Valahogy megint feleslegesnek tartom ódákat zengeni e könyvről, magáért beszél. Ez a pár részlet amit a sok szamárfüles oldal közül kiragadtam mostantól megmarad örökre. Itt nekem, mindenkinek.Túlköltöttem a könyvkeretemet és hát bementem a könyvtárba. Ott csak az a baj hogy a legújabbakkal nem találkozni. De nem keseregtem. Igaz már majdnem mindent elolvastam tőle de újra és újra jót tesz velem.
Jót tettek a varázslatok, a képzelet, a lelkemnek, énemnek. Felemeltek. Elringattak. Babusgattak.
"Ha a Patano- királyság megszabadul az agoli rablólovagtól és szörnyetegeitől, s azontúl nem félelem lesz a lelkeket igázó legfőbb érzés, a szülők megpróbálhatják majd oly fajta elvek szerint nevelni sarjaikat, melyek szellemében megkímélnék őket minden fájdalmas testi és érzelmi élménytől, mondván : ők már épp eleget szenvedtek. Ez esetben neki, Roccának nem az a dolga, hogy rájuk szóljon, miszerint: rosszat tesztek ezzel, hibáztok?! Gyermekeiteket hagyjátok néha orra esni, olykor csalódni, elkeseredni! Ne higgyétek, hogy az egészséges fejlődéhez nincs szükségük fájdalomra, búbánatra, dühre is !
Vagyis, tűnődik a lány, most meg kéne fogalmaznom, mit jelent, hányféle lehet a szeretet. Másmilyen az , amit a szülő érez gyermeke iránt, mint az , amit Kaiden illata, hangja, látványa vált ki belőle, s megint másféle húrokat rezget benne Seym és Lilia, pláne Rongyó. Ám: mindegyik érzületnek az a lényege, hogy annál gazdagabbá tesz, minél többet adsz bele. Olyan kút ez, amelyet sosem leszel képes kimerni, ha ismered a forrását tápláló titkos varázsszót."
"Megnyugodhatsz, nem vagy szerelmes. A szerelem nem birtokol, nem is bitorol. Nem szolgává tesz, hanem felszabadít. Nem gúzsba köt, hanem ünnepi csokorba. Kutass tovább, vagy egyszerűen csak várj, amíg rátalálsz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése