Könnyű állom

Nekem ez a régebbi előlapu jutott a könyvtárból, de talán jobban is tetszik.
Na szóval megint úgy vagyok hogy elmesélni a történetet nem akarom. Felesleges fáradozás lenne. Legyen elég annyi hogy a sorozatot érdemes egymás után olvasgatni, de külön külön és értelmes egészet alkot, és van mondandója e világgal is kapcsolatban. Burleszk azt hiszem ezt a szakszót olvastam műveiről.
A minap egy kigyúrt értelmes vicces sráccal futottam össze kezemben a könyvvel és megkérdezte miről is szól. Zavaromban zagyváltam pár sort kérdésére és tovább is akartam állni, na de kölcsönkérte a könyvet azt hiszem ezzel jobban megdöbbentett mint gondoltam.

Tehát nem csak én vagyok oda érte. (mármint az íróra gondoltam)

Szokásosan Teménytelen szamárfül készült a könyvből ebből pár részlet nektek.

"Végigsimítottam az arcomon, aztán rémülten a szamuráj elé hajoltam, mutatóujjammal a szemem sarkánál.
- Csak nem egy ráncot érzek emitt?!
Odapillantott , és bólintott.
Tovább tapogattam a bőrömet. Elakadt az ujjam a homlokomon.
- És ez?- nyögtem.
Rám vigyorgott.
- Véged van , élet. Beindult a ráncreakció.
Azután tovább szemlélt, felvont szemöldökkel, hosszan, tűnődön.
Zavarba ejtően. Kezdtem attól tartani, hogy fénysebesen mumifikálódóm.
-Mit bámulsz?!
- Nézem, ahogy öregszel.
Visszahanyatlottam a párnámra.
A serdülők lábujjhegyen kilopakodtak a szobából.
A szamuráj hasra gördült, majd rám, és felkönyökölt fölöttem.
-"Gyertyára sem vet
rossz fényt az , hogy folyton fogy:
amíg világít." (Fodor Ákos)
És megcsókolt."
....
A zseni : tudja azt, amit nem tudhatna. A tehetséges: tudja, amit tud. Az ügyes: azt sem tudja amit tud.
....
És ezt többnyire nem az általam viselt kendőnyi textíliák tették, nem is az alakom - melyről jót, vagy szót se! - hamen a kisugárzásom. Ami hol volt, hol nem.
Ha éppen közömbösen hagyott az élet, ha egy időre bensőleg is hozzászürkültem a köznapokhoz, akkor női aurám sem ragyogott köröttem. olyankor csupaszon is járkálhattam volna, az eb sem pillant rám.
Ám amikor zúgott a vérem, és ruganyosnak éreztem porcikáimat, és szálldosva lépkedtem, és áttündökölt rajtam az életvarázs, megpörgettem magam körül pasasokat, nőket egyaránt. Miként mindenki más, ki éppen kivételes ajándék állapotban leledz.

És még sok szép és jó, de nem fárasztalak titeket.