom a hatalomért.



Az autópálya melletti félig kész palánkot elnézegetve, hiszen időm az volt teméntelen a navigálás mellett, felötlött nekem csúfsága is. Most akkor mi akarjuk elzárni tőlünk, magunktól a látványt, merengő házakat, erdőt, mezőt? Miért is? Vagy a faluka házacska népsége nézegeti szívesebben ablakán kibámulva a szemközti falt,élete végéig. Egyik kínálat sem tetszett meg, holott tisztában vagyok azzal is hogy a hangok miatt is jobb ez így mégis kesergek.
Tán elfelejtettük , mily mámorosan döbbenetesen szép az utazás? Mint ahogy régen tettük azt, lóháton, lovaskocsin baktatva. Elegendő időt szentelve a látványnak is mi beszívódni vágyik belénk igy tovarepülve a képzeletünkkel, emlékünkkel magát reklámozva. Csodálni a természet adta pompát. Egy falat nézünk egy vége hossza nincs falat az utunk során.

Visszatérve mélázásomból, megpillantottam az ember alkotta csodának nevezett gyors utat - sarkantyút, melyen egy szalagról éppen lekerült tütü erőszakosan tolta az előtte levőt, remélve ezzel a módszerrel előbb eljut ulticéljához.
- Na akkor menjél. - gondoltam magamban és morogtam is mert még igy is beszélgetek a kocsikkal abban a hitben hogy hallják is. Na de jól esik.
Közben persze méltatlanul elhaladva, időt nem engedve a lankáknak hagyjuk a kilométereket magunk után. Melyek ugyan szívesen csillogtatják szépségüket az arra érdemesnek. Mint az a kis focipályaként rikítóan zöldellő tenyérnyi terület a két kis lakás szántóföld között. Egyik keki-barnán egyenletesre szántva, másik valahogy ellentétes irányba barázdázta a földet, így más színnel is kápráztatva. Pedig egyazon föld, csak másképpen látatja magát. Mint emberek is ugyan azon szülőtől hasonlóan, mégis mennyire különbözve egymástól. A zöld borsószem terület kiengedve napi páráját búcsúzott a nappaltól. Izzadva, mégis üdén bocsátotta a talaj melegét felfelé. Párácska erőtlenül, gomolyként játszadozott a fűszálakkal, nem tudván mit tegyen. - Maradjon ? Hiszen jó volt itt, de menni kell. Bolondosan köröket rajzolva , futkosva halkan cseppessé, porlasztóssá válva valahogy mégis elhúzza őt a kíváncsiság, kalandvágy. Megrészegülve az új varázstól, gurgulázó kacajjal, búcsúzik. Fentebb aztán megint újjászületése, újra és újra elhagy. Belépve a körforgás vágta útba ismét. Mindig új és új tájakat ismerve meg , gazdagodva, tapasztalatot szerezve, megismerve a föld élőlényeit. Éli tündérmesés életét, mint egy király, Vándorok királya.
Még tudtam volna írni , még lett volna mi kergetőzött a fejemben tegnap tovább mikor elkapta gondolataimat és a látvány bekebelezett. Igen és olvastam is volna még, ha a sötétség ami hirtelen körénk rakódott nem fojtotta volna el amúgy is fáradt szemem előtt a betűket. A betűk elhomályosodtak és én kénytelen voltam belenyugodni ebbe.
Megjelentek az est fényei, elő előbukdácsoltak, és elszaladtak mellettünk. Kicsi halovány elszórt szentjánosbogarak, hol erősebben kivehetőek , hol távolabbi szétfolyósak. Cikáztak, futottak, felderengtek és elbujdostak ismét, mintha nem is láttuk volna őket valón, eltűntek a sötétben. Szép volt megríkató és romantikus. Aztán ha jött egy jobb nagyobb város, helység hirtelen kivilágosodott a környék a mesterséges fénytől. Egy -egy utca lámpasorai szétfutva majd valahol ismét találkozva, váltakozva gyönyörködtettek. Eleredt a szeszélyes felhő és ránk bocsátotta nedvét mely prizmaként hatva húzta, bontotta a fényeket. 4 pirinyó pontot követve, érzéseim szerint baktatva haladtunk egykedvűen utána, mintha ők lennének vezér csillaguk az úton. A szemben jövő sárga színárnyalatokat bocsátó járművek lámái 4 felé ágazván próbáltak becsapni és elkápráztatni.
Alig vártam hogy ott legyünk már és pihenhessek, de valahogy nem így történt és csak húzódott - húzódott az út tovább. a kocsiban ébredve fejfájással mert 1 órás kiakasztó értelmetlen keresés után végre hajnali 2-3 körül leálltunk majd 6 -kor keltünk és folytattuk a bolyongást. ( cím nélkül hozzáteszem, ilyesféle magyarázattal ha beértek a faluban- amely nevét sem tudták leírni rendesen- 50 m után fordulj balra és ott vagy. Na kérem hát ez nagyon konkrét útbaigazítás. De nem a rosszat szeretném felejthetetlenné tenni az útból)
Szóval a szörnyű ébredés után fájlalva minden tagom, mosdatlanul, egyszerűen fujj. Nem leszek vándor. Itt már a Kávé sem segíthet, nem is mertem tükörbe nézni egy jó darabig.
Nagy nehezen órák hosszat töltött várakozás után indulhattunk telepakolva vissza. Eltévedésünknek köszönhetően, mivel a Navi azaz én elbóbiskoltam nyitott szemmel 48 óra után. Letértek az útról így a csodás helyek felé mentünk haza. Lehengerlő és csodás hegyek. Gyorsan leírom mielőtt maradandó élmény nem maradna belőle, mert csak az a harmonikus érzés belőle szívódna belém és a vágy hogy újra lássam mindent.
Újra és újra. Míg végül elválaszthatatlanok nem lennénk. Egybeolvadva és többé el nem felejtvén a szépet, másikat.
Itt nem volt takarópalánk mi megfosztott volna az élménytől. Dombok, lankák, hegyecskék, mezők, legelők, szántóföldek tarkállottak sorra. Két kis domb a jobbomon ámultatott. Felemásan megmunkálva és használva. Mezők mint a jólfésült kisfiú, minden irányból lefelé fésülve, lenyalva mutatták, tárták elénk a barna árnyalatokat. A másik fele a helynek sűrű benőve fával göndörödő lombokkal alkotott egészet. Mint a mai fiatalok frizuradivatja felemásan levágva egyik oldalt hosszan hagyva, másikon tarra nyírva csíkokat metszve benne. De itt kápráztató volt. Aztán jöttek a zöldbe , barnába öltözött mezők. Haragos-, Méreg-, Rikító-, Halovány-, Sárgás-, Barnás-, Kékes- zöld egymás mellé, mögé, után teregetve mint a lepedők, fel véve a domborzat idomainak alakját. Ugyan ez a barnával is színváltózott. Hol egy kukoricamező, hol látva azután búza-, árpa-mezőt, frissen vetett félig barna félig zöldes, hol pedig káposzta, répa, zöldség , virág kertészet ámultatott.
A hegyek legtetején a fenyők próbálnak az égbe jutva kapaszkodni felfelé Itt még a szép gyep is nyírva, gondozva van a határban. Autósztráda szélén nincs szemét, piszok, gaz.
Valahol a mezők között vékony sárga vagy aszfaltozott utacska fut kettéhasítva a völgyet, lejtőt. Játékosan felfutva csiga alakban a közeli dombra és onnan ismét le. Mégis bele olvad, nem rikít ki nem csúfít a tájon egy szemernyit sem.
Ott terült előttem a Nagy M városka, karnyújtásnyira, de mégis oly távol. Én mint egy állatkerti oroszlán a ketrecbe bezárva. belemerengve a régi emlékekbe nyúltam volna megérinteni őt, megsimítani, vigasztalva magamat is hogy tudom hiányzik nekem is és visszatérek bármibe kerüljön is. A járgány üvegének koppanására eszmélve jöttem újból rá hogy ez csak egy képzeletbeli simítása volt a tornyoknak és folyócskáknak melyek rajta átbaktatnak, a kacsás parkoknak és múzeumoknak mely annyira beleragadott a képzeletembe. Aztán ismét elkezdett esni és mintha saját könnyem folyt volna le az üveg túloldalán , megáldva az ottani talajt is. Belenyugodva hogy ez egy ilyen ketrecből csodáló 2 kemény nap volt és letörten belelapoztam ismét a könyvbe mely elkísért utamon.

Mimóza lelkem.

Egyik nap mikor Apuék hazaértek a kis külföldi kiruccanásukból, nem is mondom csak haza mentek a szomszédba. De mindig hoztak magukkal valamit, valami különlegeset. Hol egy pár Kiwi fa palánta, (ami még ma is él és virul) , hol egy egy szuper kütyü, hol finom otthoni szalámi, vagy éppen egy Mimóza fa.
Csodálatos fapalánta volt, de csak egyetlen egy darab. Így osztozni kellett rajta. Emlékszem a konyhában pillantottam meg először és akkor mutatták mit is tud elkezdtem én is minden minutumban piszkálni , simizni és hitetlenül csodálni sértődékeny, félős mivoltát. Hihetetlenül elkápráztatott , lebilincselt ez a játék, mint a kisgyermeket aki most tanulja azt a tárgyat amit a kezébe vesz vagy élvezi ha elhajít valamit az rögtön ott is termik a kezei között. Így strapálva a türelmes szülők idegeit, újból és újból megteszi fapofával.
Na szóval ezt a kis facsemetét ott mutogatták a konyhaasztalon és én is kipróbálhattam , 1 szer . Szörnyen csalódottan vettem. Aztán ez a kis csemete valahogy eltűnt, vagy elpusztult nem tudom pontosan. Minden esetre mostanában csak ócska utánzatokat látok melyek nem reagálnak ugyan úgy ahogy kellene és ahogy itt is látható.

01 szeptember 2009

Szóval itt a lehetőség és az új remény


De az élet megint nem adja könnyen az új jövőt, és most akkor merjek kockáztatni, pénzt, energiát rá, és Őt vagy sem. Akkor hát soroljuk fel a jó és rossz oldalát a dolognak szépen mint ahogy a nagy könyvben meg van írva a választás előtt.
Rossz:
-Ha nem vesznek be és kidobtad az ablakon a pénzt.
-Ha nem vesznek fel és kidobtad a pénzt, már egy újabb adandó alkalommal ebben a hóban nem tudsz elmenni másik helyre jelentkezni.
A-z erre a célra félrerakott pénzt sajnos a kocsi magába szívta a kis koccanás miatt. ( nem is mondom azóta sincs jól szegény)
-A kocsi lehet hogy nem bírja( habár ADAC kártyás és ha baj van kénytelenek kijönni)
-Most fel kell őket telóznom, bejelentkeznem időpontra, na de egy egész feltöltő kártyucit lenyel a külföldi szám.
-Bizti hogy jó messze van.
Pedig a suli is elkezdődött nem is mondom mennyibe kerül mert már attól is rosszul vagyok.
Ez a ronda anyagias világ. Pha, fujj.
Jó. Pozitív:
-Bizti felvesznek,
-Bizti jó hely,
-Bizti jó lesz a fizu,
-Bizti megéri?? ( ez középre jön)
-Bizti sokat tanulhatok.
-Közel van M.- hez.
-Közel a határ.
-Közel a barátok.
-Szezon ami Májustól megint itthont jelentene.
- Reményt ad és félelmet.

Végül is kockázatos a semmiből , tudom de pénz nagy Úr.
És nagy valós értelmek a Rossz oldalon vannak.



Szóval mindent összevetve, megdöbbentem, örülök, félek, és megint remélek, közbe tudom hogy lehetetlen.

Talált kincs


2 könyv került akaratlan megkezdve a polcra vissza miatta. Ott árválkodnak és nem értik mi az ami hiányzik belőlük. Semmi, egyszerűen meg kell várniuk míg hangulatom hozzájuk szinkronizálódik, alkalmazkodik. Most nem rájuk van szükségem. Most erre a kalandos új felfedezésre.
Olvastam, olvastam míg pilláim bírták. Először olybá tűnt az éjszaka bolondját járatja velem a testem. 10 óra, 10:30 de még mindig nem bírtam aludni. Kikucorogtam tehát az erkélyre néztem a fellegeket amik inkább fátyolkák, átlátszó csipkefüggönyök képében függtek és takarták a csillagokat. A holdnak meg valahogy udvara is volt. Vagy minek nevezzelek, kérdeztem azt a fénynyalábot körülötte ami 3 szorosára karikáztatta kinézetét.
Lopott spanglit szívtam, hallottam ahogy a neszek megtöltik élettel az éjszakát. Hallgattam a vad éjszakai vihorászásokat amik átszűrődtek a sötéten. Azt dolgom végeztével beblitzeltem az ágyba, hiába. Alvás nem is kerülgetett. Így tovább lapoztam és nyeldestem a sorokat.
Még nem olvastam ezt tőle és most megint csak csodálni tudom fantáziáját, szavait. Ő valahogy kerek egészet alkot, míg nekem csak szanaszéjjel kúszó gondolatfoszlányok jönnek elő.
Sokat rágódok rajtuk, most mert mire oda jutok, hogy végre le tudnám skiccelni pár sorban , teljesen elfelejtem, hogy pontosan, hogy is volt igazi, valós, gondolatom. És már valahogy nem az igazi szavakat találom meg , nem azokat amik pontosan kifejeznék gondolatfoszlányaimat.

Jujhideg van már reggel is és este. Nagyon nem szeretem. reggel öltözz bundába mert megfagysz, és jégcsap hideg lábbal kezdeni a napot is kínszenvedés, napközben süljél meg a bundádban, vagy vedd le és cipeld a tonnányi kabátot, pulcsit et cetera.