Fojtogat a lét

Fojtogat a lét.

Nem tudom , még mindig nem

Baj az, igen nagy baj. Baj ha nem látom az utam?

Mert fogytán az idő fogytán az erő. De most honnan merítsek erőt.

Kilátástalan a lét igy az első 2 hónap után amit bírtam magamba fojtottam és az letompított? Elnyomott. Pénz nélkül, darabokra tépve, adósághalomba vergődve, kiszolgáltatva. Mit tettem? Nem fizettek ki. Hehhh. Én güriztem, napi 16-18 órákat megint. A kollégák már rég valami szórakozó helyen lebzseltek mire hazaértem. És én csak güriztem , és nem néztek semminek. Ugyan az a helyzet mint Bp-n. Jutottál előre? Nem . Akkor mit kínlódok itt.
Így tértem haza. kisemmizve, boldogtalanul. Otthoni kérdések mellett elmentem, mit mondjak, nem is tudnak segíteni, nem is akarnak. Csak voltam. Beleöltem magam a zsibongó éjszakába csak gondolkodni ne kelljen. Ott nem kellett. X) minek is . Gyülemlő vágyak között a mámorban hemperegve .

Azt valahogy észrevettem hogy kicsit fura vagyok, igen. Közben azt mondták drogos. Jót nevettem. Mit érdekel éngemet ki mit mond. Úgyis azt mondanak amit akarnak. Az ilyen emberek nem változnak. Nekem elég magammal foglalkozni , mit érdekel más élete , mit érdekel a pletyka. Mit tegyem a szépet. Nem bírom a krapekot. -Huzzz el- érted? Nem jópofizok.
Soha nem értettem hogy tudják magukat igy tenni venni, mindenkivel jóba lenni azt másik háta mögött köpködni rá. Nem fél ha továbbmondja a másik, akkor lebukik, és én biztos odaállnék elé és elküldeném, mondjuk melegebb éghajlatra.
Igen ha nagyvilágiként mozognék én is ahol a helyem lenne akkor ezt tenném, mert kapcsolatokra szükség van. Én nem ezt az életet választottam. Miért is ???

Ildi elhagyott. Itt hagyott, valószínűleg nem jön vissza többet , vagy mégis? Beszéljem rá. Nem tudom. Miért Ő tudja mi a jó neki, én elmondtam hogy látom én. Ő másképpen látja.
Miért ment el? Hogy az ő szavaival éljek: - Én nem bírom ki azt amit te én nem így nőttem fel. Én nem bírom a napi lelki terrort amit a körülötted lévők tesznek veled az már állati. Én nem viselem el nap mint nap az állandó okoskodást, beleavatkozást, bántást, ócsárlást, lelki rugdosást. Éngem kikészítettek ez alatt a pár nap alatt. Had tegyem amit akarok.

Megértem. Nagyon is ezért is menekültem el amint tudtam. :)
Nem tudom ki vagyok.
- Vagyok egy normális nő aki beleilleszkedik , visszailleszkedik a mázvilágba és állandóan mosolyog. Főz, mos, takarít és közbe vergődik mert úgy érzi bezárták , bezárták.
- Vagyok egy ribanc? aki ha szüksége van rá elveszi ami kell neki.
- Egy siccbaba? aki buliról bulira jár és reggel onnan megy munkába?
- Vagyok egy sebezhető én akinek kell valaki aki erőt ad neki?

De ez mind én vagyok. Miért nem lehetek mindez egyszerre?

Lépnem kell fogytán az idő..........