19.jun. 2009. körül
Elbújhattam egyszerűen úgy, hogy kulcsra zártuk a bejártati és szobaajtót. Kintről csak a szent napfény melege süthetett ránk és a friss levegő hatolhatott csak be, de az is csak akkor, ha MI megengedtük neki. Napokra bezárkóztunk és csak akkor jöttünk elő ha éhesek voltunk , vagy a hűs vizet végigcsorgattuk a testünkön. Majd ismét bebujtunk az ágyba egymás mellé szorosan, olyan szorosan hogy olyan nincs, egyszerűen összeillet a testünk tudta egyik hogy hova hogyan feküdjön simuljon a másikra. És feküdtünk ,néztük egymást , hallgattunk, viccelődtünk , cukkoltuk egymást mikor ébren voltunk, vagy kinéztünk egy filmet és megnéztünk, vagy zenét hallgattunk és utána elmeséltük ki mit érzett, ki hogy látta az ő szemével. Hogy mi is ragadt meg benne , mi maradt meg és elgondolkoztunk hogy mit is mondott a másik. Bekentük egymást krémmel és masszíroztuk egymás testét. Majd ha úgy jött kedvünk elmentünk egy esti fürdőzésre pezsgővel és RedBull -al és élveztük ahogy simogatja testünket a víz. Ahogy hozzánk igazodik és körül ölel. Ahogy nevettünk és cukkoltuk egymást , ugrattuk egymást, hogy min is nem tudom mindenen és csak nevettünk és nevettünk. Ahogy mindig óvón rám rakta kezét ha egy férfi közel mert jönni hozzám , vagy csak rám nézett. Éjszakákat átvirrasztott és néha felkeltett, hogy ott legyek vele és én mindennek ellenére, hogy másnap pár óra múlva dolgoznom kellett menni felkeltem érte és vele voltam és én is virrasztottam, mert ő ezt szerette volna és mert velem akart lenni, s mert én is vele szerettem volna lenni. Minél többet minél több időt, akkor ez nem tünt bűnnek. A reggeli vággyal teli ébredésre és utolsó perces indulásokra, csak még egy csók, még egy ölelés, még egy mosoly és simogató érintés. Kuncogó mosolyomra, ,mert elégedett és boldog voltam hogy vele lehettem és ő velem. Vagy buli után fáradtan kuncogva hazasétáltunk, mert a kocsi nem indult be és kijelentette te,- vagy fontos nem a kocsi Te Te Te. Vagy mikor már nem bírtam a kínokat hogy nem jó ez így nem volt ereje elengedni , nem tudott, hogy az hogy simogatta a lelkemet.
Nem nem akarok rossz dolgokra gondolni. De megtörtént ez egyáltalán , valós volt vagy csak én festem e képet azzá, hogy jobban erősebben fájjon.??
Nem vagyok tökéletes lány a hajam nem áll mindig jól és gyakran elbukom. Ügyetlen vagyok és néha összetörik a szívem. Van, hogy veszekszem és vannak napok, amikor semmi se sikerül. De ha jobban belegondolok és egyet hátralépek, akkor úgy érzem, hogy ez a különleges élet a valóság és lehet, de csak lehet, hogy szeretek TÖKÉLETLEN lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése