Egyik nap mikor Apuék hazaértek a kis külföldi kiruccanásukból, nem is mondom csak haza mentek a szomszédba. De mindig hoztak magukkal valamit, valami különlegeset. Hol egy pár Kiwi fa palánta, (ami még ma is él és virul) , hol egy egy szuper kütyü, hol finom otthoni szalámi, vagy éppen egy Mimóza fa.
Csodálatos fapalánta volt, de csak egyetlen egy darab. Így osztozni kellett rajta. Emlékszem a konyhában pillantottam meg először és akkor mutatták mit is tud elkezdtem én is minden minutumban piszkálni , simizni és hitetlenül csodálni sértődékeny, félős mivoltát. Hihetetlenül elkápráztatott , lebilincselt ez a játék, mint a kisgyermeket aki most tanulja azt a tárgyat amit a kezébe vesz vagy élvezi ha elhajít valamit az rögtön ott is termik a kezei között. Így strapálva a türelmes szülők idegeit, újból és újból megteszi fapofával.
Na szóval ezt a kis facsemetét ott mutogatták a konyhaasztalon és én is kipróbálhattam , 1 szer . Szörnyen csalódottan vettem. Aztán ez a kis csemete valahogy eltűnt, vagy elpusztult nem tudom pontosan. Minden esetre mostanában csak ócska utánzatokat látok melyek nem reagálnak ugyan úgy ahogy kellene és ahogy itt is látható.
2 megjegyzés:
Gyönyörű virág! :)
;-) érdekessen, elgondolkodtatóan gyönyörű.
Megjegyzés küldése