Egy 55 körüli férfit figyelek már egy jó ideje. Figyelem, mozgását, ténykedését, beszédét, életét.
Megkeseredett. Ő is elveszítette a reményét. Felnevelte gyermekeit, azok vitték is nem is valamire. Ő meg gürizett, dolgozott értük. És mit ért el? Kevesebbet keres több mint 25 éves hűségével mint egy újonc. Hol itt az igazság.
BOLDOGTALAN
Látom, hallom , érzem.
Alig aludva reggeltől estig kinnlakója magát át a napon. Látom, hogy eltűnt a csillogás a szeméből, csak tompa homályos, fátyolos szem tekint vissza a világra.
Már nem nevet, nem élvezi az életet, melyet szerintem egy kínzópadhoz hasonlít, ő is.
Ezek az én kilátásaim? Boldogtalan elégedetlen leszek, és olyan mindenen zsörtölődő ? Még a gyermekkacajon is.
-Sokat vállalt magára, nem szabad, felesleges megszakadni, úgy sem bírja az ember. Így csak annyit vállalj amennyit eltudsz viselni te magad egyedül.
Talán ott is elrontotta hogy nem osztotta be a feladatokat a fiai között. Talán ott is.
-Isten nem bottal ver. - mondják- Igen igaz hanem máshogy adja vissza tőle kapott kegyetlenséget, vagy éppen ugyan azt adja amit te adtál neki.
Megkeseredett , morgós öreg mackó lett belőle. Amolyan veszélyes grizzly medve, aki mindenkire nekitámad. Maga köré csapva elkergeti közelében lévőket, megfélemlíti és kicsit talán az utálkozás határához sodorja. Megbántja őket.Őrületbe kergetően. Fenyegetően.
Nekem is ez a sors jutott. Ezért harcolok életem végéig és kilátástalanul boldogtalan, zsörtölődő öreglány leszek.Fáj, fáj látni hogy ez történt. És nem ő az egyetlen. NEM Ő.
NEM Ő.
3 megjegyzés:
Ezt akár az előzőhöz is írhattam volna..
"ha volna is bennem
a boldogságra jog
nem élhetek vele
mert hitem meginog
rendet tenni jöttem
át száz sikátoron:
a főutcán a káoszt
nem fokozhatom lángolnak a szárnyak
a könny forró viasz
nem tarthatsz meg engem
mert nem hozok vigaszt
nem vagyok jó hír
csak tettenért remény
szélsodorta verssor
fennhéjázó erény "
-Kovács Ákos
Van e jogunk a boldogságra?
Minden ember boldog akar lenni, de hol lehet a boldogságot megtalálni? Létezik-e valódi boldogság, vagy az ember élete szomorúság, kétségbeesés és öröm véletlenszerű váltakozása? Tudjuk-e mi az igazi boldogság? Lehetünk-e boldogok a belső küzdelmek és a külső akadályok ellenére?
Minden jog fenntartva.
De valaki szerint nekem csak arra van jogom, hogy végezzem a kötelezettségeimet.
Megszülettél, édesanyád méhéből kijöttél. Levegőt vettél, felsírtál. Attól kezdve jogot formálhatsz a boldogságra.
Valóban, minden boldog akar lenni! A boldogságot mindenki máshol találja meg. Fák között, fűben fekve? Fényképekben, hangokban, barátokban, szerelembe. Az utolsó kettő az, ami nehézkess. Én a boldogságomat most már csak kivételes esetekben kötöm más "Boldogságkeresők"-hőz.
Nem vagy vigyorgó tejbetők!!! :) Nem kell mosolyogni egyfolytába. Lássák rajtad, hogy ember vagy. Mi az ember? Az ember képes kétségbeesésre, a szomorúságra és az örömre. Váltakozik... De ez biztosan nem a boldogság! A boldogság az egy külön érzés. Az hogy te mikor érzed, illetve miben érzed az már a te dolgod kedves :)
Aki meg megszabja, mihez van jogod, mihez mondhatsz szót, mihez adhatsz hangot, az azt képzeli (De csak képzeli), hogy joga van téged írányitani! Mondd meg neki, hogy nincs joga.
Jogot formálni emberre képtelen képtelenség...
Megjegyzés küldése