Mindenből jutott már, nem lehet panaszom. Éltem rosszul és szépen. Most pedig egyszerűen, csendben, menekülnék minden elől, mely csak helytelen létem erősítette bennem. Minden perc, minden újabb lélegzet csak újabb kínokat ad mert nem érzek semmit, fura, s volt, hogy úgy hittem, ez így van rendjén, s már nem is jöhet más! A feketét hittem el, mert a fehér olyan vakító volt, hogy észre sem vettem és hihetetlennek is tűnik most is. De már nem is szabad hinnem , nincs tiszta fehér és nincs tiszta fekete, csak szürke szürke szürke. De ez a szürke eltompít eltompítja agyamat létemet olyképp tűnik a világ mintha egy homályos jégkristályból néznék át és apró rezdülések , csípéseket érzek csak, melyekre nem tudok és nem is reagálók. Ami a legfurcsább erre most jöttem rá most,most.
VALAMI MEGHALT BENNEM, DE MIKOR PONTOSAN ÉS MI, ÉS MILYKÉPP LEHETNE VISSZAKERÜLNI A TÚLOLDALRA. EGYÁLTALÁN AKAROK E ODA VISSZAKERÜLNI VAGY CSAK AZÉRT MERT MINDENKI EZT MONDJA?
Nem találtam a mai napig sem a választ, de hol keressem, merre találom? Magamba kellene talán és nem a külvilágban. De nehéz magadba szállni ha nincs idő rá , ha a külvilág sziklákkal dobál, mindenki aki valamilyen szinten hozzád tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése