Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki.
14 szeptember 2009
A balszerencse áradása The Series Of Unfortunate Events
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Hétfő van és még mindig kerget a balszerencse. De kezdjük az elejétől. Szépen sorban egymás után.
Ronda egy hét volt.
Alighogy kitátottam a számat és betegségekről csevegtem. Hoppálá az ördögöt a falra festettem. Élet, Péntek reggelre furin köhögött, nem is lett volna semmi baj de folyamatosan tette ezt, így elég ki voltam. És mivel már pár napja furcsa hangokat éreztem a tüdejéből hát igen ösztönből nyomban C vitamin, Immunrendszer erősítőt is rendeltem a gyógyszertárba. Tehát Péntek reggel suli helyett a váróban töltöttünk fél órát. Ott az asszisztensnő nyomban kötözködni kezdett, ( ugyanis sohasem bírtuk egymást) , szerencsémre a doktornőt jól ismerem és itt a kisvárosban nem várják el tőlünk hogy a háziorvos zsebeit tömögesem az amúgy is percenként csappanó pénztárcámból( nem így a nagyvárosban).
Nagy meglepetésemre a doktornő most hitt nekem és meg is hallotta az általam is észlelt zörejeket.
-Hörghurut. - volt a diagnózis. Gondolhatjátok piszkosul megörültem. Mivel asztma jelöltek is vagyunk 3 kérdőjellel nem lehet ilyennel játszani. Ki is írtak minket és az évek óta nem használt inhalálótól az orrcseppig, antibiotikum, köptető, allergiacseppek szépen leszívtak minket. Ha lehet az Antibiotikum miatt aggódok a legjobban nagyon legyengíti a szervezetét és így még nehezebb lesz ilyen szeszélyes időjárásban nem megfáznia. Na meg a suli is kiesik, ami nem jó. A rendelőben még az asszisztensnő azt is be akarta magyarázni nekünk hogy iskolaundorunk van mint a többi 100 mai napra már bejelentett betegnek. - nem húzom fel magam mondogattam és csak szépen szökésen mosolyogtam. - bevált lepattant az egész, és még elég gyorsan le is görgettük a kellemetlen dolgokat.
Szombat kész katasztrófának tűnt, semmi sem ment úgy ahogyan kellett volna, több mint 3 órát késtem a grillpartiról, mert a munka elhúzódott. Igen 3 órát saját hibámból és nem sajátból, boldog voltam.
A vendégek csak mondták a magukét, jót és kis felháborodásukat is közölték ami volt, de most valahogy minden idegesített. Minden még a sok jó is, még a kedves csevej is még a mikulás szakállú bácsi is az agyamra mászott annyira ki voltam, pedig őszintén: édes volt.
Élet éppenséggel a bevásárláskor nagyon de nagyon leégetett éppen a kasszánál álltam, mögöttem a barátosném. Ő odafut és hát igazából csak állt és egy szép sunyit szellentett ami nagyon kellemetlen volt, mert elsőnek az eladó hölgy nyugtázta a kellemetlen szagot, majd a hátrébb álló barátnőm , s végül én. És ilyenkor jön a találgatás a szép háromszögben , áh inkább négyszögben vajon ki lehetett az. Hát igen mindenki szerintem rám tippelt, de legalább 1 valaki tudta az igazságot. Barátnőm meg én egy grimasz erejéig összevigyorogtunk és innentől már mi ketten is tisztában voltunk a szagok tulajdonosával. Mondanom sem kell égtem mint a reisztág.
A nagy kalamajkában tehát elkéstem a partiról. De hogy nem menjen így sem minden jól 3 - szor elhagytam a lakáson belül a kulcsot egyszer a mosdóban , egyszer a konyhapulton , egyszer pedig a szoba szőnyegén találkoztam vele újra. Természetesen Élet is szeretett volna jönni de hát beteg volt így apával ismét csak egy veszekedésre sikerült igyekezetemben így feladtam és ágyba dugtam a Kóricálót.
Reggel még volt paprika és paradicsom jó számmal otthon, na mire hazaértem alig alig találtam pedig megígértem hogy viszek. Burgonya sem volt otthon található így le kellett mennem a telekre . Ott persze csak Óriás zsákokban volt nem túlzok Óriás krumpli, mert idén csak ilyen termet. Jó nagy elánnal kiburogattam az anyósülés elé a paprikát , paradicsomot ami ott szépen passzírozódott gurigált a partiig, mire aztán találtam egy kisebb zsákot, ( utólag fényben remélem nem a vetni való krumpli volt) na azt elhúzkodtam a zsákot a kocsiig, ott az fennakadt a kerítésen. Erre az a fránya kerítés szépen mutatósan elkezdett dőlni a kocsi felé, nem is mondom az új lámpa is megkarcolódott. Ott álltam néztem kimerülten, felzaklatottan magam elé és hümmögtem. Nyugtáztam az eseményeket, a zsákot helyhiány miatt a hátsó ülésre helyeztem, ugyanis a kocsi még a sárkányokkal volt tele.
