Én kis kertet kerteltem

Szia szép napsütéses reggel.

ne mérgelődj, próbáld magadból kivezetni a feszültséget morogtam reggel a napnak, szellőnek oriási harcukért .
:-)

Jaj pedig olyan szép nap ez a mai. Rondának hidegnek látszott belülről a szobából. Ki is futottam a fehér ruhákat bekapkodni ijedtemben reggel a fregoliról. Aztán kint a hegyen megelevenedett a világ. A sok élőlény, a ciripelő tücskök, zöld friss hajtások. Ugrizó nyulak a fűben. Meg is dolgoztattak reggel mert nem akartak visszamászni a helyükre. :-) Reggeli illatok. Hmm.
Friss paradicsom kesernyés illata ahogy lecsiped a tőről, tejes kukorica, uborka, tök, burgika, cékla, répucika, paprika, bab. A bab a kedvencem, nem tudom miért, talán mert olyan vidám ugrabugra növényke.
Öntöztem a palántákat, hát tiszta sár lettem, hehe, aztán trutyiztam egy kicsit vele, tudod mint a gyermekek. ez is jó érzés volt. Dagasztottam a sarat a lábammal. Mindenem olyan lett de nem baj.
Ez mind bió mondanák ma a vásáron. Néha kapok is érte ha túlfejlesztem a bió-termelést mert a gaz egyenrangúan is nőhet a többi proli-étkezési félével. De hát ez a természetes. A kukacok hemzsegnek a kukorica hegyében , de nem burjánzottak el , kapnak egy darabot belőle nem vagyok irigy. Néha Bambi is meglátogat ezt a cékla levelein veszem észre. Az öntözövíz a kútból jön a földből nem a csapi klór és igen is, meg is isszuk ha szomjasak leszünk.
Egyszer Földimogyorót is termesztettünk, apám fura dolgokat tud néha beszerezni. Igaz azt csak szigorúan a háznál mert nagyon fagy érzékenyek. Incsi-fincsi volt , igazából olyan mint a krumpli, ha virágzik akkor érik a föld alatt. Az jó is volt.
A másik kedvencem a rebarbara. Most meg egy új recept alapján majonézes tökös krémet fogok készíteni, saját majóból azaz tejföl és tojgli, mert az úgy jó. Remélem sikerül , kár lenne a sok tökért nem tudom hova rakni. Hogy fogunk majd télen örvendeni neki. :)
Készítettem fűszervajat is nagyon finom lett a vendégek is elkapkodták , huss , magamnak raktam félre egy keveset na nem is mondom 2 nap alatt fel is szedtem miatta pár kilót.
Aztán furcsa lények vagyunk ám mert a krumplit, babot, mindent fogyasztunk nyersen is. Hát finom azért, nem bolti.
Most nem lett viszont , csillagtök, káposzta , sali sem, mert sok volt a kártevő.
Burgit is csak nagyon nagy vész esetén folyatja le apci. Ha jön a kolorádóbogár akkor bizony jönnek az unokák és 5 Ft- ért mint hajdan mi is szedhetjük.
Habár mi lapos követ szedtünk vödörszám , 1 teli vödör 1 gombóc fagyi volt.

Értelmetlen Vágyaim-pillanat kép

Tavasz volt, de én a nyarat vártam,
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam,
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni,
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Életem lassan elmúlik, és sohasem kaptam meg, amit akartam.

Sárkánykönny

Sokáig gondolkodtam melyik részt adhatnám nektek, hogy megértsétek, hogy átérezzétek e mámort. Teménytelen szamárfül tornyosodik a lapok között és aztán este valahogy ez bújt belém ragadt meg az életöröm és baráti segítségnyújtás miatt.
A könyv magának beszél. Felvidít.

-Helló, Lance- szóltam. - Gondolom, ő a szobataxis, aki faxon is utazik. Sheila, támadt egy kis zűröm. Bővebben majd testközelben. Ma éjjel alhatnék nálad?
-Helló, életem értelme- mondta Lance.
-Navia- súgta Sehila.
-Helló, Navia -helyesbített a pasek.- Hogy vagy?
-Hallottad, hogy zűrje van, nem!?-rivallt gyengéden Sheila. -Édesem, szépségem, máris indulhatsz, itt téged mindig vetett ágy vár. Mire ideérsz, sütök neked egy szelet husikát, mivel tudom, mennyire nem szereted. Azért ne ess kétségbe, másfélével is tudok szolgálni. Remélem, nagyon éhes vagy, mert tele a frigóm salátalevéllel, csak kilöbbölöm közülük a ruhátlan csigabigákat, és már ehetsz is. Söröm is van ládányi. Ne merd azt mondani, hogy ettél már! Ez esetben még a küszöbön meghánytatlak! Lance most szépen hazamegy, köszönjetek el egymástól!

-Lekoptatom a fickót, mert nekünk négyszemközt kell maradnunk.- mondta Sheila. -Tarzan, mert én meg így hívom őt, hogy motiváljam, ugyanis olyan girnyó pasi,hogy ha véletlenül ráül egy érmére, kapásból megmondja: fej vagy írás, szóval ő imád engem és az összes főztömet- süttömet, csak egyet nem bír...
-Hagymami! - nyögte a faxutazó.
-Úgy van! a hagymát ki nem állhatja. Jó, ha megjegyzed, életem holdsugara, Navia: a fok- és vöröshagyma segít a nehéz napokon, amikor például nem hivatkozhatsz fejfájásra, mert már tegnap ellőtted ezt a patront, és a pasek ma is nyomulna, hamar egyél ellene pár fej hagymust, és tutira nyugtot lelsz! E fifika egyébként a legjobb vio-szatírfék: ha éji órán netán egyedül muszájna kószálnod az utcán, vacsorázz előtte változatos hagymaféléket!

Száguldó kis csillag- Égből pottyant mesék - meteoritok

Kint ültem a teraszon az este, és vaj mi egy kis száguldó csillagot észleltem. Miután mindig elgondolkozok valósság vagy képzeletem játszik velem és nem is volt ott semmi.
Szóval kényelmesen ittam esti tehéntejemet ( nem bolti, igazi, zamatos, fincsi), hozzá a cigaretta végét szopogatva, hátha sikerül ma időben, könnyebben elszenderegnem az esti mesém után.
Hát akkor kívánjunk, ha már megláttuk azt a gyorsan reppenő fénynyalábot.
Ilyenkor próbálom elképzelni mi is lenne az amit kívánhatnék, ha tudom valóra válna az az egy kívánság.
-gazdagság,
-egészség,
-hosszú élet,
-BOLDOGSÁG- és itt leragadtam. Igen igen legyünk boldogok.( Ne csak én hanem mi) Na most hogy kimondtam soha nem válik valóra? Hát igen babonás is vagyok.
És járt, kelt, kavargott, ugrándoztak a gondolatok, gabalyodtak, kikristályosodtak és újból csomósak lettek, mint a főzelékem.
Az élet furcsa játékot játszik velünk, mint azokban a fura viccekben is ahol férj és feleség is kívánhat egyet egyet , és a végén egyik sem azt kapja amit igazából gondolt.
Talán nekem is teljesítette már ezen kívánságomat, csak én nem vettem észre. Nem észleltem, mert természetesnek tűnt mindaz amim van.
Én tudok örülni is hiszen.
Élvezem a könyvekkel töltött magányomat, mikor hiába leng körül száz meg száz ember én belemélyedve a könyvembe nem hallok és nem látok semmit és senkit, csak a világomat. És ott ott boldog vagyok abban a magam által körülburkolt világban. Néha egy érintéssel, simogatással ugyan kiszakítanak belőle, de újból és újból vissza tudok merülni ismét kizárva az ordibáló külvilágot.
És örvendek a napsütésnek, a Balaton látványának, kánikulában egy -egy arra tévedő szellőnek ami megsimogat és hűsít. Nyári zápornak, hangyáknak kik minden este megjelennek a csészém szélén és ki kell mentenem őket a fél csepp tejből melyben fulladoznak. Nyári illatnak, mely szédítő és mámoros. Elkallódott napraforgónak mi az erdő szélén talált magának élőhelyet.
Tehát boldog vagyok csak nem látom?
Maradt bennem valami gyermeki, és nem bánom. Nem bánom ha örök gyereknek is neveznek.
Hát mert tegnap találtam egy anime-t és sokat sokat bambultam. Mint gyermek ki egész nap a fekete doboz elött ül.
Én igy relaxálok közben.
Nem tudom ki miért nézi, ki miért csüng raja. Maga a történet bilincseli e le, a zene, a másság, a mozdulatok, 1-1 pillanat mikor a szemeik tükrözik érzelmeiket. Éngem az az 1-1 vonal mellyel oly kifejezően tudatja velem azt az 1 érzést mit nekem nehéz egyetlen szóban kifejteni, nektek érthetővé, fogyaszthatóvá varázsolni, csak körülírni tudnám és lehet hogy akkor is elkövetem azt a hibát hogy érthetetlen szófoszlányokat irnék.
Néztem, bámultam és gyönyörködve érzékeltem a pillanatokat, mintha velem történnének meg ezek. Beleéltem magamat.
Otthon szusszanásnyi időre volt szükségem hogy összeszedjem magamat. És most tudatossan éltem bele magamat. De csalódtam.
Csalódtam és nem elégített ki a képzeletvilágom. - Talán nincs elég fantáziám? morfindíroztam és megpróbáltam újból tovább szőni a történetet. Megint nem sikerült.
A nem is tudom hányadik próbálkozásnál feladtam. És csak akkor este kint a teraszon jöttem rá miért nem sikerült. Miért nem tudtam azon boldogságot éreznem mint mikor néztem.
Mert hajszoltam valamit és az nem a boldogság érzése volt hanem a cselekményeket hajszoltam. Nem élveztem ki a részleteket, érintéseket, nézéseket. Hanem átfutva rajta kergettem valamit , pörgettem az eseményeket de tartalom nélkül.
Olyan voltam mint egy száguldó kis csillag aki elsuhan az emberek fölött meg sem hallva neki szánt szavait. Vagy csak én nem vettem észre hogy boldog vagyok?

Tündértánc 1.

Vannak könyvek melyeket akkor érezhetünk kiforrott egésznek, ha az előtte lévő történetet is ismerjük. Így azt ajánlom előbb az Álomhajsza könyvet olvassuk mert ez a folytatás.
Valamikor olvastam és megragad. Most ott tartok hogy ezt is olvastam már de megint elvarázsolt és igen valahogy a valóságra emlékeztet. Mi is menekülünk a valós élettől , ki ki a maga módján.
Nem írnám le miről szól. Hátlapján , interneten töménytelen tudástárat forgathatsz róla. Csak egy részlet ami megfogott és beleivódni kívánkozik szervezetembe.

-Honnan szedte a pasit?- kérdezte Kristen a rendezőtől.
Player felocsúdott a dilemmájából.
-Danont? Hát láttam egy filmjét a tévében. Az a film sikítoztatóan unalmas volt. Ő meg ott kínszenvedett az ötlettelenség, történettelenség, a lilálló semmitmondás középpontjában, és lesírt róla, hogy fel akarja emelni a művet, mert elhiszi, hogy ez a színészet.
-Mark, te nem is vagy olyan kótyagos, amilyennek mutatkozol- Kapta fel a fejét Crol. - De hát nem az a művésze, ha semmiből valamit csinálsz?
- Egy legfeljebb Midász király képes a szarból aranyat varázsolni. Kettő: a nulla gyökvonás és hatványozás után is csak nulla marad, ez a természete. TE nyugodtan érd be valami meglévővel. Mindenben van történet, még egy porszem is lehet varázslatosan regényes. Ezt vetesd észre, táttasd meg másokkal. Ezt emeld föl. Ha elbírod. Szóval te ott kínlódtál, én pedig nem tudtam levenni rólad a szememet, mert láttam, milyen színes az aurád.
Vavyan Fable

Csődcsicsergő

Az inga néha váratlanul kileng. Olyan irányokba is, amire a legkevésbé számíthatunk előre.

Még mindig nem vagyok jól és hát hiába teszek meg majdnem mindent amit tudok. Káoszosnak és kiegyensúlyozatlannak érzem magam. Mi lelet?? Rühellem már. Valami ordatlanul fáj. Olybá tűnik mintha egy gonosz ártó szellem költözött volna belém.

De én nem ordítozok fájdalmamban, nem csapkodok már körém, nem teszek semmit sem.

Belémbújt a gonosz szellemek birodalmából amikor ott jártam, megtalálta a kiskaput amely tárva nyitva várta. Meg akart onnan szökni és ki akarja túrni saját egyéniségemet hogy birtokba vegye a testemet és magáévá tegye. És ezen kísérletek közben fájdalmat okoz.
Próbálok pozitívan gondolkodni, kínosan odafigyelek arra hogy jó hangulatban keljek mindegy hogy mi van. Akkor is . Szépen lassan keltünk, szakítottam időt hogy olvashassak, lassan kikecmeregtem az ágyból. Óvatosan keltettem a kis horkoló ordast aki tegnap nem hagyot elaludni mert olyképpen horkolt hogy belerengett a ház. Sikerült, kicsaltam az ágyból, simogatva puszilgatva, bújva hozzá és na ná végigszimatolgatva. Szeretem az illatát. Hmmm. El is küldtem nyomban fogat mosni én is csatlakoztam, arcmosás hideg vízben most ez is jól esett. Egy száll semmiben futkostunk konyha és szoba között csendben készülődve, darabosan. Kortyoltam kávémat hozzá nem maradt el a reggelim sem a cigi. Minek cigizek mostanság nem tudom. Csak, döntöttem el.
Szóval mint a kis könyvben megírva szépen lassan készülődtünk. Semmi hektik, semmi stress.
Á nem tudtam magam becsapni belül még mindig dúl a harc. De miért? Miért folyik a harcihő? Bár lenne vége már. Egyszer lenn egyszer fenn. De én nem tudom hol vagyok mert kívülről már olybá tűnik okés vagyok de fáj a lelkem. Se nem lenn, se nem fenn.
Hozzáteszem internetes barátom Péter jelentkezett tegnap. Jól esett mert gondolt rám, annak ellenére hogy úgy váltunk el hogy ő most már nem ír én meg kiléptem arról a közösségi portálról mert felállította a szőrt is azon helyeken ahol úgy gondoltam soha nem nő ilyesmi. Szóval megtalált a nagy szájbervilágban.
Na meg régi kolléga is írt sms-t és hát ez is fenemód megrikatot megint. Régi szép idők. De jó is lett volna ha minden marad a régiben.
Vannak helyek ahol évekig voltam és nem találtam egyetlen értelmesnek tűnő lényt sem és van ahonnan csak özönlenek. És aztán el is veszítem őket. Pedig fontosak.
Szóval elindultunk , én munkába . és baleset történt. Fájt a mazsolának és nekem százszorosan fájt. Megláttam ahogy arca megkeményedik és kicsit majdnem láthatatlanul rázkódik a fájdalomtól és félelemtől egyszerre. Ismerem rezdüléseit, minden mozdulatát, tudom mi van vele. Egyek vagyunk még most is. Gyorsan átkaroltam erősen. Kezembe vettem sebes lábát és a nyomban lilába csapó tónusokon rémüldöztem. Fájt, nagyon, nekem is. Rondán beszéltem , magamból kikelve. Én vagyok a hibás.
Sírni szerettem volna. Nem ment. Miért?
Legszívesebben hazamentem volna.
Ő erősebb volt nálam. Látta kiborultam, nagyon. Összeszedte magát és ezzel erőt adott nekem.
Nem vagyok jól. Nem tudom mi van velem. Üres porhüvelyként tengetem létem. Teszem a dolgom, megfelelek másoknak. Ha tehetem olvasok csak hogy ne azon kelljen gondolkoznom ami van ami kerget. De mit gondolkozzak a semmin. Nem tudom, nem jövök rá. Pedig analitikus típus vagyok. Kilengtem mint egy Metronóm de beakadtam félúton.

Szemésznél

Szemüveget kell vennem ujjat mert átalakult a szemem. Az előző - as dioptriák most hirtelen átváltottak +-ossá. Hát hogyan? A pluszos az távol és messzelátóknak is egyaránt jó.- jöt a válasz a felettébb értelmes doktornőtől. Értelmes jóindulatú emberrel is régen találkoztam már, igy hát nem vettem zokon az oktatást, lebilincselt és nagyon de nagyon jól esett. Jól esett bölcsek között lenni és akkor is ha az az érzés keringet megint bennem hogy hú de butuska vagy te még hozzá képest. Felfrissíttet hogy valaki Beszél, tényleg beszél nem csak szemetet hord össze holmi lényegtelen dolgokról.

Na most én mint mindig kinéztem egyet. 45.000Ft csak a keret. Murphy törvénye, mindig a legdrágábbat választom a boltban , mindig az tetszik meg.

Na már most ezt folyamatosan kell hordanom az orvos szerint mert. Jó fej a doktornő szépen elmagyarázta.

A sztori:

A szem ugyebár próbálja korrigálni a hibát és állandóan állítgatja hogy élesen lássak. Ha én állandóan le fel veszem az okulárét akkor sokat kell dolgoznia a beállításnál. Nem kell magát megerőltetnie nagyon ha rajtam a szemüveg, de irtózatosan kell fokuszálnia ha nincs. Azért is hordtam csak ritkán a másika, azért nem volt rajtam mindig mert tudtam legbelül nem jó. Ha nem teszem fel akkor a sok állítgatás után elfáradnak az izmok és sok energiát pazarol el a szervezet. Így a kis okos agyam úgy dönt nem csinálja tovább és nem állítgat semmit spórolási szempontból.Ezzel fenn áll a veszélye, hogy a bal szememre nem fogok látni mert kiküszöböli annak használatát, azaz megvakulok rá. Így csak a jobb szemem fog működni.

:)

Szép (ki)látások.

Tájékoztatás 2 fázisa. A szemem nagyon könnyezik.

Ez attól van hogy este főétkezés után eszek gyümölcsöt. De hát azt tanították egyél előbb rendesen utána nasizhatsz ( nálam ez mindig gyümi) . Hol az igazság.Gyümölcsfüggő vagyok.

Szóval ha főétkezés után eszek gyümölcsöt a következő történik.

A gyümölcs gyorsabban akarna távozni a szervezetemből. De nem tud. Miért ?Mert előtte a rántott hús tolong a törtkrumplival és elzárják az utat. Nekik több idő kell míg lebomlanak.

Így a gyümike nem tud távozni. Mit csinál? Szépen erjedni kezd. Mi történik, ha erjed a gyümölcs? Alkohol termelődik. Mi foglalkozik az alkohollal a szervezetben? A máj. Így egy idő után a májam úgy néz ki, mint egy alkoholistáé. Szóval én minden este részeg vagyok??? vagy mi??? Mivel ezt a nagy mennyiséget a májam nem tudja lebontani amit este eszek. Mondtam hogy imádom a gyümit ugye. De hát ilyen melegben kinek is van kedve mást enni a kis szendvics után?

Na hát ezért könnyezek. Ja és nem kell nekem buliba mennem drága alkoholra költenem a hétvégén egy egy bárban. mert könnyebben is megúszom azt hogy berészegedjen a testem.

Állati.

Ember embernek ordasa.

"-Hinnünk kell. Próbáltunk, csalódtunk: egymáshoz nem fordulhatunk. Ember embernek ordasa. Ezért keressük Istent, ki jámboran, ki hisztérikusan.
- Egyes tollforgatók, ilyen-olyan izmusok ürügyén, közönségesen megerőszakolták az irodalmat. Halálbiztosak benne, hogy valami nagyot nyomtak ki magukból, és most fel nem foghatják, miért nem tébolyulnak értük az olvasók. Nagyot gondoltak, összefogtak, seregnyi félmajom, és most az következik, hogy megpróbálják megerőszakolni az olvasókat is.
- A papírral lehet szarakodni, az védtelen. De az olvasóval? Jó meg kell hagyni az emberek tényleg nem bomolnak a komoly témákért. De a jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." (Vavyan Fable)

Csapatmunka, teamwork

Kerestelek sokáig, de most megvagy.Elkaptalak, megszereztelek és magamévá teszlek örökké.

Volt egyszer hol nem volt négy ember: Mindenki, Valaki ,Bárki és Senki
Egy fontos munkát kellett elvégezni és Mindenkit megkérték, hogy csinálja meg.Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki majd megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki sem csinálta meg.
Valaki mérges lett,mert az ügy Mindenkié volt.Mindenki azt gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, de Valaki rájött arra, hogy Senki sem fog csinálni semmit.Az ügy azzal végződött, hogy Mindenki Valakit okolta amikor Senki sem csinálta azt, amit Bárki megcsinálhatott volna.

Annyira jellemző ez a magyarokra.

Álmomban hol jártam?

Álmodtam, nem szoktam furcsa volt Ő is ott volt a szokásos romlott világunkban találkoztunk. Találkoztunk és néztem volna Őt de nem szabadott titkoltam hogy nézem, de a szemem sarkából lestem. Valahogy tudtam hogy álom mert félig az éberség és félig az álmomban jártam. Vagyis én irányítottam az álmomat. Akkor az nem állom hanem egy vágyálom, csapongó gondolat.
Közben érzetem a fal hideg selymességét amint a vállamhoz érintkezik és elringat visszadob a képzelet világába. Kaput találtam egy időre a valóság és vágyvilágok között?

Mégsem igazi állom. Ébren voltam tán vagy aludtam?

Központban akarok mindig lenni valahogy úgy, hogy sajnáljanak. Miért és miért minden áron bolond történetek gerjedtek agyamban.

Féltékennyé akartam tenni. Pedig bellül tudtam hogy nem lehet. Aki nem szeret azt nem tudod azzá tenni. De én beléerőszakoltam a féltékenységet.

-Igenis azt teszed amit én mondok.
Bábokat akarnék tán készíteni a világban akik mind az én szavamra cselekszenek, tesznek, gondolnak, éreznek?
Mily szörnyszültött vagyok én ?
Ki vagyok én?

Fojtogat a lét

Fojtogat a lét.

Nem tudom , még mindig nem

Baj az, igen nagy baj. Baj ha nem látom az utam?

Mert fogytán az idő fogytán az erő. De most honnan merítsek erőt.

Kilátástalan a lét igy az első 2 hónap után amit bírtam magamba fojtottam és az letompított? Elnyomott. Pénz nélkül, darabokra tépve, adósághalomba vergődve, kiszolgáltatva. Mit tettem? Nem fizettek ki. Hehhh. Én güriztem, napi 16-18 órákat megint. A kollégák már rég valami szórakozó helyen lebzseltek mire hazaértem. És én csak güriztem , és nem néztek semminek. Ugyan az a helyzet mint Bp-n. Jutottál előre? Nem . Akkor mit kínlódok itt.
Így tértem haza. kisemmizve, boldogtalanul. Otthoni kérdések mellett elmentem, mit mondjak, nem is tudnak segíteni, nem is akarnak. Csak voltam. Beleöltem magam a zsibongó éjszakába csak gondolkodni ne kelljen. Ott nem kellett. X) minek is . Gyülemlő vágyak között a mámorban hemperegve .

Azt valahogy észrevettem hogy kicsit fura vagyok, igen. Közben azt mondták drogos. Jót nevettem. Mit érdekel éngemet ki mit mond. Úgyis azt mondanak amit akarnak. Az ilyen emberek nem változnak. Nekem elég magammal foglalkozni , mit érdekel más élete , mit érdekel a pletyka. Mit tegyem a szépet. Nem bírom a krapekot. -Huzzz el- érted? Nem jópofizok.
Soha nem értettem hogy tudják magukat igy tenni venni, mindenkivel jóba lenni azt másik háta mögött köpködni rá. Nem fél ha továbbmondja a másik, akkor lebukik, és én biztos odaállnék elé és elküldeném, mondjuk melegebb éghajlatra.
Igen ha nagyvilágiként mozognék én is ahol a helyem lenne akkor ezt tenném, mert kapcsolatokra szükség van. Én nem ezt az életet választottam. Miért is ???

Ildi elhagyott. Itt hagyott, valószínűleg nem jön vissza többet , vagy mégis? Beszéljem rá. Nem tudom. Miért Ő tudja mi a jó neki, én elmondtam hogy látom én. Ő másképpen látja.
Miért ment el? Hogy az ő szavaival éljek: - Én nem bírom ki azt amit te én nem így nőttem fel. Én nem bírom a napi lelki terrort amit a körülötted lévők tesznek veled az már állati. Én nem viselem el nap mint nap az állandó okoskodást, beleavatkozást, bántást, ócsárlást, lelki rugdosást. Éngem kikészítettek ez alatt a pár nap alatt. Had tegyem amit akarok.

Megértem. Nagyon is ezért is menekültem el amint tudtam. :)
Nem tudom ki vagyok.
- Vagyok egy normális nő aki beleilleszkedik , visszailleszkedik a mázvilágba és állandóan mosolyog. Főz, mos, takarít és közbe vergődik mert úgy érzi bezárták , bezárták.
- Vagyok egy ribanc? aki ha szüksége van rá elveszi ami kell neki.
- Egy siccbaba? aki buliról bulira jár és reggel onnan megy munkába?
- Vagyok egy sebezhető én akinek kell valaki aki erőt ad neki?

De ez mind én vagyok. Miért nem lehetek mindez egyszerre?

Lépnem kell fogytán az idő..........

Fehér Tigris

1951-ben, India középső részén Shri Martand Singh maharadzsa egy hím fehér kölyköt talált, amelynek anyját nem sokkal azelőtt ölték meg. A maharadzsa elvitte a kölyköt a palotájába és a "Mohan" nevet adta neki. A tigris hamarosan igazi sztár lett.

MINDEN mai állatkerti fehér tigris Mohan leszármazottja, és így erősen beltenyésztett ez az állomány.
Magyarországon a Nyíregyházi Sóstói állatkertben találkozhatunk velük:

Hópehely és Iceboy

Lenyűgöző, félelmetes és csodálatos egyben.

Hévíz a négy évszak városa

Madártávlatból mint óriási esőcsepp tűnik fel a Hévízi-tó a Balaton nyugati szegélyén, az egykor Kis-Balatontól a Vindornyai-lápig összefüggő lápmező közepén. Ennek a világszerte méltán híressé vált természeti képződménynek nemcsak kialakulása rendkívül érdekes, hanem az a folyamat is, amelynek során az áthatolhatatlan lápos ingovány fürdőhellyé alakult.

A Hévízi tó mint geológiai ritkaság.
Ellentétben a világ többi melegvizes tavával, melyek általában vulkanikus eredetű agyag- vagy sziklatalajban nyugszanak, a hévízi tőzegmedrű forrástó.
Fokozottan védett a forrásbarlang és a tó.

A tó élővilága:
A tó élővilága a víz hőmérsékletéből és sajátos összetételéből adódóan egyedi. A víz és iszap mikroorganizmusai nagyban hozzájárulnak a tó gyógyító erejéhez. A kénbaktériumok ként vonnak ki a vízből, más baktériumtörzsek pedig a tőzeg lebontásában és a gyógyiszap kialakításában játszanak fontos szerepet. A világon egyedül itt fordul elő a "Micromonospora heviziensis" mely erőteljes fehérje- és cellulózbontó. Az élővilág változatosságát jelzi, hogy néhány növényfaj csak itt lelhető fel Magyarországon, sőt Európában.
A tó legszebb növénye a tündérrózsa: Indiai vörös tündérrózsa, Fehér tündérrózsa.
Sok halféle is megtalálható a tóban.
Mégis valahogy a kisvöcsög nyerte el a legjobban a tetszésemet.
Hát nem édes?
Jól úszik és bukik,jó búvár. Veszély elől alábukással igyekszik menekülni, vagy a vízi növények közé úszik.

Nevetni, úgy igazán, tiszta szívből

Nevetni, úgy igazán, tiszta szívből, ahogyan te még tudsz, a felnőttek már nem. .
Teljes szívből,igazán nevetni? Hol van az a régi,igazi jókedvünk?
Tényleg ennyire boldogtalanok lennénk, vagy csak rossz a szemüveg?
Ő még őszinte, azt mondja, amit gondol, és nincs manír, hogy szebb legyen a mondanivaló.
Senkit sem hallottam olyan felszabadultan, tiszta szívből nevetni, már régóta mint a fiamat. A biztonságot fejezte ki ez az önfeledt nevetés. Tegnap nevetett hasonlóképpen, azt hiszem valami rajzfilmet nézet, talán a Tom és Jerry-t nem tudom. De féltékeny lettem, régen réges-régen mikor pinduri volt én is elő tudtam csalni belőle ilyen angyali őszinte kacajt. Most már nem már nem megy.
Aztán rákerestem a neten, döbbenten látom nem csak nekem tünt fel.

Aranyos bébik akik szívből kacagnak és Neked is Velük kell nevetni.

A legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.

„Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk. „
Paulo Coelho

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor
égen nyíló bodzavirágból.

