08 szeptember 2009

Sárkányunk repül a széllel

Hát így töltöttünk kb. 2 órát a napon és a friss levegőn. Sárkányt eregetve. Nem hagytam semmit sem a véletlenre, papa ötlete volt az egész és igen megtetszett, mert gyümölcsszedéssel is kecsegtetett, szőlőké, és fekete szeder. Terméseztessen azóta se lett a szederke szegény leszéve, na talán ma gyorsan sietek haza és nem túlórázok és akkor nem lesz otthon még senki.

Szóval visszatérve régen sárkányoztunk, nagyon régen. Nem gyermekjáték az egész.
4 féle sárkányt vittünk.

Az első a csomagból volt egy csodálatos gyermeksárkány amilyet a mesekönyvekben látni, igazi rombusz alakú rajta ragadozó madárral hogy azért meg is tetsszen a vadsága a fiuknak, házzá szerintem 5 méter hosszú farok. Ilyen hosszút még nem is láttam na nem is volt könnyű hiszen állandóan beakadt, feltekerődzött valamire. Madzagja elszakadt többször is, de egy útjába tornyosuló fa elkapta nekünk mikor egy nagyobb szél kiszakította a kezünkből.




A második is gyermek kiadás volt de már használt , és elég jól bírta a strapát eddig, most sem hagyott cserben minket. Ez egy olyan félköralakú volt, egy édes somolygós polippal, karjai alulra lelógva járták a táncot miközben a szél bele belekapott és lobogtatta.





A harmadik egy komoly sport sárkány igazi sárkányrepülő alakú, két szálon irányítható fajta, mely nagyon érzékeny volt és azért több tudást igényelt volna tőlünk mint amivel mi fel voltunk szerelkezve. Ennek fejében állandóan zuhanó repülésre váltott és lefejelte a földet szegényke mikor mi már abban reménykedtünk hogy sínen vagyunk.



A negyedik egy szintén sport sárkány olyan, mint a Siklóernyős (Gleitschirm,Paragleiten) ejtőernyője. Tehát egy egy kis két rétegű anyag amiben belül nyílások rések vannak, mint a darázs fészekben olyanok. Ebbe fúj bele a szél így tudja felrántani a magasba. Ehhez is mint a másik sportkiadáshoz erős szél kell hogy fenn is maradjon nem úgy a gyermek sárkányhoz ami kisebb szélnél is eljátszik az égen.

Élveztük élveztük , azt is ahogy a nap égeti még az arcunkat, valahogy nagyon jól esett.
Élet igaz morgott már az elején hogy nem sikerül neki és fel is akarta adni. De én nem és nem, és ezt neki is sikerült aztán belátnia.
- A szelet nem lehet megszelídíteni. - mondtam neki- Az azt tesz amit akar. Meg kell találnod a közös utat, a szeretetet, majdhogynem szerelmeskedhetsz vele ha sikerül. - naná ezen nagyot kacagott.
- Érezni kell, ne rángasd , siklasd, simogasd, repülj együtt vele és táncoljatok.
Aztán persze a bolondját járatta velünk hol fújdogált , hol nem, hol erősen, hol gyengén, egyik pillanatról a másikra elfelejtett felénk nézni ami a sárkányok gravitációval való elég gyors ismerkedését eredményezte. De nem adtuk fel és délig szépen együtt játszottunk a szeszélyes kalandorral. Aztán megéheztünk és később folytattuk csak de azt is csak egy röpke pillanatra.

Nincsenek megjegyzések: