"Petry Béla Szívekbe vésett meséiírta: Wass Albert
A címlapon, szívbe rajzolva, ott látjuk a székely hegyek jólismert tarnicsvirágját, azt az árnyékban növő, dúslevelű sötétkék harangvirágot, melynek kelyhében - minden székely gyerek tudja - kicsike szép tündérkék lakoznak. Szemközt a virággal "prikulics" tűnődik, a székely havasok huncut kis manója, ahogy éppen csak előbújt valamelyik sziklaodúból virágot csodálni.
A második szívben tündérkék játszadoznak tarnicsvirágos, kismadaras mese-erdő mélyén. A cím: "Van-e, van-e tündér?" Alatta az ősszékely nyelvezetű rímes szöveg:
Üdőfordulásra - szeretetre várva:Szűvtelen, léttelen, hontalan világba
Szüveket vés a sors sok-sok életfára.
Szüveket rajzolok életünk fájára...
Hát a ti szűvetek vajjon milyen árva?
Források vizénél, ama ősi Honba
Tündérlakta erdőn virágba, bokorba
Jertek, nocsak jertek - míg az üdőm járja
Tündérek, madárkán, kismanók honába,
Eltékozolt magunk mese-világába..."
S megyünk is, megyünk Petry Bélával "eltékozolt magunk mese-világába". Megkönnyesedik szemünk a szomorú örömtől, hogy - lám - vannak még tündérek ezen a világon, bizony vannak. Ha máshol talán nem is többé, de Petry Béla lelkében ott vannak még mindig: tündérek és prikulicsok, szép székely meseálmok s keze nyomán alakot öltenek, megelevenednek, kilépnek a meséből s fölmelegítik körülöttünk néhány rövid percre azt az üres, elkalmárosodott, Istentől elrugaszkodott, meséket tagadó, semmire se jó, keserűségbe fulladó világot! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése