Kotyolós történetek a nagyapától- Lucázás

Régen talán úgy működött a kotyolás, mint a húsvét. Egy lehetőség volt a kis falusi gyermekeknek kis dugi zsebpénzhez jutni. Persze nem kapták ingyen. Sokat kellett dolgozni érte , jelmezbe öltözni, szöveget betanulni, betlehemet készíteni. Ezt persze nagyapa megtoldotta egy kis elektromossággal amihez már gyermekként is nagyon értett. Szerzett valahonnan elemet amit nagy büszként mesél, mert hát akkoriban a lámpásban gyertya volt még, és azzal szerelte fel a maguk által eszkábált jászolt. Rajzokat egy falusi embertől szerezte aki mint kiderült sajnos bolond lett de csodálatos képességekkel rendelkezett rajzolás területén. A tőle szerzett angyalképeket kivágták és a betlehem belső falára ragasztották.
Főldútakon járva érték el a szomszédos falut is.
Reggel 7 óra elött mielött megkezdődőtt volna az iskola gyorsan bekopogott a Nénnyéhez kotyolni. Be is kiálltott illedelmesen a kapuból:
- Szabad- e kotyolni?
Nénnye aznap éppen rossz hangulatban volt.
- Nem szabad!
Erre a fiatal nagyapám, gondolt egyett és még elmentében visszakiálltott.
-Egy csírkéje legyen az is sánta legyen.
-Egy tyúkja legyen az is vak legyen.
Ezt meghallva a nénnye nagyon megijedvén, meggondolta magát:
-Gyere vissza fiam , kotyoljál csak.
-Olyan vastag szalonnája legyen mint a mester gerendálya.
Sorolta csak a mondókákat.
luca luca kettő aszalt körte nem kő.
luca luca három a pálinkát várom.

Charles Baudelaire: Le Chat

Érdekes hogy egy azon író versét mennyire másképp értelmezi más más kultúra.
És egy azon kúltúra is legalább 2 ,3 féle fordítást kreál.
Mégis ez melyet nem találtam meg írott formátumban a leggyönyörűbb.



"Wenn meine augen ,
von diese Katze die ich liebe,
Magnetisch angezogen werden,
so see ich mit erstaunen,
das Feuer ihre Augensterne
leuchtzeichen, lebende Opale
Die mich Anschauen,
unverband."

Fordítás ha sikerül következik így ez egyfajta más értelmet ad mint ahogy Kosztolányi fordította.

" Ahogy az én szemeim,
mágnesként rátapadnak
a Macskára akit én szeretek,
Úgy látom elcsodálkozva,
tüzét szemének csillagjában,
fényjel, élő Opál,
Melyek engemet néznek.
Kötelék."

József Attila szavaival búcsúzom:

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", ímhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

A kötéltáncos balerina - nem vagyok én pók!!

Ahogy az úgy nálam lenni szokott, kissebb vihar követ minden jó dolgot, de ez is csak azért van mert még keresem a helyem és a kis naiv formám azt gondolja minden ember jó. Ilyenkor megfeledkezem hogy igazából még szokjuk egymást és lassan kellene nekigyüremkedni. Ovatossan hogy előszőr hagy szokja meg a környezetet, a helyet, a szitut, hogy valahogy annyi minden megváltozott a környezetében, az enyémben is persze. Olyan ez mint a " Kishercegben" meg kell szelidíteni az új dolgokat, az új szituációt, az új kollégákat. Nem lehet fejjel futni a falnak. A hét 3 , 4 napján még ment is valahogy, de aztán elfáradtam és előtört az a kis gonosz oroszlán ami mindig azt akarja hogy rá, csakis rá figyeljenek. Pedig hát csütörtökig valahogy annyira sikerült, ahogy szokott. Hát mit tegyek éngemet valahogy nem lehet elfelejteni, hogy mi is lehet ez bennem nem tudom, minden esetre emberek kik csak 1 szer láttak megjegyeztek és én kényelmetlenül éreztem magam miatta. Árgus szemekkel néztek, méregettek, vetkőztettek a szemükkel. És már nem is éreztem magam olyan okosnak mint eddig. Furi helyzet. Most átgonolom mit teszek szépen és beleinplantálom az agyamba és csakis de csakis ez alapján cselekszem.
- Ne fecsegj
- Figyelmessen hallgas, jobb az mert sok mindent megtudsz a többiektől,- ről.
- na és az egyensuly ah hát ez a legnehezebb, mert nem játszhatod a félős nyuszit, nem is bírnám sokáig igaz. Hanem meg kell találni a kettő közötti vékony, nagyon vékony sávot amin egyensúlyozni lehet.

- Illedelmessen köszönni,
- Tisztelettel viszelkedni ( előre engedni a másikat,stb.)
- Kérdez sokat, Tanulj, Learn it yourself.
- Növeld a Know-how odat.
- Légy kreatív.

Jaj ha útban vagy valakinek kérj bocsánatot. Jaj ettől valahogy mindig úgy érzem egy tarampli vagyok mert ilyen és ehez hasonló folyamatossan megtörténik ha nem is az én oldalamról, de én meg csak száguldok át mindenne és ezeket néha elfelejtem.
Nem tudom mit is gondoljak a vezetőségről, szerintem majd elválik hogy ilyen típusú embert szerettek - e volna vagy sem és hogy én végül is ezt képzeltem-e vagy nem jó valami.
Mindenesetre úgy érzem mint egy csodabogárt ( sok- sok ) energiával néznek, szemlélnek. Mint egy kisérleti patkány. Majd csak mondják ha nem felel meg nekik valami nem? Addig felesleges agyalni rajta.

Nektek pedig köszönöm hogy olvastok, Drágák vagytok.

Mint a balett, vagy egy kötéltáncsos, kell hogy legyen egy egyensúlyozó szerved, farkincád még pluszban. Ezt nem tanultam meg, még mindig nem erre mindig rá kell döbbennem. Pedig nem vagyok rossz indulatu ember , egyáltalán nem.
De hogyhogy én ezt nem tanultam meg, rosszul neveltek? én voltam rossz? miért nem tudtam én ezt elsajátítani? Nem tudom, még mindig nem.

Aztán a másik kérdés Élettel a halálról beszélgettünk, hitről, a vallásosságról.
És valahogy nem akarom, és nem is tudom elhinni hogy nincs élet a halál után. Az egyéniségünk, mi magunk akkor egyszer csak elfoszlunk, mintha nem is lettünk volna? Nem az lehetetlen. Olyanok vagyunk mint az újlenyomataink egyediek, megismételhetetlenek. Talán még a klónjaink sem olyanok mint mi. Vagyunk és leszünk mert hiszen körforgás az élet. És ha kicsi kúszómászó is vagyok a következő életemben vagy ronda varangy talán remélhetem hogy az egyéniségem megmaradt. Majd ahogy elnézem azt a sok türelmetlen öregebb ( nem csak a nagyon öreg) embert, még többet azt látom az arcokon hogy elégedettlenek, csalódottak az életükkel és látják már a végét de reménytelennek, feleslegesnek, elpazaroltnak tartják hogy itt voltak. Akkor akkor kell lennie abban is valami igaznak hogy tapasztalatot gyüjtünk hogy tovább létpessünk a kánaán , menyország felé, és nem csak a tapasztalatunk hanem maga az énünk, lelkünk is ezzel az információval együtt áramlik valami felé. Különben mi értelme lenne lenni.

Valaki azt mondta nekem a minap hogy jól döntöttem mert akkor is ha kevés pénzért, de valahogy megélek. Persze szerintem neki a valahogy megélni egy másik szinvonalt, magasabbat jelent mint nekem. De nem tartom ezt egy jó mondatnak, se nem vigasztal, se nem ösztönöz ,sehova sem vezet.

És hogy jól összekeveredjetek egy újjabb részlet egy ari srácot láttam tegnap és táncoltunk is és most ez a kis naiv énem ugyan tudja hogy nem lesz több, de van miröl állmodni.

Tehát ÁLLMODJUNK, ÁLLMODJUNK EGY BOLDOGABB , SZEBB JÖVÖT.

Reklám - Zene

Reklám ami tavaly a külföldi adókon volt most pedig már itthon is és csodálatos.








A zene:
http://www.t-mobile.hu/stat...

Megszületett a döntés

Igen , igen. Nagyon nehéz volt, még most is nehéz és folyamatosan azon agyalok jól döntöttem e? Vagy megint egy vak vágányra tévedtem amiről előbb vagy utóbb kisiklik a vonat. Egyik szemem sír a másik pedig nevet. Egyrészről allig várom hogy elkezdődjön másik részről félek is. Akarom meg nem is.


Olyan hirtelen jött. Egyszer csak ott volt a kinit munka és még az nap fel is vettek. Nagyon szimpatikusak voltak és családiasak. Ami nekem nagyon fontos, nagyon. Hogy a munka alatt is jól érezem magam, hogy megy, hogy haladok, hogy mindenki teszi a dolgát. És végre azt csinálhatom amit akarok. Örültem és féltem is féltem a kiúttól, féltem a hiánytól, féltem a sok rossztól ami közbejöhet. És persze örültem , rajongtam és képzeletbe már el is költöttem azt a teménytelen pénzt amit még meg sem kerestem. De jól esett látni a kiutat, hogy valan amiért az ember dolgozik, tesz és van. És nem csak az itthoni nyomor hogy hó végére még gyógyszerre sincs pénz.


Azt persze az ember álljon több lábon tehát a meghirdetet kereskedelmi cég állására is aznap mentem . Gondoltam eljátszok egy kicsit valami kicsike pozicíóra jelentkezve, minden eshetőséget fenntartva meg hát ha megigértem akkor megyek. 2 nap mulva persze már vezetői csoport foglalkozásra hívtak vissza az előző 3 hét mulva jelentkezünk helyett. És hát mentem azért oda is hisz mindig tanulhat az ember.
Jól éreztem magam, majd egy gyors Psziho teszt. És uzgyi haza.
Este persze hívtak hogy hát az igazgatóval sem beszéltem mennyek vissza 6 ra. Akkor már hulla voltam, nagyon. Na megint egy kis izzaztás de hát már NO koncentráció igy ugy gondoltam hogy hát ok akkor ugy sincs más választás és hát ezért örülök is van okom nyugodtam kimenni is mert ide nem vettek fel.
Na reggel hívtak hogy hát elötte este nem értek el igy most fél óra mulva tali első megbeszélés és stb. stb. szerződés stb.

Sokat számít hogy milyen a vezetőség és ez azért jónak tűnik. Tehát ok. na de akkor mi lesz a kinti munkával. hogy legyen.

Meghatározza a további sosomat, sorsunkat.
folyt köv. ha megérett rá a sürgösségiről, a mandulaműtétről, a folyamatos férfi zaklatásokról, a külföldi álláslehetőségi zaklatásról és ez pont most mikor már nagy nehezen döntöttem.Grrrrr.
Ja és a sok kis piros csomagról amit nem a mikulás rakott a kocsi szélvédőjére.
ÁHhhhh.

TAra tam tam tam tam tam, szün szün.

Tara tam tam tam tam tam

La la la lala la ......hmhmhmhmhmh

HÁt igen és mindennek ellenére a karácsonyi dalok ringatják, pszihózák, nyugtatják a lelkem .

Azt hiszem tudatalatt mert különben felrobbannék.

Rádió ne szünjél meg késői riport.

Jesszussssssssssss.
Ősrég óta nem volt időm, helyem az internetyhez. Most akkor úgy gondoltam hajrá belevetem magam. De ismételten rá kell döbbennem hogy nem tudom visszahozni azokat az érzéseket amik akkor aznap gomolyogtak bennem és formálták gyorsan tűnő napjaima. Rohan az idő. De hogy hova azt nem tudom napok , hetek azt hirtelen jön a következő hónap kezdete és én megint úgy érzem hogy haszontalanul teltek napjaim, felesleges vagyok. Nem is mondom szörnyű érzés.
Arra emlékszem most egy pohár borocska után degeszre etten hogy nem örültem ugyan a S. Rádió megszűnésének, de már eleve lehetetlennek láttam, mert az életben nincs happy end, kilátástalan a helyzet. És őszintén előjött emberi mivoltom, igaz hogy csak reggel hallgattam, a piros szalagot is csak gondolatban akasztottam ki a kocsira. Bocskornak sem árt ha nincs elbírva, nem bírom, túl bekébzeld, Boros meg a Lali királyban nem tetszik, találn Voga az aki ari de őt meg csak néha hallani ja meg ott volt neki a tanári pályája tehát nem kell félteni. Nem árt ha őnekik is rossz és a gazdagok is érzik egy kicsit azt a szorongást amit a köznép. Ez volt a ronda oldal és habár kár értük nem szorongtam emiatt. Éjfélig hallgattam természetesen a véget is
Ne szünjél meg. - volt azt hiszem a végszó. Elötte emberi mulatozást hallottam tőlük ami valahogy megint közelebb lopta magával a szívemhez őket. Persze gyorsan a másik csatorna pár perces késésel is végzett, többi országos rádion a Himnusz csenget ami megint szép gesztus volt.


Aztán csönd , nagy csönd.

Reggel piszkosul hiányoztak, a nevetés, a beszélgetés minden. Máshol csak eszetlen összevisszaságban nyomták a zenét.

Lelkemben űr, nagy űr.

És csak tátong nagyban tátong ott. Dacból persze rá sem kapcsolok a kettő újnak nevezhetőre nem és nem.

Mindenik embernek a lelkében dal van...

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek"

(Micimackó és barátai Babits Mihály)

Lehelet

Talán az első igazán hideg nap volt akkor. Talán a második. Nem is tudom. Csak arra megmagyarázhatatlan ijedségre emlékszem és a nagy fáradságra ami rám tört és nyomaszt már igazából több hete de próbálom nem elhinni hogy itt van, hogy magával ragadott. De néha felriadok a magam köré font fátyol közül és észreveszem hogy olyan vagyok mint egy holtkóros. Talán a barátok a hétvégéken valahogy kiráztak, nyugtatom magam. Valójában tudom hogy csak áltatom magam. Még nem dolgoztam fel azt a mérhetetlen csalódást. Még mindig egy kis zombiként mászkálok az utcákon. Mikor lesz ennek már vége? Hol van a bizalom magam iránt? Reménytelen depresszió így nevezem csak magam. Két lábon járó katasztrófa. Pedig nem is vagyok ilyen. Én nem ez vagyok. Akkor hát mi legyen. Itt már csak a túlvilági erő segíthet. Hát akkor segíts már, kérlek!
Néztem kifelé a fejemből miközben próbáltam tartani a lépést a többiekkel, és csak mint a függöny mögül sikerült észlelnem azt az emberhalmot ami köröttem ténferegtem. De mentem és mentem én is és próbáltam úgy tenni mintha vagyok és élek.
Aztán a mint két hölgy egymáshoz hajolva üdvözölték egymást felfigyeltem arra a távozni készülő sejtelmes párára mely ajkukat elhagyta. Rémisztően nézett ki. Mint valami sci-fi ufós film részlete. Látható és mégsem, ködös néhol el el halványodó. Mint a cigaretta füstje de mégis néhol egészen kivehető élekkel néhol pedig csak úgy sejteni lehetett ottlétét, és létezését. Mások nem figyeltek fel rá, mások nem látták, nem tartották furcsának, hogy néha ilyen néha olyan gonosz párahalom csúszik ki az ajkaik közül. Éngen csak megrettentett, pedig tudtam ez természetes, mégis olyan másnak tűnt.

New moon a könyv

A trailer után amit a külföldi oldalakon láttam nagyon megtetszett pedig nem tetszett mikor külföldön ebbe a részbe beleolvastam. Túl lelkisnek gondoltam. Meg őszintén azt hiszem akkor elég keménynek kellett maradnom és nem szabadott holmi enyelgéssel lefoglalnom az agyamat. Valószínűleg ez is közrejátszott hogy nem akartam a 2 részről tudni. Az elsőt mint ahogy a múltkor a lányokkal is csacsogásunk alatt kiböktem 5 -6 szor láttam és mindet a moziban. Persze kuncogtunk is nagyon ki hányszor nyomta magába este a kanapéról, hányszor sírta el magát, hányszor olvasta az első részt..
Aztán hát így történt, végre hozzám került a könyv, a 3 napon végre végeztem a másik könyvekkel amiket olvastam és nem volt más. Így hát nekiálltam másnap azt a580 valahány oldalast megkezdeni. Hogy is mondjam hát nem raktam le hajnali 5 ig míg végig nem értem rajta.
Tudom tudom nevetséges hiszen tudtam hogy jóra fordul mégis valahogy kényszerből faltam fel.
Furcsa merészséggel állítja Bella a főhősnő szerelmüket a Rómeó és Júlia pároshoz. Ami valahogy egybe is vág való igaz. Túl soknak találtam a kötődést először, elég merész húzás, a sztori is hasonlít a fiú azt hiszi a lány megölte magát stb. előtte mégis említik többször is és kommentálják elemezik a művet. Majd a furcsa kettősség Jacob képében is megjelenik.
Maga a lelki traumája mégis meglepett annak ellenére hogy furi volt a 4 hónapot üres lapokkal átugrani, és hirtelen fordulat a depresszióból is elég gyengének tűnt nekem de mégis lebilincselt. És valóban én is elgondolkodtam hogy áh melyiket is választanám. Habár nekem egyszerűbb, mert nem tudtam átérezni a főhős iránti óriási ragaszkodását és inkább Jacob felé hajlok , mint karakter részről a filmben , mind a könyvben. És sajnáltam is egy kicsit.
Mindig igy van ez amikor nem igy kéne hogy legyen. Mindig valahogy egy hajszálon múlik az a hiba pedig biztos hogy a másikkal jobb lett volna, mert vele mindig jobb volt.
Várom a folytatást könyvben és persze először a filmesíttet 2 részt.

Habár amit megint nem értem kint már egyszerre az egészet a piacra dobták itt még nem. Na akkor most mi legyen várjunk, vagy ne várjunk?

Hallgasd a csendet

Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet!
Hasalj le a málnás mellett,
s hogyha jó a füled, hallod:
a csendben is vannak hangok.
a közelben darázs dong el,
mint apró helikopter;
távolabbról tücsök szólal,
lepke röppen: könnyű sóhaj.
Pattannak a bimbózárak,
mintha törpék tapsolnának,
majd a harangvirág csenget...
Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet!

(Gyárfás Endre)

Hallgat az erdő

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas,
mohát kapargat
benne a szarvas.

Mohát kapargat
kérget reszelget
Szimatol, szaglász
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas,
kujtorog benne,
éhes a farkas.

Éhes a farkas
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten :
rálelt a nyomra!

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken , de éppen
ez lett a veszte.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a
száraz ágy reccsen,
s mára a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

Horkant a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szavas.

(Kányádi Sándor)

A könyv démonom

Á este minden olyan kiforrottan élt bennem mikor végeztem a könyvel ami egész napra eltakarította a való világ gondját. Most, most meg megint próbálom összeszedni azokat az érzéseket amik bennem kavarogtak és valahogy megdöbbentettek. Elszörnyülködtem magam esendőségeimen.

A könyv: menedék. Menedék nekem ki el akarok szökni a gondok elöl, el akarom nyomni a valót ami csúful oda lopódzik és állandóan körülleng. De persze egyfajta szerencsejátékosnak éreztem magam este. Mert hát ez is egy fajtája függőség. De én most nem az alkoholmámorba, drogba, játékszenvedélybe ölöm bánatom, kétségbeesésem. Hanem egy, több könyvbe.

És itt aztán elgondolkoztam hogy pozitív és negatív is lehet egy könyv, jó és rossz( mármint a hatása), fehér - és fekete( mit maga a lapjai között rejlő fekete betűk is ellensúlyoznak)habár iszonyatos tudás, ismeret, szépség, borzongató érzést kelt.

Főleg mikor azzal a beleéléses olvasom mintha én lennék ott, én érezném azt a mérhetetlen jót és összeszorul a gyomrom , mint a kis tiniknek az első szerelemnél. Tapintani tudnám a szeretetvágyat körülöttem, mert ekkor én is szerelembe esek. Vagy mikor a csalódásnál legörbül a szám csücske és kérdem tőlük: miért tetted ezt vele? Miért okoztál csalódást neki? Magyarázd meg! Tedd jóvá! Bocsáss meg neki!
De hogyan? Hát és olvasom tovább , és tovább várom hogy legalább a lapok között megoldódjon a probléma, legalább ott happy end legyen.
Volt úgy lapoztam, hogy ha valami kellemetlen, elrettentő volt nagyon addig hajtottam lapokat míg végre megint minden szép és mámoros volt. Persze ez akkor fordul csak elő ha előbújik türelmetlen , nagyon elégedetlen oldalam, és valami jó után kapkodok kétségbeesetten hogy lássam van szép is a világon. Mert nem akartam látni a csúfot, rondát, gonoszat. Aztán persze felülkerekedett a kíváncsiságom és visszalapoztam , átkínoztam magam a rosszon is tudván a vége úgy is jó lesz.

Lehet viszont egy függőség is mert hajnalig olvasgattam kisebb megszakításokkal, és ez szó szerint így van. Rettenet döbbentem rá , mikor Élet szava könyvem végeztével betoppantak a tudatomba. Persze tanultunk, persze bolondoztunk, de közben fél szemmel mégis a könyvet bújtam. - Rakd már le azt a könyvet , velem is foglalkozz.
Döbbenet!! Ez egy átok lenne?
Persze tömhettem volna magam csokival is agyon míg, ki nem pukkadok de nem én inkább a könyvbe temetkezem.

De hát a könyv a hibás? Valahogy tetszett is meg nem is, de végig arra vágytam hogy a Hadnagy mikor haza ért kedves férjéhez normális szép családi életet olvashatok ki a lapok közül. Persze nem munkamánia , a férfi egysmint odaadó gondoskodása melletti rohangálás. Mégis tetszett. És nem a könyvet kellene hibáztatnom.

Aztán vannak akik a kalandokat hajkurásszák ugyan ezen célból napról napra hogy össze tudjanak gyűjteni pár perc boldogságot életükben. Hajtják , futnak kétségbeesetten és keresik a valós boldogságot.

Megtaláljuk egyáltalán valaha?
Vagy ez az élet rendje, hogy kergetjük a pár perces gyönyört legyen az egy könyv, egy tábla kalóriadús csokoládé, esetleg egy jó adag finom vacsora, vagy egy gyöngyöző harmatcseppes alkoholorgia, esetleg maga a kéjmámoros ágyi gyöngyöző torna.
És mi van az után ? Ugyan olyan elégedetlennek látjuk a kinti világot miután elszáll a köd a szemeink elöl. Ugyan az a szörnyű szürkeség ami nyomja vállunk naprol napra.

Tears soak my soul - Könnyek áztatják lelkemet

Smile when you are having fun.
get angry when you are angry.
and cry as such as you want to.
when you want to.
You feel so refreshed after crying, you know?
You shoud be able to smile again soon.

You hurt the most when you keep the pain
inside and force yourself to smile.

A sötétség mely előbújt belőlem

Valahogy mindenkinek 2 vagy akár több oldala van, néha kicsinységek döntenek melyik éned bújik elő, és melyik kerekedik felül. Mert hát először meg kell küzdeniük odabenn, belül az igazukért.

Én is szeretnék néha bolondozni, elfelejteni a gondokat, visszacsöppenni a gondtalanságba, de már nem lehet. És ha néha sikerül is úgy tennem mintha nem lengne körül a veszély, a félelem, a nyomasztó keserűség szava. És ha úgy teszek mint egy gyermek akkor pedig csodálkozó arcokat látok magam előtt amik hol csodálkozó szemöldököt felhúzó ábrázattal merednek, vagy éppen rosszalló józan felnőtt megrovó szigorúságával merednek megrettenve rám. Pedig igazából legbelül ők is voltak gyermekek, és talán szeretnék ők is úgy önfeledten érzeni az életet.

Nagy hangzavar volt , de nem zavartattam magamat. Miért nem hagynak a gyermekeknek is lehetőséget arra hogy tomboljanak? Persze ésszerű keretek között. Senkit sem lehet erőszakkal rávenni másfajta viselkedésre , meg kell magyarázni neki a helyes utat, úgy hogy megértse. Merengek mindig, nekem nincsenek érett, tiszta emlékeim az iskoláról, na meg sok se , képfoszlányok, de érzések hiányoznak hozzá, a feledés mámorába futottak, rebbenve elbújtak, talán majd egyszer - egyszer újra előkéredzkednek hozzám. Talán majd akkor hasznukat veszem.
A kréta poros irritáló szaga viszont megcsapja orromat. Nem szerettem , ott szállingózott mindig körülöttem beleragadt a bőrömbe és egész nap kaparta a torkomat, egzecírozott de nem lehetett megszabadulni tőle, piszkos érzést kölcsönzött.

A sötétség körülfogott este és egész nap nyomasztó fáradság telepedett ránk. Mackó szeretnék ilyenkor lenni hogy átaludhassam a telet. Mert igaz mindent megteszünk azért hogy felszedjük a téli fókazsírunkat, így védekezve a fagyok, hirtelen beállt hideg ellen.

Életnek már pár napja lefekvés előtt melegre vasalom az ágyát. :)
Nehogy eláruljátok bárkinek is. HIhi. Tudom, tudom bolondosan hangzik , nem is tudom honnan jött az ötlet, na meg fürdés után hajszárítóval melengetjük magunkat. Aztán reggel pedig pólót és nadrágot vasalunk és a friss melegbe burkoljuk a testünket.
Ennek ellenére nem lehetett nem észre venni azt a pokoli sötétséget ami 2-3 napja telepedett az égre a téli felhők miatt. Félelmetes hogy valóban nem volt átmenet, de ha lett volna is közte mondjuk 1 hét , akkor is nehéz lett volna megszokni az egészet.
Emlékszem régen táskával a hátamon a havat taposva milyen korom sötétben captattam haza 3 km-t megjárva és hulla fáradtan a suli után. Na azt jött a házimunka és a tanulás amit igaz csak ámítottam. Nem volt felemelő , de talán ennek köszönhetem hogy strapabíró lettem. Most meg pörgök mint egy búgó csiga.

Változunk , és változik velünk a világ is, de nem tudom jó irányba e. Majd elválik és mindenki reménykedik ha rossz irányba jutunk előbújnak a rettenthetetlen ufók és megváltják a világot azzal hogy elpusztítanak minket. Talán így lesz, de mi van ha nem ?

"A világ csak ne ítélkezzen. Csak a magunk szenvedését tudjuk fölmérni......"
"Paulo Coelho: Veronika meg akar halni "


A kommunikáció- az első dolog, amit ez életben megtanulunk, és a vicc az, hogy mire felnövünk, megnő a szókincsünk, és tudnánk beszélni, mégis egyre nehezebb kitalálni,hogy mit mondjunk, vagy hogy miként kérjük azt, amire tényleg szükségünk van. A nap végén akadnak olyan dolgok, amikről nem lehet nem beszélni. Akadnak dolgok, amiket nem akarunk meghallani, és akadnak olyanok is, amiket azért mondunk ki, mert nem akarunk többé hallgatni. Akadnak dolgok, amik többet érnek a szavaknál,ezek a tetteink. Akad olyan is, amit azért mondunk, mert nem mondhatunk mást. Bizonyos dolgokat magunkban tartunk, és nem túl gyakran, de néha-néha a dolgok önmagukért beszélnek. És aztán van hogy ezekből az egyértelműnek hitt reakciókból kitalálják mit szeretnénk, de van hogy megint félreértik, és kezdhet az ember magyarázkodni, szavakat keresni tetteire, hogy értség, NE félre értsék.

free

Rémeim mik előbújnak az ágy alól

Furcsa dolgok vannak. Furcsák vagyunk mi emberek magunk is.
Mi változtat meg egy embert egyik napról a másikra. Honnan veszünk akkora elhatározásokat amik gyökeresen megváltoztatnak. Meddig jó az ha elbújunk a hibáink elől mintha nem is lennének. Nem segít semmit csak még rosszabbá teszi a helyzetet. De hogyan lehetünk képesek megváltozni, ha igazából azt érezzük hogy nem változunk.
Számolj tízig kislány. Számolj tízig. Csak próbáld ki egyszer, jobban leszel.

Igazából nem is erről akartam írni. A kapcsolatokról amik ember ember, barát barát, férfi nő között vannak. Érzésekről melyek akaratlanul , vagy éppen akarva alakulnak. Melyeket mi irányítunk valahogy vagyis megengedjük nekik azt az irányt és igazából hagyjuk hogy akár rossz irányba is fusson. Elkényelmesedünk. Aztán kész.

Furcsa mikor az ember egyedül van és valóban nem szeretne semmi bonyodalmat maga és szíve körül, akkor jönnek dolgok amiket akkor várt mikor vágyott rá. Hormonok ezeket bocsátjuk ki.
Ilyenkor hagyom magam begubódzni és hagyom hogy csak egy kis fruska legyek hogy egy ronda gubacsvirágnak látsszak , és elkerüljenek, a pillantások, elkerüljenek a csillogó férfi szemek. Meg se próbálják elhatározásom megingatni. Lássanak rondának, undormándyosnak, ha véletlenül megpillantanak, vagy ha nem akkor éppen így jó mert ezt akarom.

Aztán egyszer csak nap mint nap akaratlanul mindig összefuttok, találkoztok, találkoznotok kell mert egy helyen dolgoztok, és napról napra ugyan az jut eszedbe mikor meglátod.
Így alakult ki anno ez is Péterrel.
Együtt dolgozol vele. Segítitek egymást. Szóba elegyedtek. És egyszer csak azt veszed észre hogy várod hogy jöjjön, várod hogy munkába menj, várod hogy találkozzatok. Mert megnevettet, valahogy olvastam hogy ez nagyon fontos egy nő számára hogy a férfi szórakoztatni tudjon.
Hát ő tudott. Élveztem a társaságát, hallgatását, nézését, humorát, rossz humorát. Azon kaptam magam hogy jól esik kiönteni neki a szívem és elmondani hogy mit érzek. Aznap reggel mi történt, mindent mindent. Aztán együtt ülni, mozdulatait figyelni. Véleményét kérni. Minden és minden így kezdődött.

Aztán egyik este megfordult a fejemben mi lenne ha.. Biztos tudjátok hát ha több lenne ez mint ami. Áh nem . Mondtam magamnak. Mert... és soroltam a dolgokat. Csodálkozva érdekes milyen kis földhözragadtan átgondolom pedig ha igazi érzések lennének, egyáltalán ez nem igazi érzés??

Hát jó , már voltam így is meg úgy is. Azaz eszeveszett gondolkodás nélküli belevágásban, amikor hiába is akartam gondolkodni nem tudtam, azt hogy átgondoltam mindent valahogy Bellül és igen érett felnőtt képen ( magamon is csodálkozva) terveztem vele a jövőt.
Na ez is valami ilyesmi, csak hát megint olyan ez hogy nem kívántam, lehet ebből valami. Hiszen G. -t sem kívántam. ( jesszusom elég sok volt, de mi az a sok:) - Áh te vagy a harmadik.)
Nem kívántam és nem is lett semmi jó belőle mert a végén már valami miatt ő nem ragaszkodott az egészhez pedig ő volt aki az elején erőltette.

Minden esetre egy jó ideig megint nem jutott eszembe. Aztán azon kaptam magam hogy mégis csak egyedül vagyok és jó lenne ha csak ábrándozni is de legalább arcot ölteni annak az álombeli pasinak a képzeletemben. Hát azt erőltettem erőltettem , de nem ment. Valahogy mégiscsak megvívták odabenn a harcot és egyik nap arra ébredtem hogy ha nem is akartam de róla álmodtam.
Mivel már közel érzetem magam a gondolathoz engedtem neki a képzeletemben.
Aztán valahogy mégiscsak úgy alakult hogy a való életben nem. De így kellett lennie. Nem akartam bonyolítani.

Mert a sok beszélgetés rádöbbentett, hogy annak ellenére hogy nagyon bírom , szó szerint a barátságnak nevezhető együttes menne csak tönkre. Ő kihasználná a testem , én az övét. És mivel majdnem mindenről beszéltünk még a vágyálmunkról az ágyban , nőben is. Tudom hogy nem én vagyok a tökéletes partner neki és ő sem nekem. Vicces, és néha még szavak nélkül is értjük egymást, sokban nem értünk egyet, de valahogy és ez is furcsa tiszteljük egymást.

Valakit nem tudok tisztelni ez is min múlik?? Nem tudom, piciny dolgokon.

Aztán még ami foglalkoztat, még ami nem hagy nyugodni, kerget, valahogy ott van mögöttem, bennem, a második árnyékomként követ és nem hagy nyugodni.

Rémálmok. Rémálmok gyötörnek. Nem az a szokásos rossz érzés ami kiskorom óta, nem ez valahogy más.
Kiskoromba mindig azt álmodtam hogy egy sárga kis sivatagban futok, rohanok, menekülök magam elöl , magam elöl. Lábam alatt az aranynak látszó homok, durva és rossz érzést keltő. Ezt az homokérzést már éreztem az életben is. Mikor először éreztem megdöbbentem. Szegeden voltunk és a horgász giliszta földben. Rettenetes érzés, föld, papír galacsinjának egyvelege, ami horzsolja a bőröd, és egy egyfajta borzongás fut végig a testeden. Ezt a földet tapostam álmomban menekülve. És valahogy beszivárgott belém, a bőröm alá, a szájpadlásomba, a nyelvembe, a vérembe keringett. Erre ébredtem, és arra hogy még mindig érzem ezt a félelmetes érzést a számban. Felkelek és próbálok rá inni hátha elmúlik , de nem és még órákig ott fekszem borzongva éberen a sötétben, várva a remegésem múlását.

Mostanában nem ezt álmodom, részletek életemből, persze hozzá az érzést is hozzáálmodom, amit akkor vagy amit éppen most érzek. De mind rosszabbat és rosszabbat. Megbánást, fájdalmat, értetlenséget, keserűséget és így tovább, a képek mellé hozzáálmodom az érzéseket is. Majd felriadva próbálom elhessegetni és nem visszaemlékezni, hibáimra miket elkövette, vagy miket nem mertem vállalni, vagy ahol nem álltam meg a helyemet. Elmúlott, mondogatom magamban miközben lepereg újra és újra előttem, elmúlott. És elgondolkozok , olyan ez mint mintha a halál előtt életed lepörög előtted, minden amit tettél, ahogy éltél, amit vétkeztél. Talán itt a vég? De nem mert még mindig lélegzem, érzek, nézek. És felkelek , felébredek reggel, teszem a dolgom.

Bp túrista szemmel

Sex and City

Merj álmodni

Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban... mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.

/Ron Cristian/

Furcsa kapcsolatok

Most már tisztábban látok, nem azt mondom hogy mindent, talán soha nem fogok mindent látni. De nem burkol be a rózsaszínű köd, a tudatlanság fátyolával, avagy a tini képzelgés.
3 éve nem találkoztunk, de a keserűség , az a megbocsáthatatlan harag persze még mindig nem szünt meg, nem halt ki belőlem. Azt hiszem soha sem fog. Nem és nem , talán tudatosan nem engedem. És ha engedném is milyen érzés maradna utána? Nem tudom. Csodálkozom magamon hogy szerethettem valakit? Szerettem e egyáltalán? Vagy az érzéseim , kitörni való vágyam volt akkor erősebb és megpróbáltam elhitetni magammal hogy szeretem?

Még mindig nem tudom rá a választ. De már nem izgat.

Mit várt tőlem? Nyakába ugrok? A sok rossz után? Boldogan üdvözlöm mert jött? Hálálkodok neki, hogy megnézi évi esetleg 1 szer a fiát? Kell egyáltalán hálát éreznem iránta? Vagy mintha nem is lett volna az a 3 év és az előtte levő szörnyű közjátékok egyvelege, nem létezett. De igen és nem lehet elfelejteni. Én nem tudom.

Ő beszélgetni szeretne, este borocska mellett. Velem. És ajánlatot tenni.
Furcsa, nem tisztelem, ő szem tisztel. Ha tisztelne nem viselkedett volna igy, vagy legalább megpróbált volna kapcsolatot teremteni és nem a hátam mögött a családommal jó pofizni és intézkedni. Hát igen ez is fáj még mindig fáj hogy a családom mindig neki ad , adott igazat. De lassan feldolgozom, szépen lassan.

Hamis kép. Hamis . Hamis . Hamis.

Nem tisztel és én sem tudom tisztelni. - És mi értelme beszélgetni? - kérdezem.
- Őneki semmi baja velem. - hangzik a válasz. - Heh- gondolom magamban. - Még barátok sem vagyunk. - De ő ismer éngem, tudja milyen vagyok. Nem változtam semmit. Talán csak a hajam lett rövidebb. - erőlködik. - Áu. ez fájt gondolom magamban a hiúságomnak. Szerintem sokat változtam, jobb, érettebb ember lettem. Nem vagyok már az a naiv 19 éves, és nem vagyok már annyira buta sem, hogy egy - egy mosolynak bedőljek, és azt higgyem valamit jelent neki vagy más férfinak. Nekik csak egy mosoly, egy hátsó szándék még nem jelenit komoly érzelmet, tiszteletet, megbecsülést.

Ha tényleg érezné ezt én is érezném, hogy komolyan gondolja amit mond. Nem teszi. Reakciói, dacos , gúnyos viselkedése, kötözködő volta nem támasztja alá szavait ezzel kapcsolatban. Persze tesztelem, és igen éreztetem vele hogy nem kívánatos. Igen ez mindent megmond, elmond megmutat. Mit képzel elfelejtem mikor gyermekünk előtt ütött? Elfelejtem hogy az utcán hagyott? Elfelejtem hogy haragból irántam az utca kellős közepén lerakta saját fiát és otthagyott minket? Nem tudom, nem megy. Elfelejtem, hogy nem tett a kapcsolatért semmit és most is csak azt várja hogy én dolgozzak érte, én alkalmazkodjak, ő meg csak van. Persze én is hibás voltam, akkor ezt én is tudom. Én visszaütöttem, nem hagytam magam, védtem magam, a fiam, elképzeléseimet. Többször megpróbáltuk, minek már nem tudom. Akkor nem láttam tisztán.
- Én nem ismerlek. - mondom neki. - És te sem ismerhetsz engem. - ha ismerne nem viselkedne így. Ő felnyomja idegemet a plafonig, de nyugodtan , mintha semmit nem érzeném folytatom. - Miből gondolod hogy mosni főzni, takarítani fogok rád mint egy cseléd. - végül is felajánlotta hogy menjek ki Svájcba hozzá 1 hétig keresek ott munkát. Aludhatok az ő helyén hiszen ő este dolgozik. Fúj, még bele gondolni is rossz. ÁÁÁÁÁÁá. - Jó nagyon nemes voltál hogy felajánlottad és köszönöm , megnyugtathatod a lelkedet , de nem fogadom el. - mondom neki és közben forog a gyomrom. Mit képzel majd kegyesen hajlongok előtte. Egyáltalán már megint ki tervelte ezt ki? Biztos a becses család. Úgy érzem magam mint a múltkori alkalommal, mint egy marhát kiraknak vásárra. Jó jót akarnak, nyugtatom magam. Akkor is csak azt akarták egy fiatal falun élő fiatalembert elhagyott a felesége, és nagybátyám rám gondolt vigasztalásként. Még megkérdezte apámat hogy mit szól hozzá aztán nővéremmel együtt elkezdték a beetetést, hogy a tehén arra menjen ösztönből. Nem baj ha nem tudok főzni mondja még nagybátyám majd kiakasztom az éthordót a kapuba erre csak- csak képes vagyok azt lesz kaja az uramnak. Vicces.
Most ezt is megtervelték. Okoskodik mindenki.
Semmibe néz mint mindig. Tudja hogy gondok vannak a gyerekkel, beírást is kapott a jó lelkem elengedi vele este 7 után mert azt mondta 8 -ra visszaérnek, egy frászt, már megint a régi játékot játssza és fél 10 kor érnek haza Élet hulla fáradt. Holnap suli nem fog tudni koncentrálni, szép szép. Á nem húzom fel magam. Ő válasza csak annyi hogy tudhattam volna ha 7 után mennek el 8 ra nem érnek haza. Haha. Komolytalan nem? Vicces, dolga egyenlő a nullával, gyermeknek semmit sem hozott, és igy is azt képzeli lehet befolyásolni. Persze persze.

Haverok miért nem húznak fel ugyan azzal a beszólással míg ő igen is fel tud. Talán a düh munkálkodik még mindig bennem. Nem vagyok vele már olyan mint a többi embertársaimmal, nem is akarok, mi vagyok én tolmács, tanuljon meg magyarul vagy tanítsa a fiát meg a saját nyelvére, egyiket sem teszi pedig kértem rá. Biciklizni nem meg el vele, ugyan igy focizni sem megerőltető lenne. Szegény öreg ember. Anno első látogatásánál család akkor is őt ajnározta, nem tudja mit tegyen a gyermekkel értsem meg. Nem tudom, én ha akarok egy kapcsolatot akkor mindent megtennék érett, mindent határ a csillagos ég.

Megnyugszom már csak pár nap és kész visszajutunk a való világba , és kidob a pokol bugyra el is lehet felejteni az egészet ezzel nyugtatom magam. Volt nincs. Nem és nem fog felhúzni. Levegő. Megfordul az agyamban még az is miért akar eltávolítani a gyermekemtől, miért segédkezik abban, hogy távol legyek a gyermektől 1300 km rettenetesen messze van , a hideg futkos a gondolattól a hátamon.
Mit vár, ha ő egyáltalán nem tesz semmit majd alakul magától. Álmodik. Furcsa csak magára gondol megint.
Én ha pasi lennék és egy elhidegült kapcsolatot szeretnék barátira emelni tennék is érte. Vagy megint én gondolkodom rosszul? Mert tennék érte? Sokat adok megint, és sokat várok. Én ha pl. Hódítani, bizalmat visszanyerni, barátságot építeni akarok nem arra várok hogy belehulljon az ölembe minden. Ő nem tett ezért semmit, és ha én akadályba ütközök nem adom fel mert akarok valamit. Gyenge akaratú, gyenge jellem. Ennyi.

Minek is mondjak bármit is mikor el sem jut hozzá, elugrik előle, bástyát állít elé. Nem akar és nem tud megérteni, szavaim süket fülekre találnának. Bántásnak, rontásnak, rossz akaratnak látszanak. Nem hall, nem lát, nem mond.
Ezért csak hallgatok, csöndben ballagok mellette és hagyom, hagyom kérdéseim a fejemben, értelme nincsen.

Minden szó hiába, ha nincs bizalom. Feleslegesen elpazarolt szó, értelmetlenül kimondott próbálkozás. Sok mindent meg tudok bocsátani, de elfelejteni nem tudok. Szóról szóra tovább lépni, a szavakon keresztül a megértésig. Ez még messze van nekünk. Tisztelet.

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

/Weöres Sándor/

Evian Roller Babies US

Nem szeretem igazából az odakreált dolgokat, és ezen is látszik hogy ugy van készítve, mégis megtetszett ha a minősége nem is a legjobb.




És így készült:

New moon

Hát igen erről beszélek ez már azért jobban meghozza a kedvet az olvasásra, ja és a részletek is jobbak mint amit máshol láttam.

Spocy neked. :9

http://movies.yahoo.com/movie/1810055802/video/15542134/standardformat/

És kérem a könyvet!!!!!!! Kérem Kérem kérem, kérem.

Kis pihenés, pezsgő élet, mozgás,

Budapest - Budapest te csodás,

Csodálatos hétvége volt én úgy éreztem, és érzem már most is. Elég szép dolgokkal kecsegtetett, Turnen kiállítás és hát mit tagadjam. Szeretem ezt a kimerítő, mászkálást. Volt utána jókedv, szendvicsezés. És kíváncsi voltam kiben mi ragadt meg, kinek mi tetszett, kinek mi nem , kinek mi a véleménye. Persze jól elfáradtunk, mert az egész Múzeumot megnéztük. Felérve persze megint az járt az eszemben hogy Élet is élvezhette volna egy pár részletét ennek a kiruccanásnak. Vittem is neki haza Metró újságot, és az Antikváriumból egy régi Móra kiadású gyermekkönyvet. Talán csodálkoztok miért pont Metró újság, de anno itt szeretett bele a Garfield, és Huba és Kázmér képsorokba és vele együtt az olvasásba , kacagásba is. Így egy napi rituális dolog volt reggel a 2 órás óvodai út alatt egy újságot beszerezni a tolakodó tömegben.
Persze szerettem volna mást is vinni, de hát ilyen subi - dubi élet van. Persze másnap is valahogy ott ragadtam és az 1 éjből kettő lett, de nem bánom. Elmentünk sopingolni , és ahogy az szokott lenni én aki igazából semmit sem akartam , egy szép kis piros táskát szereztem be elég olcsón, na meg 1000 Ft ért egy kis kabátot aminek csak a cipzárjával volt gond. Poton pénzek. :)
Éngem mégis boldoggá tettek, meg persze lelkiismeret furdalásom is volt hogy most végre 6 hónap után magamnak is vettem valamit, Életnek meg semmit, na meg a Mama is megbízott pár dologgal és az ahogy lenni szokott nem sikerült teljesítenem.
Sokat nevettünk, főleg a táska kutatás közben, mivel én egyik táskám már elég elhasznált és ez még gyengén van kifejezve mert múltkori utam alatt ráfolyt az akkumulátor savja, így tele volt szép nagy lukakkal. Azt hitték a lányok az akarom megvenni mivel a kezembe volt , mire felvilágosítottam őket a-a, az az enyém és mindketten pirulva szégyenkeztünk, persze én amiatt mert ilyen állapotban volt a táska , Hajni meg mert nem akart megbántani. De nem tette én is csak nevettem. Aztán a vicces videók, mentünk finom Kínait enni, sétáltunk, beszélgettünk, ÉLTÜNK.
És élveztük az életet.


Nekem is érdekes volt a kiállítás több részlete is :
Turner nem nagyon nyerte el a tetszésemet olajfestményei messziről nézve lehengerlőek, színesek, és szépen kivehetők, közelről káoszosak és homályosak, mindegyikre belecsempészett egy- egy élőlényt, kecskét, ember alakot. Pont ezért a kis homályosságért becsülöm hogy mégis kivehetőt alkotott és pont ezért nem tetszik, furcsa kettősség.
Voltak karcolt képei amit igazából nagyon tetszettek , mert itt kiütközött hihetetlen precizitása, részletbe menő tehetsége, melyet művésztársaitól tanult technikával készített.
És voltak művésztársaival együtt alkotott remekművei amik a legjobban tetszettek.
Főleg Olaszországért volt oda , éppen ezért nagyon sok képe az ottani szépséget ábrázolja.

John Constable, Claude Lorrains voltak a társai akikkel csodálatos képeket készített együtt, és amik a legszebbnek találtam realista ábrázolásuk miatt.

Megnézhettük igaz csak részben mert pár kép nem volt a helyén de Courbet, Manet, Monet, Cézanne és Gauguin remekműveit.

Valamint az Egyiptomi Gyűjteményt is.


Felfedezett képek:


http://www.linesandcolors.com/category/animation/

Én csak én vagyok

Közeledik a tél ,
a hideg befúródik a földbe,
a hideg bemászik az életedbe is.
Megpróbálja berágni magát,
befészkelni ha elengedi magát.
Be éjszaka a takaród alá,
Álmaidba besurranva.

De én csak én vagyok,
Ennyi mit adhatok.
Vedd el ha akarod.
De én csak én vagyok.

Kétségek, egyedüllét, jönnek és mennek,
közbe ujjak és ujjak születnek.
Marcangolnak, belülről ölnek.
Ilyenkor mindenki szalad,
fut, rohan kapkod,
Talán bepótolható ,mit elhalasztott?
Talán helyrehozható még a nagy hiba!
És mi arra a garancia?
Mi a helyes út, vajon balra, jobbra fút?

Nem tudom, és vajon honnan tudhatom?
Kétségek között vajúdom.
hazudni nem tudok,
most mondjatok , mondjatok.
Súgjatok valamit nekem, merre lelem meg helyem?

De én csak én vagyok,
Ennyi mi én vagyok,
Ennyi az életem,
Most elég legyen!

Dance

Fekete Bárány

Hipó: ( nekem nem forog???
Kostold meg ! Kostold meg! Kostold meg! ... Egyszer úgyis meg fogod kostolni!

"A hajad minden nap rendbe teszed. A szívedet miért nem?"



"... - Mi az, hogy igazi ?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú? - Az, hogy igazi az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy igazi vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi. - Nem fáj az? kérdezte Bársony-nyuszi. - Néha fáj. mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként? - Nem hirtelen történik mondta Bőr-lovacska csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. ..." /Margery Williams/



"Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja, ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod, minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd kiért szól a harang: Érted szól!" /John Donne/


"Egyetemista koromban írtóztam Schoppenhauertől, később rájöttem, annyit el kell fogadnom a tételeiből, hogy minden érzelmi kapcsolat támadási lehetőség, és minél több embert eresztek magamhoz közel, annál számosabb csatornán áradhat felém a veszély." /Szabó Magda: Az ajtó/


"Álmomban...ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok."

Kapcsolatok à la Carte - folytatás

Szóval eszembe jutott hogy a Judit és a zenemanók.

Most már olyan szinten felhasználtam a türelem tartalékomat hogy szinte sőt egyáltalán nem vagyok türelmes. Elfáradtam, elhatárzoztuk hogy Vasárnap 1 nap a miénk, délelőtt főztünk, minden jól sikerült el sem hiszem , talán ez az idegállapot kell nekem a szuper főzéshez , máshoz viszont nem. Hete allig eszek, nagy nehezen nyomkodok valamit le de most ettem rendesen. Szóval elhatároztuk hogy ez egy olyan nap lesz amin nem említjük a problémáinkat és semmit ami konfliktust okoz. Már idejét sem tudom mikor volt olyan napunk, napom hogy végre fel tudjak töltődni. Olyan igazai, subi dubis , gula - gula, dam - dadam nap , pihenés , relax. Mondanom sem kell nem sikerült túl sok a feszültség bennem és nem tudtam megfelelni , sőt nagyon nem is volt lehetőség rá , több pihenő kelett volna, és a 3-4 nagyobb veszekedést elkerülhettük volna.

Hétfő reggel. Felkészülve , idultunk az iskolába, szokásosan ahogy megbeszéltem az osztályfőnőkkel megjelentem és fel is kísérhettem Életet( megjegyzem más anyukák is voltak ott, mit sem törödve az előírásokkal) érdekes. Mindegy.
Próbáltam beszélgetésbe elegyedni a tanárnővel, ő pedig gyorsan kiterelni az osztályból:
- Most egy másik anyukával kell beszélnem akivel már régen nem sikerült , igy ma nem érek rá. - jött a válasz. - " hát jó akkor ok , én ezt megértem"- És mégis azt beszéltük meg hogy akkor megbeszéljük hogy mi is volt Pénteken a gyermekkel. - Áh rég volt , már nem is emlékszem. - jött az ismételt elterelő válasz.

Majd egy hívás , a Családsegítőből, mivel ott meghagytam a pszihológusnőnek a számomat, aki az iskolánkban szokott Szerdánként a gyermekekel foglalkozni de múlt héten " beteg volt állítólag" nekem ma azt mondta csak pár napot nem volt. -Furcsa. Igy kötöttem ki még a múlt héten a Nevelési Tanácsadóba.
Na mindenesetre a Pszihológus nő ma felhívott és ahelyett hogy valami értelmeset mondott és megkérdezte volna az elején mi a gond, nagyban helyeselte hogy ezek a problémákkal a Nevelési tanácsadóhoz fordultam.
Miközben nem is tudta milyen porblémákról van szó. Nagy álltalánossággal beszélt a tanullási nehézségekről , stb. míg én a 30 adik mondatnál leállítottam és tájékoztattam hogy nálunk nem erről van szó. Majd lassan mint a faggatóbizotság előtt majdnem megerőszakolva éreztem magam a kérdéseitől, segítséget nem kihalva a szavaiból, sőt tiszteletlen elhárító viselkedést. Nem törödtem vele. Mindaddig mig végre ki nem derült kik is vagyunk akkor jött az ide oda vagdalózás. Hogy: - Kérem má nem tessék a múlt hetet elővenni hiszen csak 3 napot nem volta, és: -Kérem má én már tavaly is megmondtam, hogy kell valamilyen kezelés neki, mert voltam benn az órán és láttam , de az édesapa elutasította több ször is.
-Én viszont tavaly év vége felé jeleztem hogy szeretném igénybe venni . - mondtam - Akkor elutasítottak azzal a magyarázattal hogy nem férünk be már az időbe.
Erre persze megint félre beszélés. És értelmetlen magyarázatok arről hogy akkor mit is teszünk.
Hát elmondtam hogy én kivárom míg átküldik a papírokat, mi mást tehetnék , és hogy azért hagytam a telefonszámomat hátra a hölgynél hogy tudjunk beszélni mivel adott napon nem volt az iskolába és nem tudtunk beszélgetni.
- Persze erre is sok rosszindulat volt a válasz hogy ne jöjjek már megint a mult héttel. és hogy akkor mi igazából nem is férünk be , mert meg van az iskolai rendje ennek hogy hogyan is jönnek a gyermekek kezelésre( vagy minek is nevezzelekre)
- Persze mondtam is a hölgynek is hogy sajnos nem kaptam felmérésről semmi tájékoztatást amit tavaly végzett , vagy tapasztalt a gyermekem , igy tudnék valamit tenni én is. - felháborodás és támadás volt ismét a válasz. vagy már nem tudom de én igy értelmeztem , habár igazából 3 napja elég ki vagyok. Hát nem is mivel nem volt.
Nekem mindha, úgy rémlene, hogy valami felmérésről beszélt volna az osztályfőnők, aminek lennie kellett volna. - na majd letagadják ,és kész.

- Forduljak az iskola igazgatójához . - mondta még a hölgy.

Elgondolkoztam most akkor ő segíteni szeretne vagy ???
Mert nem úgy érzékeltem.
Nem támadást és magyarázkodást vártam.
Segítség nekem nem ezt jelenti.
De legalább hívott és vissza tudtam hívni. - 1 pozitívum.
És őszintén nem szívesen adom igy a gyermeket az ő kezébe. - már bocsánat.

Egyenlőre ennyi forrott ki mai nap belőlem.



A szilárd erkölcs alapja a józan belátás lehet, ami senkinek sem elérhetetlen. A nemesség nem öröklődésen múlik eszerint, hanem a jellem változásán, tökéletesedésén. Ahogy ő maga megfogalmazta: „Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.” (Kung mester- Konfuciusz)

Kapcsolatok à la Carte

Igen való igaz , tudni kell hogy Élet mint már mondtam intelligens gyermek, Szorgalmasan olvas, folyékonyan ami azt jelenti úgy mint egy felnőtt, lepipálja a egész iskolát. És most nem dicsekvés csak megpróbálom még egyszer magamnak is a részleteket kielemezgetni. Ez is úgy kezdő hogy még nagyon emlékszem irtóra érdekelte az A betű , és hát aztán belelendült és a boltban kin lévő, az utcákon kirakott plakátok hirdetményei is nagyon érdekelték. Sokat segített Halász Judit CD, kazetta formában, A tanuljunk játszva egy két kiadványa, Rajzfilm slágerek CD, Forrai Katalin - Ének a Bölcsődében kiadványai majd az óvodai kiadványai, és még volt 1 amit kazettán szereztük meg és sajnálatomra azóta sem találom se otthon se az interneten.
Énekelgettünk olvasgattunk, számolgattunk, és ez a könyv mely nagyon jó mindenkinek csak ajánlani tudom, én már ajándékoztam is és nagyon örültek neki.

Szóval szépen fejlődtünk, okosodtunk, olvastunk, hancúroztunk ahogy kell a saját tempónkban.
Matematika is mindezért nagyon jól megy. Tanulási szempontból semmi gond.
A hozzáállás, a figyelem elterelődése.
És miután a tavalyi tanárnőket lecserélték, 1 szülési szabadságra, másikat valahogy eltávolították mert ő nem bírta az egész évet egyedül a gyermekekkel egy pályakezdő valamilyen szempontból jobbnak tűnt nekik, szép sunyiba szülőket nem is tájékoztatva lecserélődött a tanári karuk.

Tavaly körül belül 7-9 nagyon rossz és nevelhetetlen gyermek volt az osztályban egy 80-90 kg os gyermek és sok kisebbségi. Nagy gondok voltak, ezek a rossz gyermekek húzták, vonzották a bajt. Na és Élet nem az a fajta aki ne lenne benne egy kis buliban. Hát fiúka. Az iskola szépen csendben az első évben megszabadult a nagy többség rosszaktól amire azért tényleg szükség is volt. És várták a javulást nyár alatt egyik percről a másikra.
A heti lerohanásommal késleltettem ugyan a baj kiütközését, de a megaláztatást amit az osztályfőnök Élettel művelt nem tartom jónak, hiszen pont ezt olvastam hogy ez még jobban nem tesz jót az ÉN képének, de nem szóltam, lehet hogy majd belátom nem jól tettem.
Minden esetre sok mindenről esett szó a tanárnővel ellentétben én nem is felejtettem ezt el. Ugyanis udvariasan érdeklődve felajánlottam hogy amellett hogy minden reggel feljövök az osztályba( ami házirend szerint tilos, persze volt más is fent:) ) szívesen részt vennék reggelenként az órákon is. Nem kaptam rá választ. Így másnap míg nem az osztályfőnők volt reggel az fiatal pályakezdő tanárnőtől megkérdeztem és beültem az órára( mint utóbb kiderült Igazgatói engedély kell hozzá, pláne egy kezdőnél).

Amit ott láttam olyant szerintem senki sem látott még, de még az óvodában is nagyobb rend volt.
És mielőtt belekezdenék hangsúlyozom , nem érdekem az iskolát szidni, oda akarom járatni a gyermeket, és ha nagyon berágnak akkor ennek nem sok esélye lesz. Tehát mit tegyek ?
Mivel katolikus iskoláról van szó reggel imádsággal kezdődik az óra a hangosbemondón keresztül, ezt már többször láttam elsőben.
Csakhogy az első padban lévő gyermek mindent csinált csak nem imádkozott, ült, rajzolt, futkosott , óra közben felugrott a padba, bekiabált. A többi gyermek követve ezt a hagyományt, 0,5 l es üdítős üveggel hadonászott , csapkodta a padot, kúszott, mászott, fetrengett, ordított, bekiabált jelentkezés nélkül, és még sok minden. Matematikát tanulni nem lehetett, aki akart volna az sem tudott volna kb. 3 lány volt aki ült a helyén és hallgattatott, ezek bírták és nézték a fejleményeket. ( mit gondolhattak ők erről ez motoszkál a fejemben) a többi kislány tartva a hagyományt részt vett a buliban.

Na már most csodálkoznak akkor ha egy örökmozgó gyermek nem bír a helyén ülni és ő is követi a példát, rossz példát. Szent legyen a talpán ha igen.

E mellé hozzájárul hogy én inkább matekból voltam jó meg Magyarból, így már a múltkor is feltűnt hogy a kezdőnek a tapasztalat hiány miatt igen nehéz a helyzete és nem kellett volna mindig egyedül hagyni a tanárnőt, mert Élet már jött úgy haza hogy a tanárnő így magyarázta el ,meg hogy senki sem értette. Na óra vége táján biz előhozta a szokásos feladatot amin én mindig megdöbbenek, mert már elsőben is volt szorgalmi feladatként , és még mindig nagyon kevésnek megy. Én is többször magyaráztam , míg most már azt mondhatom hogy valahogy érti.
2 osztályos anyag?
15-9 < valamennyi -2<10+2


Ma reggel az osztályfőnők majdhogynem lehordott hogy be mertem menni az órára, és hogy mit képzelek, és hogy hát vannak gyermekek akik azért hallgatnak annak ellenére hogy örökmozgók a tanárnénire de az én Életem nem. Nem és nem fog rajta a szép szó.
Már nagyon elszégyelltem magamat, de hát álljon meg a menet, nehogy már most feladjam a harcot, nem fog rajtam a megfélemlítés, és nem hagyom ennyiben.
Közben persze kiharcoltam a Családsegítőknél egy telefonszámot , és leadtam az osztályfőnőknek hogy ide és ide a Nevelési tanácsadóba küldjék személy szerint ennek az iskolai szakvéleményt a gyermekről hogy ki lehessen vizsgálni.

Nem fogom hagyni magam megfélemlíteni , és elhatároztam hogy az igazgatóhoz megyek ez ügyben hogy beülhessek az órára. Vagy mit tegyek??
A papírok elküldése az osztályfőnők szerint persze eltartanak egy darabig, na meg ott is ülnek rajta pár napot , de nekem most azonnal kell valamit tennem. persze amellett hogy otthon sok beszélünk Élettel a problémáról , de őszintén nem látom a változást rajta. Persze megígéri , meg minden, de hát az édesanyja vagyok , tudom mi nála az elhatározás és ez nem annak látszik.

Szóval persze berobogtam a könyvtárba hogy bővítsem otthon a tudásom. De sajnos csalódottan jöttem ki onnan. Az interneten lelt szakanyagok főbb része ebben a kisvárosi könyvtárban nincs meg, talán a nagy metropólban ingen főleg a külföldi szakkönyvek . Amit meg találtam , persze mindig belelapozok előtte mielőtt hazaviszek valamit, nagy hablaty.
Az egyik gyógyszeres kezelést javasolt amit alapba elvetettem.
A másik teljesen szélsőséges eseteket , és diagnózisokat írt le ami annyira elüt tőlünk hiszen nincs baj a tanulással, olvasással, számolással. Pont tegnap hozott haza egy 5 öst Matekdolgozatból.


Irány az iskola! - Harcra fel!
(folyt. köv. majd ha lesz időm)

hogy te is szeretni tudj

Az elsők között szerepel a kedvencek között mióta nekem is van időm, és lehetőségem a hálóra.

A változás szele - Wings of Change

Talán itt van az idő hogy végre felfogjam , hogy végre valóságként vegyem a kezembe és ne csak elmeneküljek előle. Itt az idő hogy tegyek is valamit teljes szívből, ne csak úgy immel- ámmal.
A szerencsétlen hét folytatódik így is felfoghatjuk, de most nincs kedven nyafogni, nincs inkább mintha mi sem történt volna , megpróbálok előle elbújni , inkább belevetem magam a könyvek világába, vagy maga a sok teendő segít abban hogy ne keljen a sok közelgő majdnem fellökő kérdésekkel foglalkoznom.
Ma példának okáért hányingerem van ( haha még ha csak az lenne amire ti gondoltok) de nem az) szóval valószínűleg gyomorrontás, már napok óta rosszul érzem magam.
Életnek pörög a suli, a szolfézs, a sportszakkör, a klarinét óra: ami remélem még nem veszti el a varázsát olyan hamar és szépen tanítja a türelemre is. Jó tanárt fogott ki igazi erős férfi akire kicsit fel is nézhet, elégedett vagyok ezzel a fordulattal.
- Én kaptam a legjobb klarinétjét. - ezt mondta nekem a Gábor bácsi csacsogta Élet az első óra befejeztével - magamba persze mosolyogtam azon, hogy ez tényleg így van e vagy maga a varázs miatt mondta e ezt neki esetleg nem e minden gyermeknek ezt mondja. Vagy éppen mert majd kiesett a két tanító szeme mikor szőke szeleburdi mivoltomtól voltak elalélva? Esetleg miért ne hinnénk el ezt neki, miért ne hihetnénk el amit a felnőtt mondott a gyermeknek? Rosszat nem akart igy somolyogva lépkedtem tova a büszke Élet mellett.
Otthon aztán mint megjövendöltem neki is veselkedett a gyakorlásnak, elolvastuk a világháló által összegyűjtött információt a hangszerről és kicsit bolondozva és a kíváncsiságtól hajtva dzsesszesen igazi muzsikát imitálva rihegtünk - röhögtünk az alakításunkon és a hangszerrel kreált általunk kiadott hangokon.
Ez is egy következő lépés a hangszer megkedveléséhez, a varázs még tart remélem még sokáig.
Van még nyelvoktatás, és ki tudja még mi minden.
Élet este megint befulladt ami cseppet sem nyugtatott meg. Szépen csordogál az élet.
A vasárnap szépen nyugodtan, veszekedve, és káoszosan telt. Moziünnep és Élet sznapjának tiszteletére elmentünk kicsike mozinkba hogy megtekintsük az általunk kiválasztott filmet G.I. Joe. Nem voltam lehengerelve a választásától ,de őszintén nem is volt ennél jobb film sem ami között lehetett volna választani a kis moziban.
Nekem a mozihoz a jó kis sós pattogatott kukorica a fél liter Cola kell, ennek így kell lennie. Nem is mondom tudtam hogy itt ilyen nem lesz , mivel azonban veszekedésünkkel el játszottuk az időt boltba futni kukrincáért már nem volt időnk. Igy a drága boltba Élet tökmagot választott hozzá szőlőlét és irány a mozi. Nem is mondom rosszul is lettünk mint a ketten ( szuper párosítás) .
Ez még mind semmi hogy a való élet megmutassa mennyire szeret mellénk ültettek 2 részges fiatal embert olyan 30 körülieket. Azt mikor leültek , áh dehogy még le sem ültek csak közeledtek felénk megcsapott az a förtelmes több napos áporodott szag, több heti alkoholmámorszerű áporodottsággal kisebb kiválasztószerv által termel melléktermék szaggal spékelve és majdnem lealéltam a székről. FUJJJJJ.
Ennek örömére elkezdtem tüsszögni. - Ők nagy kedvel próbáltak velem ennek kapcsán kedvesen társalogni - Allergiás vagyok é? és ilyeneket közbe közbe dobva tüsszögésem fél másodperces szünetében. ÁH. -Inkább ne is forduljatok ide mert még abba sem bírom hagyni .- suttogtam Élet fülébe aki már elég rossz néven vette az éngem való stírölést és szúrós szemeket meresztett rájuk.
Elindult a várva várt előzetes ami végre lefoglalta pár percre a figyelmemet a következő kétértelmű szöveggel kb.: Megfogadom, hogy a film alatt nem smárolok csámcsogva és nem zörgök a zacsimmal".
Na ez nagyon tetszett így reméltem ha sokat nem is kaphatok ettől a filmtől legalább ez megmarad. Hiába kerestem ezt a szép reklám vagy minek nevezzelek szöveget a hálón sehol sem találtam. Kár.
Szóval itt az idő hogy eldöntsem és tegyek is érte hogy legyen valahogy ne csak vegetáljak itten.
Drágám bocsánat hogy nem vettem fől de nagyon bealudtam, tegnap meg már a rosszullét kerülgetett igy csak ezért nem tudtam beszélni veled, a mai napot már egy szép nyitánnyal kezdtem rosszulléttel a mosdóban , a városból is szépen majdnem éppen értem vissza haza ahol aztán folytattam a mosdóban amit reggel elkezdtem és remélem hogy a munkában ez nem fordul elő. Hébe - hóba azért előjön a ronda hányinger de muszáj kibírnom.
Végül is arról ami foglalkoztatta nem tudok írni látod, inkább minden másról beszélek, jegyzetelek de a végső szót nem merem kiejteni, mert fáj, mert hasogat, mert romba dönt és eltipor. Azt a kis életkedvet is kirágja belőlem ami lassan visszatérni látszik. Nem látván a kiutat ténfergek, pedig tudom hogy csak belső elhatározás és minden úgy lesz , de ha magam sem tudom mi a helyes út, és az végkép nem amit az ősök akarnak belém nyomni előszakítani, kényszeríteni. Persze sok mindent jobban tud a felnőtt, de akkor is minden gyermeknek a maga útját kell megjárnia. És igen néha nagyon nehéz ezt szülőnek elfogadni, pláne ha még életükben nem fogadtak el tőlem semmi döntést , és mindig csak lehülyéztek. Nagyon fáj. Fáj hogy félig a hátam mögött mondják tovább és tovább a saját igazukat, ítéletüket amit én már százszor hallottam ugyan mégsem bírok elfogadni mert nincs igazuk. És soha nem is leszünk közös nevezőn tudom, de mégis hasogat a fájdalom emiatt nem bírok és nem is fogok soha letenni arról a reményről, hogy talán egyszer éngemet is elfogadnak olyannak amilyen vagyok, és az én életem is végre megfelel az ő elvárásuknak. És hogy végre saját erőmből elérjem hogy ne keljen más támasza egyedül is megálljam a helyem.
Azt hiszem ez a remény hall meg utoljára, és ez is visz majd a sírba engem is. Mint az a sok Hollywoody story ahol a gyermek a szülőtől csak egy , egyetlen egy jelzésre dicséretre vár életében. Arra a dicséretre ami örökké kitart nem múló képzelgés ami másnapra elfoszlik.

Nem merek lépni félek rettegek, viszont kell Októberig van a szerződés és muszáj MÚ SZÁJ találnom valamit.
Tudod ahogy meséltem szívesen visszamennék a nagyvárosba, de ott is csak ugyan az várna mint itt és én már megjártam ezt egyszer, tudom hogy nem jobb ott sem.
Teszed a dolgod lépsz előre neked valóban előrébbnek tűnik de meglehet hogy ez is egy csapda és ahelyett hogy ez a lépés felfelé , vagy akár jó felé vinne inkább lefelé egy nem kívánt jövő felél vezet.

A barát néha meg megjelenik , de ő csak van, van és ahelyett, hogy tanácsot várnák tőle menekülök karjaiba, illatába, biztonságot nyújtó karjában, hogy mindent feledjek. Nyugtalanságom ilyenkor elmúlik és megnyugodok, megpihenek egy kicsit.
Kép részben(http://view.stern.de/de/gallery/9/?page=25&g=all&r=9&pagenumber=2)