Csillogó napsugarak a vízen

Két napja kerülni próbálok mindenkit. Miért, mert hol ide, hol oda húznak és nem tudok senkinek sem nemet mondani. Vasárnap megtelt a pohár, ez az egyetlen nap amikor szabad vagyok és sütött a nap hét ágra, nem simogatta a testem, hanem fájdalmasan belé marva emlékeztetett, hogy nem csak jót tud tenni hanem rosszat is, nem csak lebarnít, hanem éget is. Habár éngemet nem - talán valami roma vér szorult belém, mert csak barnulni tudok. Vagyis tudnák ha nem egész héten az irodai ablakon belül kellene csodálnom a szikrázó égboltot. Tudom hogy meleg van, de én azt jobban viselem mint a fagyasztó hideget. Innen az ablak túloldaláról egészen másképpen látom a kinti világot. Kalitkában vagyok, mert minden egyes porcikám a napra a partra vágyik.
Szóval vasárnap otthagytam őket és elmentem a partra, nem mostam fel a konyhában, nem vasaltam, nem takarítottam, mi lett a végeredmény le lettem szúrva mert hogy képzelem hogy nem veszem fel a telefont ha hívnak, hehe , elővigyázatosan otthon hagytam töltődni. :)
Finom volt, olyan helyre mentünk ahol én senkit nem ismertem. Élveztem voltak programok aerobik a vízben, és ha túlhevültem szépen bementem visongva a vízbe mert túlhevült testemnek még ez is hidegnek tűnt. Na jó nem csak én fagyoskodtam, porontyomnak is vacogott a foga és lilult a szája mikor kiparancsoltam.
Ma reggel a csillogó Balaton hívogatott mint minden alkalommal ha reggel arra járok, most azért a friss szellő is közrejátszott mert simogatta testemet, jó érzés volt. Ez lenne a kánikula? Szellővel az élen, csalóka természet.
Megadtam magam és lesétáltam a partra, be innen nem lehetett bele menni, mert kiábrándító mocsárszerűség volt a parton, így hát leültem. Csend volt , pont olyan amilyenre vágytam. Bárcsak napokra elbarikádoznám magam, valami szuper burokkal. Egyszerre megjelentek a környéken a madarak, sirály, kormorán 1 darab, kacsácska, varjú apa a fiával, messze egy sötét csónakban egy bácsi. Oh és pont most nincs itt a gépem. aztán messze a strandról egy pár összebújva úgy tettek a térd fölöttig érő vízben mintha úsznának.
Nézelődtem jött egy bringás a kutyájával, naná felségterület mindent megjelölt már attól féltem éngem is. :) meggondolta magát érezte a bizonytalan rezgéseket köröttem és továbbment.
A füvön pitypang, büdöske, sok-sok lóhere és gaz , a fűszál között de ez így volt szép, így volt egész , mégis valahogy a magyar tájakra jellemző, ez kint nem történhetne meg, de így volt szép , most így alkotott egészet.
Néztem a nap csillogását a vízen és azon gondolkodtam, mit akarhat tőlem még, azt hiszi elhiszem hogy kincset rejt? Nem hiszem, nem nekem. Csak futkosnák a lidércnek hitt fény után mely lassan átváltozik , tovább ugrik mikor másképp törik a vízen, miként érzi hogy közel vagyok hozzá és játszik velem mégsem adja kincsét, nem nekem, vagy senkinek sem. Akkor mit szeretne mondani? Mit akarhat tőlem. Jó lett volna még maradni és nem állandóan arra emlékezni, hogy na kelj már fel menned kell dolgozni, vár a szoba a képernyővel, és azzal az ablakkal ami a külvilágot mutatja kissé.
Aztán meghallottam egy kisgyermek sírását és a többiek csúfolódását. Nyomban porontyom jutott eszembe , rossz lábbal kelt fel és nem volt időm lelkét sokáig pátyolgatni, mert be kellett érni a táborba. És ha ő sír, hú gondoltam berontok mint vérengző anyaállat és szétcsapok közöttük. Érzékeny mostanság, érzi hogy nincs rendben a lelkem, igy ő is bizonytalanná, esetlenné válik. Igazodik hozzám.
Szóval csak csillogj Balaton éngemet nem csapsz be.
Olvastam, tegnap is, meg este is, meg reggel is. De vagy nem kötött le , vagy csak a párbeszédeket lapozgattam a strandon feküdve, de nem találtam a megnyugvást ígérő szavakat. Valami mást kellene kezdenem. Így este nem tudtam aludni és kiültem az erkélye, szép volt a csillagos égbolt, láttam a Nagygöncöl-t és az Orion-t. Mindig ugyan azt a kettőt, már jó lenne valami ujjat is találni az égen. Nem volt tej otthon elfogyott így vízzel próbáltam meg lenyugtatni az éjre a testem, mondhatom nem sikerült becsapnom magam. És mi lesz reggel? Kávéhoz hol a fél bögre tej, ah majd lesz.
Este még a Tesco -ban is voltunk, mert salit akartam csinálni, meg kínai-ra vágytam majd holnap, döntöttem el mikor megláttam a tumultust a konyhában. Szóval Tesco már megint a könyveknél kötöttünk ki. Kár hogy itt nincs ülőalkalmatosság mint a Budaörsiben, vagy az Alexandrában a Nyugatinál , azok voltak a szép idők. Minek már megint csak költenék a könyvre, most úgysem tudok megnyugvást találni benne.
-Látom megint munkaundorral jössz dolgozni. - fogad már 2 napja a kolléga ugyanazzal a szöveggel reggel .-Hát magamtól undorodom- de inkább ezt a mondatot megtartom magamnak- Dehogy is, miért mondasz ilyent- sipákolok és helyet foglalok a széken ami már kockássá és lapossá tette a becses kerek popsit.

Bollywood Film

Mindenkinek csak ajánlani tudom,
ha megkaparintjátok itthon és kezetek közé kerül ne eresszétek el.:)
Gyönyörködtető mozdulatok, ruhák, zenék, emberek, színészek, történetek. Humoros, tanulságos történelmi, szerelmi, családi konfliktus, indiai hagyományra alapuló szokások, modern és új korszakbeli csoda.

Múzsa csókja - Mahive from Kal Ho Na Ho




In Guten Wie In Schweren Tagen - Bole Chudiyan

Röviden tömören magamból

Köszönöm :) Kis virág

Igen, legfőképpen igaz, hogy "ezt később már nem lehet feladni, és nem játék".És nem lehet az elrontottat mindig helyrehozni, sebet begyógyítani, nem mindig lehet. :(. Hisz ott marad egy sebhely mely örökké emlékeztet, ha csak ránézel, vagy véletlen megérinted.
Átsuhan szemeid előtt mint rossz szellem a múlt árnyéka, és megint ott van, ott bolyong, nem tudod kiölni, kitörölni.

Igazad van és egy kicsit el is szomorít.
Mert valaki szerint én feladtam.

Fiatal voltam és úgy döntöttem hogy vállalom a felelősséget- akár csonka család felelőségét is -habár akkor még megpróbáltuk áltatni magunkat, de az is lehet hogy csak én áltattam magamat, több okból is.
1 szabadulni akartam attól a családtól amit én börtönként éltem és élek meg a mai napig. Közben persze tudom, hogy mindent megtettek értünk, tudom de mégsem tudom megbocsátani teljesen. Nem tudom a napi lelki terrort sem megbocsátani, miközben észreveszem, hogy én is ugyan olyan vagyok néha mint ők. :( Ezt láttam, ebben éltem, engemet is nyomaszt. Olyan vagyok mint Ők?
2 visszakerültem a csapdába, saját okomból is. Ugyan ott vergődök. Vannak vágyaim , vannak álmaim, és szeretnék élni. Olyan nagy hiba ez? Lélekmanó vagyok aki saját maga szeretné megszabni az élete menetét, de nem tehetem, nem engedik.
Ambiciózus vagyok, mert rádöbbentem hogy lehettem volna valami, de akkor nem találtam más kiutat és nem is tudnék máshogy élni, nélküle - NEM SOHA.
Több munkahelyem volt mint az már megszokás itthon , beletanultam az egyikbe és sikeresen teljesítettem a másikat ( azt mondják bolond vagyok hogy otthagytam akkor, de én világot akartam látni , felnőtt fejjel tanulni, mert megjött hozzá az eszem és végre tudtam hogy képes is vagyok rá. Nem vagyok egy senki és vihetem valamire) Alig volt időm a másodállás stresszes és szép egybe, de elégedetlen voltam. És kergetett a szakítás fájdalma is amit lelkemben cipelve, szorongatva próbáltam feldolgozni.Nem lehet hogy nincs olyan munkahely ahol ezt 1 helyen megkereshetem? -mondtam magamnak. És lett, és lett lehetőség a világlátásra igaz akkor csak a nagyváros de nekem az volt a kis dédelgetett álmom, az volt a világmindenség, az elérhetetlen határ. Teljesítettem, ott is. A végén már minden nap dolgoztam 16-20 órákat, ő meg jött velem akkor még nem kellett iskolába menni. Szép volt de kiszipolyoztak és alul keresett voltam, megkaptam a lenti fizut , de az albi és az egyéb utazás költség elvitte a fizetést. Nem volt ételünk. ( Tudni kell, hogy nem tudok bánni a pénzel és ezt be is vallom).Otthagytam egyik napról a másikra pedig ennek a cégnek köszönhettem mindent. Kaptam egy külföldi ajánlatot és hát erre vártam és ezt szerettem volna és isten elém rakta pedig nem érdemeltem meg és nem is álltam meg a helyemet és ezt már akkor is tudtam ahhoz még mindig keveset tudtok hogy ott helytálljak.
De itt hagytam Őt jó kezekben, egy jobb és könnyebb élet reményében, hogy majd egy kis idő után együtt lehessünk és élvezzük végre egy kicsit ezt a létet. Ezért elítélnek, azért mert megpróbáltam , azért mert megbuktam, elbuktam rajta és azért mert nincsen anyagi hátterem mit összegyűjtöttem volna. Mert szerintük cserben hagytam Őt.
Én nem így látom, minden hónap egy kínszenvedés volt 1300km-re tőle távol, minden hónapban igyekeztem haza, sokba került. Megtettem amit tudtam. Hiányzott Ő aki egy gyermek de nekem a mindenem, a támaszom, a tanítóm ( igen Ő tanít, engem szelídít, és adja közben az energiát pedig nem is tudja).

"Minden gyerek a maga sajátos küldetésével születik a világra, némelyik, hogy beragyogja napjainkat, némelyik, hogy próbára tegye türelmünket, némelyik, hogy célt adjon életünknek, és némelyik, hogy gondoskodjék rólunk. Így van: mikor világra jönnek, a gyermekek mindent megváltoztatnak."
"Született feleségek c. film"


Közben mégis elszoktam tőle és a család is egyre többet közénk állt. - Ne gyere olyan sűrűn haza- mondták. Merthogy fáj az neki a búcsúzás. Nekem is fáj, meg kell neki is tanulnia hogy van rossz is az életben, ne úgy kerüljön a világra 18 évesen ahogy én a kis beburkolt tudatommal.
Közben történt egy és más. Nem taglalom mert így is kitértem. :) bocsánat érte.
Most összetörve, megsebezve vergődők saját láncaim között ismét és egyre kétségbeesetten csapkodok magam köré.
Értsék meg hogy meg kell találnom magamat.
Értésék meg, hogy nem tudom már ki vagyok és mi vagyok addig nem tudok teljes értékű ember sem lenni ha nem találom meg lelki békémet magamban , és addig nem találom az utamat sem.
Pedig ahogy egy új barátnőm mondja akitől most ismét elszakított az élet pedig most találtam meg. " Ha valamit nagyon akarok akkor az úgy is lesz." És kipróbáltam akkor és sikerült. :)

Keresem azt aki szerethet engem,
Aki talán meglátja a jót is bennem,
Valahol vár, hogy vigasztaljon,
Magához húz, hogy marasztaljon.
(ismeretlen)

Család

Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem meghatározó egy ember, egy palánta életében a család. Annak aki még soha sem érezte a családi fészek melegét, annak csak egy ábránd egy képzelet, egy állom és azt amit kívülről lát, hogy hogyan is kellene működnie nem tám alap, nem lehet sablon.
Valaki megkérdezte a múltkor,- te miért csak ilyen szomorkásat, szorongósat tudsz írni , nem vagy ilyen , nem ilyennek látszol, teljesen az ellentettje vagy, annak mi a lelkedet bomlassza nap mint nap.
-Tudom-volt az egyszerű válasz , tudom hogy nem hibáztathatok senkit, de hiányosnak, élettelennek, színleltnek érzem a családot, egy ábrándképnek, mely ha pillanatra megmozdul benne valaki elhomályosul szétfolyik. Nem éreztem a szeretetet, nem éreztem a törődést, nem éreztem fontosnak magam ebben a családban, pedig ugyanolyan tagja voltam mint a többi, ugyan olyan fontos tagja kellett volna hogy legyek mint a többi rész elem. Nem voltam az.
Pedig megvolt ruhám, ételem, könyvem, tudtam nap mint nap fürdeni, tanulhattam az érettségiig. Nem éreztem és nem érzem hogy ide tartóznék.
Mint mikor valaki nagyot csalódik valakiben, nagyon , és mivel együtt él vele kénytelen megbocsátani. De nem felejti , nem tudja felejteni hogy mi történt, nem tudja meggyógyítani azt a repedést behegeszteni ami tátong, és néha felszakad.
Vannak még ilyenek körülöttem , vagy akiknek nem tudod segíteni a család mert nem volt rá lehetősége, de ő megtalálta a helyét , neki volt ki szeresse, dédelgesse mikor elesett és felsértette a lábát, lelkét, valamijét. Ő helytált ebben a világban és nagy akarat erővel feltornászta magát.
De van olyan is aki nagyon fiatalon elszakadt ennek a családnak tituált közegből és élte életét, Ő sem tudja elfelejteni a csalást, a megcsalást. Mikor segítségért , együttérzésért kiállt az ember nem talált az otthoni fészekben megnyugvást, csak fájdalmat, kirekesztettséget.
Megértem hogy a szülök futnak , rohannak, dolgoznak , hogy a mai világban a megélhetésüket megkeressék.
De nem kegyetlenség egy cseperedő gyümölcsöt már az elején elszakítani és nem teljessen kifejlődni hagyni a fa alá dobni hogy mássz fel mert ott lenne a helyed , ott fenn.
Mint az a könyv amiről most olvastam pár bejegyzést, ahol a szülő még bele is rúgott a gyermekbe. Ennél talán csak az a fájdalmasabb ha a lelkébe rúgnák, vagy rugdossák folyamatosan a lelkét miközben felcseperedik. A lelkét csonkítják nem a testét. Ily példával szolgálva neki. Azt nem látja senki, nem veszik észre kintről és lehet szépen a városban mesélni én vagyok a tökéletes szülő hiszen mennyit gürizek, dolgozok ezekért a gyermekekért.
Ő mikor egy normális életet szeretne élni nem tud,nem tudja hogyan kell viselkednie mert nem tanulta meg, nem tudja hogyan kell, mert nőt mint a gaz, az erdő szélén amit néha az arra járók is megrugdostak és ennyi.

Bizalom-Barátság - érdek

Mit jelent ez az egy szó, kinek mit.

Megfigyeltem, a felnőttek időnként összetévesztik a szép szavakat a nagy szavakkal. Fogalomzavarodottak. Pedig tudhatnák, mi a különbség. A nagy szavak hazudnak. A szép szavak, pedig egyszerűen csak igazak, és néha védtelenné tesznek. Ettől félnek. A néhától.

Vavyan Fable

Mert úgy gondolja, hogy ő jobban tudja mi jó neked, és olyanoknak mesél el dolgokat akiknek a fülébe nem ildomos hogy eljusson. Tudja, hogy nehéz a helyzeted tudja, hogy kemény az életed, és tudja, hogy akár egy szóval is még jobban elronthatja, megnehezíthet, és szétrombolhatja az életedet. Szó szerint mindent elveszíthetek, miért, mert ő úgy döntött a fiatal kis lényével, hogy ezt milyen jó is a nagyvilágba kirakni.Kérdezem mit tettem én ,kérdezem mi jár a fejében ilyenkor? Barát az ilyen ?

Mérhetetlen csalódás és fájdalom lakozik bennem, düh, érzéketlenségem a külvilág felé még jobban fokozódik. Nem bántok senkit, nem okozok senkinek sem fájdalmat azzal amit teszek, egyszerűen szeretném megtalálni magamat, az én módszeremmel. Ebben nem tud segíteni fizikailag senki sem , esetleg tanáccsal igen, de ilyen személy most nincs a környezetemben. Mert így kell lennie, így van megírva.

Az érdeklődés az érdek szóból ered, érdekel valaki, mert fontos neked, érdekem fűződik hozzá, hogy jobban értsem, ha értem, akkor jobban ismerem, ha jobban ismerem, akkor jobban szeretem, jobban becsülöm, képes vagyok adni neki.

Állapot melyből nem találom a kiutat

Mindenből jutott már, nem lehet panaszom. Éltem rosszul és szépen. Most pedig egyszerűen, csendben, menekülnék minden elől, mely csak helytelen létem erősítette bennem. Minden perc, minden újabb lélegzet csak újabb kínokat ad mert nem érzek semmit, fura, s volt, hogy úgy hittem, ez így van rendjén, s már nem is jöhet más! A feketét hittem el, mert a fehér olyan vakító volt, hogy észre sem vettem és hihetetlennek is tűnik most is. De már nem is szabad hinnem , nincs tiszta fehér és nincs tiszta fekete, csak szürke szürke szürke. De ez a szürke eltompít eltompítja agyamat létemet olyképp tűnik a világ mintha egy homályos jégkristályból néznék át és apró rezdülések , csípéseket érzek csak, melyekre nem tudok és nem is reagálók. Ami a legfurcsább erre most jöttem rá most,most.

VALAMI MEGHALT BENNEM, DE MIKOR PONTOSAN ÉS MI, ÉS MILYKÉPP LEHETNE VISSZAKERÜLNI A TÚLOLDALRA. EGYÁLTALÁN AKAROK E ODA VISSZAKERÜLNI VAGY CSAK AZÉRT MERT MINDENKI EZT MONDJA?

Nem találtam a mai napig sem a választ, de hol keressem, merre találom? Magamba kellene talán és nem a külvilágban. De nehéz magadba szállni ha nincs idő rá , ha a külvilág sziklákkal dobál, mindenki aki valamilyen szinten hozzád tartozik.

Szép versek és idézetek , néhol sajnos író nélkül ,

A barát egy mosoly, mely bátorít ha félsz,
A barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél,
A barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van.
A barát gyémántpáncél , óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát.
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol.
A barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből.
A barát az emlék mit szívedben Őrzöl.
A barát is csak ember, s néha tán hibázik,
de szeret, s ha nincs veled, érzed hogy hiányzik.
(Ismeretlen)

* * *

Nélküled félbemaradt mondat lennék,
Egy befejezetlen gondolat,
Egy félig eljátszott Chopin-keringő,
S egy megkezdett vers,
Amit nem folytatnak már
( Kelemen Erzsébet - Nélküled)

Péter és levelezésünk Júni 2009.

Mindenkinek más hobbija van és másképpen vezeti le a stresszt, a felgyülemlett salakot, amit egész nap magára szedett, vagy valahogy beleragadt a bőrébe és beszívódott egészen a vesénkig és ott eszi rágja a belsőnket.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Na erről ennyi, szuper témákat dobsz fel és mindegyikhez tudok hozzászólni igy lassan kész lesz a könyvem , csak az a baj hogy elég pesszimista könyv lenne ha így folytatom és nem lesz aki ilyen időkbe ilyen szörnyűségeket olvasson
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Visszatérve történet és valóság néha összefolyik és ehhez nem kell néha ész hanem egy egyszerű mondjuk transz, felállom, kis repülés. Valaki alapban ilyen és valakinek segédeszközök kellenek.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Különben miért gondolod hogy nincs valóságalapja annak amit írok?? min nem tűnt megtörténtnek.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Te vagy az én Múzsám
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>Nekem már az is szuper lenne ha én az ágyban lapimmal írom a könyvemet te mesélsz, vagy hallgatsz , vagy éppen hébe-hóba beszélgetünk , egymáshoz érünk, kisimítod a szőkített hajam a szememből egy simogató mozdulattal és rám mosolyogsz félálomban miközben én írok írok. Majd nézem ahogy a szunyogokat hajkurászod a szobában ugra bugrálva és csak nevetünk, hogy egy ilyen aprócska lény mit ki nem vált az emberből. És csak vagyunk , egymáshoz közel egymásba gabalyodott testtel. Aztán megunod hogy csak írok órák hosszat és kisimogatod belőlem az író kényszert leteszed a lapit a helyére és átölelsz és csak szorítasz szorítasz erősen. Majd együtt el megyünk vacsit csinálni kotyvasztunk.

Június - Részletek beszélgetésünk gyümölcse amit nem volt szívem kidobni.

hát ennyi erről a témáról, vad visszatérő vágyak , vágy álmok voltak melyek elragadtak engemet egy álomba és fokozták vágyamat addig míg bele nem bolondultam.

Elvagyok elvagyok, miért neked is vannak barátaid akikkel elmászkálsz vagy akik éppen nálad lebzselnek, akkor is ha te éppen nyugit akarsz, lehet lány , fiú egyszerűen nálad vannak , együtt főztök és azon röhögtök hogy éppen baróra tetszik a cicije mert neked nem olyan , vagy vihogtok, fogócskáztok, tévéztek, fekszetek a napon , együtt takaríttatok. Vagy elmentek pancsolni, kocsikázni, bringázni , vagy bringával a boltba együtt.

Fáj hogy nincs párom, de most nem is akarok igazán tenni érte , de fáj, ennyi. Szeretnék egy olyant aki mint barát ugyanúgy elbolondozik velem mint a haverok, és hajlandó elmenni velem ide -oda. Egy normális kapcsolatra. De az ilyenek nem pottyannak az égről le, nem esnek eléd, hanem alakul ha alakul. Türelem mondja mindenki , de nincs sok időm, mert ha örökké csak várok akkor elmúlik az életem. ???

Őrlődök igen , a szokásos. A mi legyen, hogy legyen nem izgat, ha elhatároztam magam mit akarok akkor az úgy is úgy lesz, mert addig nem adom fel míg meg nem történik.
>>>>>>>>>>Az élet dolgain őrlődök, az érzéseimen, magamon, jobb dolgom nincs most. A ma este meg csak azért izgat mert jól szeretném érezni magam, egyszerűen csak lenni és kész és nem akarom Őt látni, nem akarok a közelében sem lenni. nekem jó lenne ha megint kiülnénk egy pokrócra a partra és csak feküdnénk és iszogatnánk, de vagy futkosunk ide oda, vagy kártyázunk, vagy nem lesznek Danik és az most nem esne jól.

