Múlnak az évek és mindig rádöbbenek mennyire nem szeretem ezt a napot. Már megint vége a nyárnak, a meleg is messze szál. És én nem szeretem a hideget, mert mindig fázok, vagy túl felöltözöm, vagy túl lengén. És fázok. Vagy éppen ha nem akkor valaki hideg lábakkal, tagokkal, testtel bújik mellém az ágyba mint egy hüllő ronda hideg testtel.
-Hideg, mint a béka popsija. -szoktam mondani és mindig nevetnek, és csak azért is odadugják lefagyott tagjaikat, hogy rajtam melegedhessenek. Brrrrr.
Szóval nem szeretem, mert már megint arra emlékeztet hogy öregszem.
Nem értettem meg soha sem, miért nem lehet a korról, korosodásról, beszélni a nőknek, miért tabu?
Hiszen milyen tisztelet , milyen sok szép tapasztalat rejlik mind e mögött.
Most irulva pirulva én is ott tartok, hogy majdnem szégyenlem, sőt szégyellem is mert - Már belőled sem lesz semmi. - megnyilvánulást hallottam egy szájból, ami megint rosszul esett.
Igen én azért szégyenlem , és mondom pusmogva, fogaim között kiszűrve a korom, mert nem tudok semmit sem felmutatni. Semmit.
És tudom, tudom, ti most mind azt mondanátok hogy :
-De még hátad mögött az élet.
-Hiszen még lehetsz most is valami, valaki, aki akarsz.
De ez nem segítene. És nem segít hiszen belül tudom én is de. áhhhhhh
nem vagyok elégedett.
Hova tűntek a gyermekkori álmok?Hol van a régen dédelgetett királyfi fénylő sörényű lova, amit ellophatnák tova száguldva szerencsétlent ott hagyva a vadvirágos bokrétával?
Hol a harmónia? A megszokás?
A kis kacsalábon forgó rumlis kuckó?
Hova tűntek a bálok, udvarlók, bohókás mámoros sóhajok?
Hiszen néha még felkelni is fáradt a lelkem.
Hol van a halandzsázó, elégedett kornyikálás a barátokkal?
Hol van az idő magamra, másra?
Hol van az a boldogság, amit a paplan alatt sugdosva kívántam?
Hol az a sok szép mese mit magamba olvastam kislámpa mellett éjszakánként?
Hol az a kis boldogság , biztonság, elégedettség érzés?
És most csúnyulok, de hol az a Dagobert bácsi pénzes éléskamra amiben minden reggel megfürdhetek, hogy aranyozott legyen a bőröm?
Hol van a rózsaszínű karbiom?
Hol a Kleopátra tejes fürdőkád?
Természetesen gyermeteg gyermek álmok . hehe . de azért kiírtam magamból.
Hol van az az istenség az égből ki rám pillantva lekívánkozik a földi halandókhoz, hogy elcsábítson?
És ebbe bele is pirultam. :-)
Szóval ezért és ilyen dolgok miatt.
Áh, egye fene ez a nap is elmúlik egyszer. Túl leszek rajta, csak összeszorítom a fogamat, ha éppen kikívánkozik belőlem valami számukra megdöbbentő. És akkor is kibírom ha cakkosra rágcsálom belül a számat.
És még is. Hol van az üveggolyóm, a távolság, Nem vagyok én Tűzoltó, vagy katona sem vadakat terelő juhász.
Hol van a csinnadratta?
Én én vagyok.
"...De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd amit adhatok...
(Nemes Nagy Ágnes)
4 megjegyzés:
végig olvastam, és csalóóóóódtam..
Olvasni akartam volna arról a bűvős számról, de hát csak nem derült ki xD
:)))
Egy valami stimmelt egyedül az álmokba. A Dagobert bácsis kincseskamrás uszomedence :D
Hát hát nem vagyok már olyan fiatal mint te. Inkább a xxx hez közeledek.
:). Miért csak a Dagobert bácsi?
Nem rajongok a rozsaszin kabrioért :D
A szőke hereg fehér paripán se kell. Palotában még ugy kiegyezek, de a kacslábakért nem rajongok.
:))))
Azért a 20 akárhány ne legyen nagyon idősebb nálam drága ;)
A xxx- hez igen , de nem mondtam hogy melyik oldalról. :-)
Megjegyzés küldése