2 könyv került akaratlan megkezdve a polcra vissza miatta. Ott árválkodnak és nem értik mi az ami hiányzik belőlük. Semmi, egyszerűen meg kell várniuk míg hangulatom hozzájuk szinkronizálódik, alkalmazkodik. Most nem rájuk van szükségem. Most erre a kalandos új felfedezésre.
Olvastam, olvastam míg pilláim bírták. Először olybá tűnt az éjszaka bolondját járatja velem a testem. 10 óra, 10:30 de még mindig nem bírtam aludni. Kikucorogtam tehát az erkélyre néztem a fellegeket amik inkább fátyolkák, átlátszó csipkefüggönyök képében függtek és takarták a csillagokat. A holdnak meg valahogy udvara is volt. Vagy minek nevezzelek, kérdeztem azt a fénynyalábot körülötte ami 3 szorosára karikáztatta kinézetét.
Lopott spanglit szívtam, hallottam ahogy a neszek megtöltik élettel az éjszakát. Hallgattam a vad éjszakai vihorászásokat amik átszűrődtek a sötéten. Azt dolgom végeztével beblitzeltem az ágyba, hiába. Alvás nem is kerülgetett. Így tovább lapoztam és nyeldestem a sorokat.
Még nem olvastam ezt tőle és most megint csak csodálni tudom fantáziáját, szavait. Ő valahogy kerek egészet alkot, míg nekem csak szanaszéjjel kúszó gondolatfoszlányok jönnek elő.
Sokat rágódok rajtuk, most mert mire oda jutok, hogy végre le tudnám skiccelni pár sorban , teljesen elfelejtem, hogy pontosan, hogy is volt igazi, valós, gondolatom. És már valahogy nem az igazi szavakat találom meg , nem azokat amik pontosan kifejeznék gondolatfoszlányaimat.
Jujhideg van már reggel is és este. Nagyon nem szeretem. reggel öltözz bundába mert megfagysz, és jégcsap hideg lábbal kezdeni a napot is kínszenvedés, napközben süljél meg a bundádban, vagy vedd le és cipeld a tonnányi kabátot, pulcsit et cetera.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése