MIÉRT LÉPNEK FÉLRE A NŐK?

“Férfitársaim!
A nők hűtlenségének oka ti vagytok.
Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga.
De sokkal inkább ti.
Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok.
Megtartani nincs.
Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség.
Meg az akarat. Az hiányzik leginkább.
Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké.
Ne higgyétek, nem marad.
Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra – pénzt, öklöt, lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él.
Ne gondoljátok, nem néz.
És nem hálálkodik.
Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdődik, ráadásul intenzíven.
Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást.
Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell.
Más nincs.
Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre.
A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára.
Érthető végül is tán.
Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nőknek, amire vágynak.
Mert különben nézhettek ki a fejetekből bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár.
Rendületlen szeretettel.”

Franco Marco