Én aludtam végre egyet du-án és megpróbáltam kikapcsolódni. Bolond gondolatos álmaim voltak. Aztán felkeltem ránéztem az órára 1 óra kóbor álom után és azt hittem reggel van kellett úgy 10 perc mire leesett hogy mi a helyzet. Ilyen is régen esett meg velem.
>>>>>>>>>>>>Azt mellém bújtak és aludtunk, de sokat nem tudtam utána, így kiszökött az álom a szememből.
>>>>>>>>>>>>úgy döntöttem kell egy kis szabad levegő, így elhívtam Edi-t otthagyva a szundikálót az ágyban és borozgattunk a parton. jól esett de nem könnyítette meg lelkem, inkább komplikálta. Mikor az emlékek nyomják taszítják a lelked hogy de jó volt és de jó lenne az most is.
>>>>>>>>>>>>És ott tartottam hogy felhívom őt egy röpke pillanatig átrebbent agyamon mint egy kósza pillangó, egy ördög, egy dög, kívánat ami hajtja az embert, de rossz felé, rossz irányba. Ez megaláztatás lett volna mert kívánom, de mit érzek iránta semmit , megvetést mert nem tudta becsülni odaadásomat, szeretetemet, gondoskodásomat, ragaszkodásomat. És miért kívánom, nem maga miatt, hanem csak az ösztön hajtott volna, és csak nagy csalódás lett volna belőle (vagy nem ?)mert nem társult volna hozzá az a mérhetetlen bizalom ami a kapcsolatunk alapja volt. A bizalom és a tisztelet, a szeretet, és nem lett volna őszinte az egész hanem állati erő vad ösztön.
>>>>>>>>>>>>Bizalom nélkül nem megy nem tudom talán ez így jó, de néha kívánnám, hogy legyek olyan én is akinek mindegy csak kiélhessem magam. Vagy most, hogy leírtam nem nem akarok olyan lenni. De hiányzik a közelség, a támasz , a biztonság, a nyugalom amit kisugárzott a bújás, az érzéki simogatás és a szemében látni hogy csillog és hogy kíván, akar, szeret.

szörnyű már egy ideje úgy éreztem nem vele kelek nem azzal a gondolattal, hogy ő vajon hol van, mit csinál , és hogy bárcsak ott feküdhetnék mellette. Mi történt? Edi telebeszélte a fejem , igen .

>>>>>>>>>>>>Tegnap arról beszélgettünk ki miért iszik sokat, hogy a mostani napi mocsok elfelejtése miatt. Én csak úgy , valamiért, én megtanultam kikapcsolni ,ezt muszáj volt, így segédeszközre nincs szükségem hozzá. Megtanultam, ha dolgozni kell dolgozol, ha hazaérsz kiengeded magadból és elengeded és ott hagyod a gondokat. Relax, pihi, és ha bulizol és eljutsz valahova a hét végén, mert nem kell dolgoznod, akkor tudjál kikapcsolni, úgy is ha nem iszol, csak pl Cola-t mert holnap reggel korán megint munka.
>>>>>>>>>>>>Fura hogy sokan nem tudnak alkohol és mámor nélkül jól érezni magukat, bulizni nem jöttem rá miért .

Nem nem aggódok , nem csak néha fájnak dolgok, pl most az alsó fertájam mert kb 7 órája csak rajta ülök, meg pl hogy jövő héttől megint 6 kor kell kelnem , meg ilyenek, ja meg a lelkem.
>>>>>>>>>>>>>>Ma ajánlották a Jógát na de mikor , mikor épp futok vagy a popómon ülök.

Úgy érzed erőltetem mert kérdezek ? Ez elég érdekes, ha valaki nem akar magából adni egy mondatba egy barátságba az akaratlanul sem fog írni magáról semmit. Valahogy vannak ilyen emberek és kész. Valaki nyitott és egyenes fajta, valaki kis sunyi lapulós alattomos, és van harcias, és van Önző csak akaró nem adó és még sok más fajta kétszínű, mindenkivel jóban levő stb. stb. Én ilyen kérdezős vagyok , állt nagyon, mert érdekel a másik és nem vagyok közönyös a barátokkal körülöttem, velem kapcsolatban lévőkkel. Ilyen vagyok mindig, és fojtó szeretetű , de ez pl olyan amin nem tudok változtatni, és még nem is próbáltam és nem is áll a szándékomban.

Emlékek kergetnek és én visszasírom a multat

19.jun. 2009. körül

Elbújhattam egyszerűen úgy, hogy kulcsra zártuk a bejártati és szobaajtót. Kintről csak a szent napfény melege süthetett ránk és a friss levegő hatolhatott csak be, de az is csak akkor, ha MI megengedtük neki. Napokra bezárkóztunk és csak akkor jöttünk elő ha éhesek voltunk , vagy a hűs vizet végigcsorgattuk a testünkön. Majd ismét bebujtunk az ágyba egymás mellé szorosan, olyan szorosan hogy olyan nincs, egyszerűen összeillet a testünk tudta egyik hogy hova hogyan feküdjön simuljon a másikra. És feküdtünk ,néztük egymást , hallgattunk, viccelődtünk , cukkoltuk egymást mikor ébren voltunk, vagy kinéztünk egy filmet és megnéztünk, vagy zenét hallgattunk és utána elmeséltük ki mit érzett, ki hogy látta az ő szemével. Hogy mi is ragadt meg benne , mi maradt meg és elgondolkoztunk hogy mit is mondott a másik. Bekentük egymást krémmel és masszíroztuk egymás testét. Majd ha úgy jött kedvünk elmentünk egy esti fürdőzésre pezsgővel és RedBull -al és élveztük ahogy simogatja testünket a víz. Ahogy hozzánk igazodik és körül ölel. Ahogy nevettünk és cukkoltuk egymást , ugrattuk egymást, hogy min is nem tudom mindenen és csak nevettünk és nevettünk. Ahogy mindig óvón rám rakta kezét ha egy férfi közel mert jönni hozzám , vagy csak rám nézett. Éjszakákat átvirrasztott és néha felkeltett, hogy ott legyek vele és én mindennek ellenére, hogy másnap pár óra múlva dolgoznom kellett menni felkeltem érte és vele voltam és én is virrasztottam, mert ő ezt szerette volna és mert velem akart lenni, s mert én is vele szerettem volna lenni. Minél többet minél több időt, akkor ez nem tünt bűnnek. A reggeli vággyal teli ébredésre és utolsó perces indulásokra, csak még egy csók, még egy ölelés, még egy mosoly és simogató érintés. Kuncogó mosolyomra, ,mert elégedett és boldog voltam hogy vele lehettem és ő velem. Vagy buli után fáradtan kuncogva hazasétáltunk, mert a kocsi nem indult be és kijelentette te,- vagy fontos nem a kocsi Te Te Te. Vagy mikor már nem bírtam a kínokat hogy nem jó ez így nem volt ereje elengedni , nem tudott, hogy az hogy simogatta a lelkemet.
Nem nem akarok rossz dolgokra gondolni. De megtörtént ez egyáltalán , valós volt vagy csak én festem e képet azzá, hogy jobban erősebben fájjon.??


Nem vagyok tökéletes lány a hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátralépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság és lehet, de csak lehet, hogy szeretek TÖKÉLETLEN lenni.

Kezdet - és remény, hogy sikerül élettel megtöltenem

Nem tudom lesz-e esetleg erőm ennek a véghezvitelére, mert ahogy olvasgatom mások írásait és csodálatos szövegcsokrait elfog a féltékeny erője és kiálltja, hogy de én miért nem, miért nem tudom ezt az érzést oly magasztalóan olyan élettel teli módon visszaadni, ahogy átéltem, és ahogy azt más átélve is le tudja írni. Néha elszörnyülködök és igen használom más szavait is mert hiába próbálnék is nem tudnám jobban szebben kifejteni ezen érzéseket pedig én is ezt ilyent érzek.
Remélem hogy ezen modszer alapján ki tudom magamból fejteni a gonoszt és megtalálom a célt azt, hogy most akkor merre is menjek, hogy életem végén ne úgy járjak mint a körülöttem zsörtölődő emberek többsége.