Talán itt van az idő hogy végre felfogjam , hogy végre valóságként vegyem a kezembe és ne csak elmeneküljek előle. Itt az idő hogy tegyek is valamit teljes szívből, ne csak úgy immel- ámmal.
A szerencsétlen hét folytatódik így is felfoghatjuk, de most nincs kedven nyafogni, nincs inkább mintha mi sem történt volna , megpróbálok előle elbújni , inkább belevetem magam a könyvek világába, vagy maga a sok teendő segít abban hogy ne keljen a sok közelgő majdnem fellökő kérdésekkel foglalkoznom.
Ma példának okáért hányingerem van ( haha még ha csak az lenne amire ti gondoltok) de nem az) szóval valószínűleg gyomorrontás, már napok óta rosszul érzem magam.
Életnek pörög a suli, a szolfézs, a sportszakkör, a klarinét óra: ami remélem még nem veszti el a varázsát olyan hamar és szépen tanítja a türelemre is. Jó tanárt fogott ki igazi erős férfi akire kicsit fel is nézhet, elégedett vagyok ezzel a fordulattal.
- Én kaptam a legjobb klarinétjét. - ezt mondta nekem a Gábor bácsi csacsogta Élet az első óra befejeztével - magamba persze mosolyogtam azon, hogy ez tényleg így van e vagy maga a varázs miatt mondta e ezt neki esetleg nem e minden gyermeknek ezt mondja. Vagy éppen mert majd kiesett a két tanító szeme mikor szőke szeleburdi mivoltomtól voltak elalélva? Esetleg miért ne hinnénk el ezt neki, miért ne hihetnénk el amit a felnőtt mondott a gyermeknek? Rosszat nem akart igy somolyogva lépkedtem tova a büszke Élet mellett.
Otthon aztán mint megjövendöltem neki is veselkedett a gyakorlásnak, elolvastuk a világháló által összegyűjtött információt a hangszerről és kicsit bolondozva és a kíváncsiságtól hajtva dzsesszesen igazi muzsikát imitálva rihegtünk - röhögtünk az alakításunkon és a hangszerrel kreált általunk kiadott hangokon.
Ez is egy következő lépés a hangszer megkedveléséhez, a varázs még tart remélem még sokáig.
Van még nyelvoktatás, és ki tudja még mi minden.
Élet este megint befulladt ami cseppet sem nyugtatott meg. Szépen csordogál az élet.
A vasárnap szépen nyugodtan, veszekedve, és káoszosan telt. Moziünnep és Élet sznapjának tiszteletére elmentünk kicsike mozinkba hogy megtekintsük az általunk kiválasztott filmet G.I. Joe. Nem voltam lehengerelve a választásától ,de őszintén nem is volt ennél jobb film sem ami között lehetett volna választani a kis moziban.
Nekem a mozihoz a jó kis sós pattogatott kukorica a fél liter Cola kell, ennek így kell lennie. Nem is mondom tudtam hogy itt ilyen nem lesz , mivel azonban veszekedésünkkel el játszottuk az időt boltba futni kukrincáért már nem volt időnk. Igy a drága boltba Élet tökmagot választott hozzá szőlőlét és irány a mozi. Nem is mondom rosszul is lettünk mint a ketten ( szuper párosítás) .
Ez még mind semmi hogy a való élet megmutassa mennyire szeret mellénk ültettek 2 részges fiatal embert olyan 30 körülieket. Azt mikor leültek , áh dehogy még le sem ültek csak közeledtek felénk megcsapott az a förtelmes több napos áporodott szag, több heti alkoholmámorszerű áporodottsággal kisebb kiválasztószerv által termel melléktermék szaggal spékelve és majdnem lealéltam a székről. FUJJJJJ.
Ennek örömére elkezdtem tüsszögni. - Ők nagy kedvel próbáltak velem ennek kapcsán kedvesen társalogni - Allergiás vagyok é? és ilyeneket közbe közbe dobva tüsszögésem fél másodperces szünetében. ÁH. -Inkább ne is forduljatok ide mert még abba sem bírom hagyni .- suttogtam Élet fülébe aki már elég rossz néven vette az éngem való stírölést és szúrós s
zemeket meresztett rájuk.Elindult a várva várt előzetes ami végre lefoglalta pár percre a figyelmemet a következő kétértelmű szöveggel kb.: Megfogadom, hogy a film alatt nem smárolok csámcsogva és nem zörgök a zacsimmal".
Na ez nagyon tetszett így reméltem ha sokat nem is kaphatok ettől a filmtől legalább ez megmarad. Hiába kerestem ezt a szép reklám vagy minek nevezzelek szöveget a hálón sehol sem találtam. Kár.
Szóval itt az idő hogy eldöntsem és tegyek is érte hogy legyen valahogy ne csak vegetáljak itten.
Drágám bocsánat hogy nem vettem fől de nagyon bealudtam, tegnap meg már a rosszullét kerülgetett igy csak ezért nem tudtam beszélni veled, a mai napot már egy szép nyitánnyal kezdtem rosszulléttel a mosdóban , a városból is szépen majdnem éppen értem vissza haza ahol aztán folytattam a mosdóban amit reggel elkezdtem és remélem hogy a munkában ez nem fordul elő. Hébe - hóba azért előjön a ronda hányinger de muszáj kibírnom.
Végül is arról ami foglalkoztatta nem tudok írni látod, inkább minden másról beszélek, jegyzetelek de a végső szót nem merem kiejteni, mert fáj, mert hasogat, mert romba dönt és eltipor. Azt a kis életkedvet is kirágja belőlem ami lassan visszatérni látszik. Nem látván a kiutat ténfergek, pedig tudom hogy csak belső elhatározás és minden úgy lesz , de ha magam sem tudom mi a helyes út, és az végkép nem amit az ősök akarnak belém nyomni előszakítani, kényszeríteni. Persze sok mindent jobban tud a felnőtt, de akkor is minden gyermeknek a maga útját kell megjárnia. És igen néha nagyon nehéz ezt szülőnek elfogadni, pláne ha még életükben nem fogadtak el tőlem semmi döntést , és mindig csak lehülyéztek. Nagyon fáj. Fáj hogy félig a hátam mögött mondják tovább és tovább a saját igazukat, ítéletüket amit én már százszor hallottam ugyan mégsem bírok elfogadni mert nincs igazuk. És soha nem is leszünk közös nevezőn tudom, de mégis hasogat a fájdalom emiatt nem bírok és nem is fogok soha letenni arról a reményről, hogy talán egyszer éngemet is elfogadnak olyannak amilyen vagyok, és az én életem is végre megfelel az ő elvárásuknak. És hogy végre saját erőmből elérjem hogy ne keljen más támasza egyedül is megálljam a helyem.
Azt hiszem ez a remény hall meg utoljára, és ez is visz majd a sírba engem is. Mint az a sok Hollywoody story ahol a gyermek a szülőtől csak egy , egyetlen egy jelzésre dicséretre vár életében. Arra a dicséretre ami örökké kitart nem múló képzelgés ami másnapra elfoszlik.
Nem merek lépni félek rettegek, viszont kell Októberig van a szerződés és muszáj MÚ SZÁJ találnom valamit.
Tudod ahogy meséltem szívesen visszamennék a nagyvárosba, de ott is csak ugyan az várna mint itt és én már megjártam ezt egyszer, tudom hogy nem jobb ott sem.
Teszed a dolgod lépsz előre neked valóban előrébbnek tűnik de meglehet hogy ez is egy csapda és ahelyett hogy ez a lépés felfelé , vagy akár jó felé vinne inkább lefelé egy nem kívánt jövő felél vezet.
A barát néha meg megjelenik , de ő csak van, van és ahelyett, hogy tanácsot várnák tőle menekülök karjaiba, illatába, biztonságot nyújtó karjában, hogy mindent feledjek. Nyugtalanságom ilyenkor elmúlik és megnyugodok, megpihenek egy kicsit.
Kép részben(http://view.stern.de/de/gallery/9/?page=25&g=all&r=9&pagenumber=2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése