- E.T. haza - valahogy így érzem magam én is.
De hol van az a haza? A gondolat nyugalmam? És mégis megint nekivágnák a világnak míg meg nem találnám az egyensúlyt magamban.
Még mindig nem léptem, és most meg még egy darab szabad gondolatra sem volt ideje a kis buksimnak hogy megfogalmazódjon benne valami. Mindig elköteleztem magam valakinek. Hogy én mindig bele esek ebbe a csapdába. 20-án végre lehetett volna lehetőségem egész napot a strandol tölteni, mint a múltkor. Barnulni, vízilabdázni mert ám nagy élmény volt mindenki csak tátott szájjal azt kérdezgette hogyan rejtegettem eddig tehetségem. Heh nem volt nehéz az itteni városka ugyan tele van vízzel, de fiataloknak nem ad lehetőséget semmire a focin kívül. De egy fél órával érkezés után el is kellett hagynom a strandot segíteni kellett fuvarozni.
Azt Szombaton vendégeket kísérgetni, erre is én agyam buzdította magát, ne , azt meg krumpli szedés. és így tovább. Hát magam ástam a vermet.
Áh egy kis gondolatnyi szünetet kérek.... most.
Élet mert most ezt találtam ki Mazsolának . Elég megtetszett és illik is rá még ha néha falra is mászat. Szóval élet meg mintha az idegeimre akarna menni. Nem elég hogy még a füle botját sem mozdítja , de hazahozott egy kis vad egeret. Na szépen meg is volt ez a kis szőrmók a hétvégén hiszen otthon volt valaki mindig , este
matatott amire mindketten felkeltünk. Na de a drága ma délutánra elszökött . Heh.Vöröslik a fejem, mit is rághat szét ez 1 nap alatt nálunk?
Aztán szegényem odadöglik valahova, hogy az milyen illatot lenget majd.
De hát nem akarjuk, hogy megdögöljön szegény meg is beszéltük hogy szépen visszaengedjük mert a természetben mégis csak jobb neki.
Nem róhatok fel semmit Életnek. Mert hát én is ilyen voltam , tücsköt, bogarat, patkányt, pockot, őzgidácskát, még kis szoptatós pockot is vittem haza már kiskoromba.
Egyszer egy megtermett egeret is sikerült fültövön csípnem a kis kék fogdos virágmintás szoknyám tág kisvakond zsebembe belegyűrtem, és egész nap azzal sétáltam. Még jó apámra sem hallgattam aki erősen magyarázta, hogy beteg szegény biztos azért tudtam elkapni. Én büszkén játszadoztam vele futkostam , szökkentem, dicsekedtem, mint egy babával. Míg egyszer csak apám ki nem kapta zsebemből és el nem hajította. Na volt aztán sírás- rívás utána. Hú ördög és pokol mérges is voltam rá de nem nagyon törődtek vele.
Szóval élet kikészített mindennel amivel csak tudott.
Na most már nem kell félnem hogy az akváriumban nem érzi jól magát mert nem tud mozogni.
Így lesz a közönséges mezei egérből - házi egér.
Még mikor a nagy metropolisban éltünk, egy kis kanárit sikerült elcsípnünk és mivel az ottani állatmenhely nem vette be hát hazahoztuk szépen itt boldogan éldegélt míg Élet szerint a madárinfluenza el nem vitte. Ugyanis akkor a rádióban ez volt a sláger. Így kis kanárink mikor egyik nap eltávozott kénytelen voltunk ezt a magyarázatot elfogadni és nem és nem lehetett más mint ama influenza ami miatt szegényke távozásra kényszerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése