Kérni kell, ha valamit kapni akarunk.

" De inkább törjön össze a szívem, minthogy sose nyíljon ki, és tudom, hogy kérni kell, ha valamit kapni akarunk.

Lehet hogy egyszerűen csak ez maga az élet??Minden egyes ember számára a bolygón? Lehet, hogy ez maga nem is olyasmi , ahová valami sorscsapás után bekerült az ember, hanem egyenesen ebbe született bele, amikor kibújt az anyaméhből? Ha elkezdett verni a szíve, azzal automatikusan felkerült a listára, aztán a többi már csak szókincs kérdése volt: főnevek és igék, amelyek leírták az eseményeket, amelyek megrengették az életét, és kétségbeesésbe taszították, nem mindig hasonlítottak más emberek életére, a véletlenszerű kegyetlenségek, balesetek, rosszindulatú emberek és mocskos cselekedetek, valamint a szívszaggató veszteség minden egyes égető korbácsütésével és csörgő láncával azonban .... lényegében mindig ugyan az volt.
És ez elöl nem volt menekvés...
Az élet alapvető lényege, ahogy most hirtelen rádöbbenünk egyáltalán nem  romantikus, és három szóban össze lehet foglalni: A . Rossz. Megtörténik.
Mégis muszáj  folytatni.Muszáj  a barátaink, családtagjaink, életünk párját a lehető legnagyobb biztonságban tartani. És harcolni, még az után is, hogy legyőztek.

Annyira hiányzol, hogy az már fáj, és nem tudom, hogy találjak vissza hozzád, pedig itt állsz előttem. "J.R. Ward H. Sz.

Szeretnék

 Szeretnék mindennap így felébredni, a szemed tüzében  égni, és az illatodban fürödni.

 J.R. Ward- Megváltozott szerető

 

Fényt keresve...

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Született feleségek c. film

Szösszenetek levendulától.

"Egyetlen titkom van csak: szeretek élni!
Nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet."

 

"Jó dolgokat kell a testnek kínálni, hogy a léleknek legyen kedve benne lakni."

 Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.
/Wass Albert/

Nem értem az embereket,
- miért tartanak haragot?
Ha a szívem megkönnyebbül,
hát jobb kedvű maradok.
Ezért azután megbocsátok,
- meneküljön bú, harag!
Nem érdekel hátam mögött,
amit mások mondanak... (Aranyosi Ervin)

 

"Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak."

 

 

MIÉRT LÉPNEK FÉLRE A NŐK?

“Férfitársaim!
A nők hűtlenségének oka ti vagytok.
Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga.
De sokkal inkább ti.
Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok.
Megtartani nincs.
Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség.
Meg az akarat. Az hiányzik leginkább.
Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké.
Ne higgyétek, nem marad.
Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra – pénzt, öklöt, lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él.
Ne gondoljátok, nem néz.
És nem hálálkodik.
Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdődik, ráadásul intenzíven.
Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást.
Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell.
Más nincs.
Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre.
A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára.
Érthető végül is tán.
Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nőknek, amire vágynak.
Mert különben nézhettek ki a fejetekből bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár.
Rendületlen szeretettel.”

Franco Marco

"Téged szeretlek, te vagy, akit vártam!"

Mit bánnám én, ha senki lennél, semmi,

Akkor is csak téged tudnálak szeretni.


Állnék előtted hóban, forró nyárban:

"Téged szeretlek, te vagy, akit vártam!"


Lenne bár a szíved kőből -- hideg, néma,

Csak hadd melengessem a kezemben néha!


Állnánk vad viharban, csitulásra várván,

Lennék fölötted a béke-szivárvány.


Hogyha bármely órán összeforr a lelkünk,

Ennél nagyobb kincset nem lehetne nyernünk!


Hogyha befeküdnél sárba és mocsokba,

Tisztára mosnálak könnyemmel, zokogva.


Ha velem kívánnál szent tüzekben égni,

Élni tanítnálak, s remélni. Remélni!


Mindig csókolnálak, mindig szeretnélek,

Nem piszkolhatna be nekem semmi téged!


Hogyha minden álmod mára semmivé lett,

Két tenyérben hoznék Élet-vizet néked!


Látnál, kinek látnál -- lennék, ami lennék,

De mint a hű szolga, sírba veled mennék.


Csak a kőtáblák! Jaj! És azok a láncok!

Megbéklyózzák nekünk a vágyott világot!


Pedig elmondhatnánk: "Bűn és szenny az élet.

Ketten vagyunk csak tiszták, hófehérek!"

forrás: Black Swan rajongói

Ami ott van az ott van.

Ami ott van az ott van.

Semmit nem változtat a tényen hogy nem fogadod el azt ami van.  A könyv lapjain írott sorok sem változnak meg attól, ha a könyvet nem nyitják ki. Ami ott van az ott van. Hiszem hogy van egy kéz, amely irányítja a sorsunkat. Csak nem bánik mindig finoman velünk. Néha a döntése nem tűnik igazságosnak. De...  nem is tudom... én próbálok hinni benne. Amikor kiborulok, egyszerűen csak megpróbálok , szóval megpróbálok bízni benne hogy  én is beleszólhatok. Mert amikor feljön a nap, mi egyebet tehetnék??  Nincs sok választási lehetőségünk. Logikus érvekkel és előretervezéssel nem  sokat tudunk befolyásolni a sorson. A többi pedig valaki mástól függ.  Az hogy hová sodor az élet, kit ismerünk meg, mi történik a szerelmünkkel ... az ilyen dolgok eldöntésébe nincs beleszólásunk. J. R. Ward.

Idő múltán

  

Jorge Louis Borges - Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között,
hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket...
és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti,
hogy lefekszel valakivel;
és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti,
hogy egyedül vagy;
és megtanulod, hogy egy csók még nem
szerződés, és az ajándék nem ígéret;
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott
szemmel;
és megtanulod az utakat a mára és a mostra
építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet,
mert a holnapnak mindig van egy csomó olyan
változata, ami megállíthat téged félúton;
és idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is, az
életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és
díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól
várod, hogy virágot hozzon...
- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni,
hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.
És az ember csak tanul és tanul...
És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz
valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb
visszatérsz a múltba.
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot
adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar
megváltoztatni, de ha csak azért maradsz
valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem
akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és
harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a
nem igazak.
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott
szavak egy életen át bánthatják azt, akit
megsérteni akartál.
Idővel megtanulod, hogy mindenki mondhatja
"sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek
tudnak.
Idővel megtanulod, hogy ha megsértettél egy
barátot, valószínű, soha nem lesz úgy, mint régen.
Idővel megtanulod, hogy lehetsz boldog az új
barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni
kezd az a régi.
Idővel megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.
Idővel megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel
egy teremtményt, előbb-utóbb visszakapod
sokszorosan.
Idővel megtanulod, hogy ha sietteted,
kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a remélté,
és megtanulod, hogy a Ma a jó, pont ez a perc,
nem a holnap;
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad
azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni
fognak azok, akik már nincsenek.
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással
próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy
kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy
szükséged van rá, hogy barát szeretnél lenni, egy
sír fölött haszontalan.
Megtanulod ezt mind, de csak idővel.

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

William Shakespeare