Kotyolós történetek a nagyapától- Lucázás

Régen talán úgy működött a kotyolás, mint a húsvét. Egy lehetőség volt a kis falusi gyermekeknek kis dugi zsebpénzhez jutni. Persze nem kapták ingyen. Sokat kellett dolgozni érte , jelmezbe öltözni, szöveget betanulni, betlehemet készíteni. Ezt persze nagyapa megtoldotta egy kis elektromossággal amihez már gyermekként is nagyon értett. Szerzett valahonnan elemet amit nagy büszként mesél, mert hát akkoriban a lámpásban gyertya volt még, és azzal szerelte fel a maguk által eszkábált jászolt. Rajzokat egy falusi embertől szerezte aki mint kiderült sajnos bolond lett de csodálatos képességekkel rendelkezett rajzolás területén. A tőle szerzett angyalképeket kivágták és a betlehem belső falára ragasztották.
Főldútakon járva érték el a szomszédos falut is.
Reggel 7 óra elött mielött megkezdődőtt volna az iskola gyorsan bekopogott a Nénnyéhez kotyolni. Be is kiálltott illedelmesen a kapuból:
- Szabad- e kotyolni?
Nénnye aznap éppen rossz hangulatban volt.
- Nem szabad!
Erre a fiatal nagyapám, gondolt egyett és még elmentében visszakiálltott.
-Egy csírkéje legyen az is sánta legyen.
-Egy tyúkja legyen az is vak legyen.
Ezt meghallva a nénnye nagyon megijedvén, meggondolta magát:
-Gyere vissza fiam , kotyoljál csak.
-Olyan vastag szalonnája legyen mint a mester gerendálya.
Sorolta csak a mondókákat.
luca luca kettő aszalt körte nem kő.
luca luca három a pálinkát várom.

Charles Baudelaire: Le Chat

Érdekes hogy egy azon író versét mennyire másképp értelmezi más más kultúra.
És egy azon kúltúra is legalább 2 ,3 féle fordítást kreál.
Mégis ez melyet nem találtam meg írott formátumban a leggyönyörűbb.



"Wenn meine augen ,
von diese Katze die ich liebe,
Magnetisch angezogen werden,
so see ich mit erstaunen,
das Feuer ihre Augensterne
leuchtzeichen, lebende Opale
Die mich Anschauen,
unverband."

Fordítás ha sikerül következik így ez egyfajta más értelmet ad mint ahogy Kosztolányi fordította.

" Ahogy az én szemeim,
mágnesként rátapadnak
a Macskára akit én szeretek,
Úgy látom elcsodálkozva,
tüzét szemének csillagjában,
fényjel, élő Opál,
Melyek engemet néznek.
Kötelék."

József Attila szavaival búcsúzom:

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", ímhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

A kötéltáncos balerina - nem vagyok én pók!!

Ahogy az úgy nálam lenni szokott, kissebb vihar követ minden jó dolgot, de ez is csak azért van mert még keresem a helyem és a kis naiv formám azt gondolja minden ember jó. Ilyenkor megfeledkezem hogy igazából még szokjuk egymást és lassan kellene nekigyüremkedni. Ovatossan hogy előszőr hagy szokja meg a környezetet, a helyet, a szitut, hogy valahogy annyi minden megváltozott a környezetében, az enyémben is persze. Olyan ez mint a " Kishercegben" meg kell szelidíteni az új dolgokat, az új szituációt, az új kollégákat. Nem lehet fejjel futni a falnak. A hét 3 , 4 napján még ment is valahogy, de aztán elfáradtam és előtört az a kis gonosz oroszlán ami mindig azt akarja hogy rá, csakis rá figyeljenek. Pedig hát csütörtökig valahogy annyira sikerült, ahogy szokott. Hát mit tegyek éngemet valahogy nem lehet elfelejteni, hogy mi is lehet ez bennem nem tudom, minden esetre emberek kik csak 1 szer láttak megjegyeztek és én kényelmetlenül éreztem magam miatta. Árgus szemekkel néztek, méregettek, vetkőztettek a szemükkel. És már nem is éreztem magam olyan okosnak mint eddig. Furi helyzet. Most átgonolom mit teszek szépen és beleinplantálom az agyamba és csakis de csakis ez alapján cselekszem.
- Ne fecsegj
- Figyelmessen hallgas, jobb az mert sok mindent megtudsz a többiektől,- ről.
- na és az egyensuly ah hát ez a legnehezebb, mert nem játszhatod a félős nyuszit, nem is bírnám sokáig igaz. Hanem meg kell találni a kettő közötti vékony, nagyon vékony sávot amin egyensúlyozni lehet.

- Illedelmessen köszönni,
- Tisztelettel viszelkedni ( előre engedni a másikat,stb.)
- Kérdez sokat, Tanulj, Learn it yourself.
- Növeld a Know-how odat.
- Légy kreatív.

Jaj ha útban vagy valakinek kérj bocsánatot. Jaj ettől valahogy mindig úgy érzem egy tarampli vagyok mert ilyen és ehez hasonló folyamatossan megtörténik ha nem is az én oldalamról, de én meg csak száguldok át mindenne és ezeket néha elfelejtem.
Nem tudom mit is gondoljak a vezetőségről, szerintem majd elválik hogy ilyen típusú embert szerettek - e volna vagy sem és hogy én végül is ezt képzeltem-e vagy nem jó valami.
Mindenesetre úgy érzem mint egy csodabogárt ( sok- sok ) energiával néznek, szemlélnek. Mint egy kisérleti patkány. Majd csak mondják ha nem felel meg nekik valami nem? Addig felesleges agyalni rajta.

Nektek pedig köszönöm hogy olvastok, Drágák vagytok.

Mint a balett, vagy egy kötéltáncsos, kell hogy legyen egy egyensúlyozó szerved, farkincád még pluszban. Ezt nem tanultam meg, még mindig nem erre mindig rá kell döbbennem. Pedig nem vagyok rossz indulatu ember , egyáltalán nem.
De hogyhogy én ezt nem tanultam meg, rosszul neveltek? én voltam rossz? miért nem tudtam én ezt elsajátítani? Nem tudom, még mindig nem.

Aztán a másik kérdés Élettel a halálról beszélgettünk, hitről, a vallásosságról.
És valahogy nem akarom, és nem is tudom elhinni hogy nincs élet a halál után. Az egyéniségünk, mi magunk akkor egyszer csak elfoszlunk, mintha nem is lettünk volna? Nem az lehetetlen. Olyanok vagyunk mint az újlenyomataink egyediek, megismételhetetlenek. Talán még a klónjaink sem olyanok mint mi. Vagyunk és leszünk mert hiszen körforgás az élet. És ha kicsi kúszómászó is vagyok a következő életemben vagy ronda varangy talán remélhetem hogy az egyéniségem megmaradt. Majd ahogy elnézem azt a sok türelmetlen öregebb ( nem csak a nagyon öreg) embert, még többet azt látom az arcokon hogy elégedettlenek, csalódottak az életükkel és látják már a végét de reménytelennek, feleslegesnek, elpazaroltnak tartják hogy itt voltak. Akkor akkor kell lennie abban is valami igaznak hogy tapasztalatot gyüjtünk hogy tovább létpessünk a kánaán , menyország felé, és nem csak a tapasztalatunk hanem maga az énünk, lelkünk is ezzel az információval együtt áramlik valami felé. Különben mi értelme lenne lenni.

Valaki azt mondta nekem a minap hogy jól döntöttem mert akkor is ha kevés pénzért, de valahogy megélek. Persze szerintem neki a valahogy megélni egy másik szinvonalt, magasabbat jelent mint nekem. De nem tartom ezt egy jó mondatnak, se nem vigasztal, se nem ösztönöz ,sehova sem vezet.

És hogy jól összekeveredjetek egy újjabb részlet egy ari srácot láttam tegnap és táncoltunk is és most ez a kis naiv énem ugyan tudja hogy nem lesz több, de van miröl állmodni.

Tehát ÁLLMODJUNK, ÁLLMODJUNK EGY BOLDOGABB , SZEBB JÖVÖT.

Reklám - Zene

Reklám ami tavaly a külföldi adókon volt most pedig már itthon is és csodálatos.








A zene:
http://www.t-mobile.hu/stat...