Egy Vasárnap

Végre addig aludhatok amíg akarok, ez a Vasárnap. Vagyis sokáig, igaz nem egész nap, de jót tesz.
Amióta Mamuska aznap is dolgozik rám marad a főzőcske. Nem is mondom, mikor övé volt az egész napos Vasárnapi főzőcske parti reggeltől ott sürgött-forgott. Nekem már a gondolattól is borsódzik a hátam. Fujj. Hát nem azért vagyok, hogy egész áldó nap a konyhába robotoljak. Ehh. Szóval bent álltam 10-től a konyhában mire Beni berobogott.
- Á ma megint te főzöl? - csacsogta gúnyosan vihorászva és tovább süvített a lakáson.

Ah és előjöttek az emlékek.
Vasárnap úgyszintén, Beni, Élet, Dan, Tim, Én otthon és nagyon jól telt a nap. Én kínlódtam a konyhába megszelídíteni a krumplipürét, ropogósítani a nyulat. Valahogy nem sikerült. A Pürike héjaska maradt, annak ellenére, hogy több mint 1 órát kotorgattam az újkrumpli héját. De pár darab, mint utóbb kiderült nem is pár héjacska rajtamaradt. Áh egye fene. Csakhogy ez olyannyira kiütközött:
-Megspékeltem, megbolondítottad egy kis hagymával: - kérdezte kis naivan Dan.
-Eh , ja . - pirultam.
Nem is kellet Öregnek semmit sem mondanom, nyomban kiszúrta mikor leült ebédhez.
A nyulacska rágós volt, akkor kiselőadást kellett hallgatnom hogyan is sütünk nyucikát. Na legalább az uborka sali sikerült tökéletesen, belekötni nem lehet. Gondoltam.
Mint utóbb kiderült és lepakoltam az asztalról Öreg tányérja mellett egy félig lesarabolt tejfölös ubrika tengett. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Fiukkal nagyot kacagtunk. Öreg jól nem lakott és örülhetünk ha valaha még eljön hozzánk enni, és nem ment el a kedve az étkezéstől.
Nagyokat huncutkodtak, óriásiakat kuncogtak , vihorásztak, kergetőztek.

Na ez volt a mai napi program is rihegtünk- röhögtünk. kardoztunk, kergetőztünk.
Szóval most is én kotyvasztottam. Reggel Zsu bejött és mint általában tájékozatlan családtagok félálomba zaklatoznak mindig:
-Ma is mész dolgozni?
- Ne ilyeszteges! - morogtam félig nyitott csippás szemmel hunyorogva, csodálkozva miért is nyomorogok saját ágyamban.
Zsu nagyot kuncogva barátilag elejtett 2 száll rőzsét napi adagként a komódra amit na ná hogy csak nap végén fedeztem fel, így reggel szivarral kezdtem a leszoktató napot.
-Na akkor ezt és ezt főzz. és elsuhant dolgozni.
És büszkén állíthatom semmiben sem volt hiba.
Juhéjjjjjj.
Pedig hát volt már olyan hétvége is amikor a paprikáskrupliba, hogy hogyan is nem de egy fa ruhacsipesz került és ez csak tálaláskor virított a nagy hahota közben az asztalon.
Áh én csak nevettem, és próbáltam belsőimet bent tartani a helyükön.
Elugrottam a 2 haramiával fürdeni közben azt Benitől azt hallgattam, hogy mit is gondol a kis tesóról aki most anyuka hasában van. És reménykedik, hogy nem elálló fülüke lesz.
Elgondolkodtató hogy erre magától jött rá, vagy esetleg egyik volt élettárs sugdosta rosszindulatúan a fülibe. Mindenesetre még mindig nem látszott boldognak a tudattól, hogy bővül a család. De nagy elánnal próbálta Élet-et is rábeszélni egy kis tesóra, nehogy má ő maradjon egyedül ebben a bajban.
Majd a rövid pancsikolás után futottunk Martinka zsúrjára ami valahogy megvolt.
Minden esetre kiéltem babázási hajlamaimat, és már megint dadusnak akartak alkalmazni.
A fehér dogocska Pigi néven meg úgy gondoltam nem izgatja magát hogy csecsemőket tartok akkor is nekem dől, törleszkedik , hízeleg , próbáljak csak igy is megállni a lábamon gyermekeket nem elejteni.
Estére kijött a hisztink is igy a bicózásból semmi nem lett.

Kép (
http://www.smashingmagazine.com/2008/09/21/25-beautiful-macro-photography-shots-photos/)