21 szeptember 2009

Te és én megoszthatnánk a csöndet





Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. (Charlotte Bronte)




"A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga határozott sajátságai: van és rossz ember, okos és buta, erélyes és tehetetlen, és a többi. Az emberek nem ilyenek. Annyit bárkiről állíthatunk, hogy többször , mint rossz, többször okos, mint ostoba, többször erélyes, semmint tehetetlen, vagy megfordítva; de nem lehet igaz, ha az egyik emberről azt állítjuk, hogy vagy okos, a másikról pedig, hogy gonosz vagy ostoba. Pedig többnyire így osztjuk fel az embereket, s ez merőben téves. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos. Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad." ( Lev Tolsztoj)




2 megjegyzés:

KisVirág írta...

jaj, amikor olvastam, azt hittem, Te írtad :) nagyon jó ez az idézet, még nem hallottam, nem olvastam, de ugyanúgy elteszem bensőmbe, mint ahogy az eggyel korábbi pár sorod is! :)

Én (csak én vagyok) írta...

Ajajj:) Igaz igaz nincs ott előtte az a bizonyos macsakakaparci ami jelezné, hogy nem saját találmány. ( pótolom :)Hát nem még mindig nem tudok ilyen szépen írni mint te, vagy Fable. Megvallva az őszintét és lehet hogy belepriulgatok, Ő elvesztése közben találtam rád a pókhálón, búcsúlevelet fogalmazva (ami aztán 2 oldal lett) bukkantam bogodra és hát ily óriási hatással nem bírtam többé nem tudni mit írogatsz mert akkor ott abban a pillanatban megfogalmaztad azt az érzést mely kicsit őrültebben igaz de bennem is bennem van.