Szépen beültem a kocsiba és hoppálá hol kulcs. Már megint elhagytam a huza - vonában, - Felőrölte az idegeimet ez a nap.- morogtam magam elé - Csak szépen óvatosan vezetni kislány, nehogy még nagyobb kár legyen mint amit el tudnál még ma viselni. A kocsiból kiugorva négykézláb előre haladva kutattam a kulcs után a sötét fűben. Hála az égnek nem bújt el nagyon előlem. Zsupsz be a kocsiba és óvatosan száguldva ki a partira. Félúton furcsa szagokra lettem figyelmes, - Áh biztos trágyáztak erre. A nagy gazdaságos bevásárlóhoz érve lányok figyelmeztettek, hogy ezt és ezt még hiányolják ugorjak már be oda is. -OK. Legkésőbb itt tudatosult nekem is hogy nem a külvilág okádja magából e fertelmet hanem az én hátsó ülésem, ugyanis a krumplinak nagyon pisilnie kellett és ezt ott hajtotta végre, azaz volt egy kis rohadt krumpli a zsákban. Nagyon örültem, lerángattam a lábhoz hogy ne fertőzze az ülést többet, így éngemet is bekent. Na így veselkedtem neki a vásárlásnak, 1 napi piszokkal a testemen, hulla ideg fáradtan, lelki bajosként, és még krumpli büdösen.
-Ilyen is csak velem történhet. Ó mikor lesz már vége ennek a napnak, hétnek?- de még váratott magára.
Kiérve lányoknak elduruzsoltam napomat, hetemet, persze mindnek külön külön mert édesek voltak és mind hallani akarták a futkosás közben is. A grill fel akart gyújtani, a rács rám mászni, egy nagynak nem nevezhető kerti kapa meg jól leütni és elkábítani. Sokat nevettünk, régi szép dolgokat előhoztuk, én még tanultam is egy kicsit a mai piacról befektetésről és jó volt egy pohár pezsgőt is kaptam ami jól esett. Aztán persze éreztem zsibbadok , a gerincem fáj az egész napi megeröltetéstől, és már mindenki punnyadozott. Így mindannyiunk sajnálatára elindultunk haza. Drágám még egyszer köszi és szép hetet.
Tegnap fájt a fejem , nem is mondom az egyetlen szabad napomon, Élveztem, gondolhatjátok. A vasárnapi miséről 10 percet késtünk igy a pap majdnem felnyársalt a szemével. Na még csak az kell hogy a magasságost is felháborítsa.
Este aztán aludni nem tudtam, na meg kaptam kölcsön pár könyvet, amit persze nekiálltam felfalni és le sem bírtam rakni hajnali 4 , 5 ig meg is lett a böjtje.
Munkakezdés után 5 perccel ocsúdtunk fel, azaz én akkor voltam teljesen magamnál, az óra hébe-hóba SANYIII, SANYIII -zot, hogy keljek de nem figyeltem rá. Élet tudván hogy iskola most nem kell nyugodtan ejtőzve olvasgatott, és játszott az ágyban.
Na kiugrottam és rohantam dogozóban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Na kinek vörös a mancsa? ;))))
Olyan vagy mint Garfield :) Utálod a hétfőket. De nem veszélyes, más is utálja.. Én is utálom...
Gondoltál már arra, hogy egy ilyen nap után, ami elvileg pihenés, megkoronázd egy jó forró, kár vízzel ;)
Ha már Szeptember és nincs senki más, akkor bújjunk össze a meleg vízzel ^^
Kac kac, Kérek egy kádat tengeri sóval, gyertyafénnyel, 1 pohár vörössel. Igen igen. Meg időt hozzá.
De legfőképpen egy kádat kérek szépen, gyorsan. Hátha ki lehet mosni egy egész félresikeredett hét emlékét.
:)
Egy ilyen minden szutykot kiheverős fürdőzés, borral, gyertyával :)))
Drága, én nagyon jól éreztem magamat a grillen, csak szerettem volna veled még egy kicsit csevegni... de láttam hogy hulla vagy..
Jah és nem elkeseredésből, de neked minden nap olyan mintha hétfő lenne...:D
de ezért imádlak:D
Kac kac, ezt még nem mondtad, tényleg igy van vagy csak én nem látom ezt meg? Vagy minden napom olyannak tűnik kintről de nem mindegyiket élem meg annak? Áh kicsit zavaros. De majd helyreteszem.
Megjegyzés küldése