Közeledik a tél ,
a hideg befúródik a földbe,
a hideg bemászik az életedbe is.
Megpróbálja berágni magát,
befészkelni ha elengedi magát.
Be éjszaka a takaród alá,
Álmaidba besurranva.
De én csak én vagyok,
Ennyi mit adhatok.
Vedd el ha akarod.
De én csak én vagyok.
Kétségek, egyedüllét, jönnek és mennek,
közbe ujjak és ujjak születnek.
Marcangolnak, belülről ölnek.
Ilyenkor mindenki szalad,
fut, rohan kapkod,
Talán bepótolható ,mit elhalasztott?
Talán helyrehozható még a nagy hiba!
És mi arra a garancia?
Mi a helyes út, vajon balra, jobbra fút?
Nem tudom, és vajon honnan tudhatom?
Kétségek között vajúdom.
hazudni nem tudok,
most mondjatok , mondjatok.
Súgjatok valamit nekem, merre lelem meg helyem?
De én csak én vagyok,
Ennyi mi én vagyok,
Ennyi az életem,
Most elég legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése