Talán ez a normális , talán nem. De most csak vagyok. Elgondolkodtam hogy miért is van az hogy a boltban vett finom nápolyi szelet csokibevonata a papíron landol ilyenkor olvadozva ellenkezik, hogy a hasamban landoljon. Hát nem azért választottam ki, hogy így cserbenhagyjon. Mit volt mit tenni elfogadtam a helyzetet és kolléga csodálkozó arckifejezésére nem figyelve órák hosszat szopogattam azt a plasztik darabot, hogy a csokimasszát kinyerjem a csomagolásból. Hmmm, akkor is finom volt és addig nem adtam fel míg teljesen simára nem nyaltam a celofánt. Ez már csak így van nyáron. Ez van ezt kell szeretni.
Akkor már viszont kiakadtam mikor munka után kb. 3 órát bajlódtam azzal hogy mindent rendesen megöntözzek a kis kertemben, mire végeztem is a művelettel és valamelyes elégedetnek mondhattam magam az eredménnyel, indultam volna nyuliknak lucernát hozni. MEGEREDT. Áhhhh. Mindegy én csurig áztam és élveztem. Élveztem a villámot, a komor sötétkék felhőket az égen, a hirtelen meginduló szellő áradatot. Kárpótolt érte a gyönyörű termés melyet leszedtem.
Kárpótolt a csend és a vihar közeledő hangja, hol erősebben hogy gyengébben zúduló eső.
Bevackoltam az ágyba és élveztem hogy megfáradt izmaim, amiket újra éreztem mert annyira fájt, de fájt ám, és tudtam hogy van izmom. Bizony csak eddig elbujt.
1 megjegyzés:
Élvezd élvezd élvezd! :))) ez az leányzó! ^^
Csokis részen jókat mosolyogtam :)) Valamilyen szinten még el is képzeltem :P
Itt is esett, de én élvezem az esőt. Mindig olyan jól kopog a tetőn. Ha meg olyanom van, akkor ki szoktam állni a teraszra és odibálok a viharban :)
Megjegyzés küldése