Jorge Louis Borges - Idő múltán
Idővel az ember megérti, mi a különbség a között,
hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket...
és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti,
hogy lefekszel valakivel;
és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti,
hogy egyedül vagy;
és megtanulod, hogy egy csók még nem
szerződés, és az ajándék nem ígéret;
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott
szemmel;
és megtanulod az utakat a mára és a mostra
építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet,
mert a holnapnak mindig van egy csomó olyan
változata, ami megállíthat téged félúton;
és idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is, az
életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és
díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól
várod, hogy virágot hozzon...
- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni,
hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.
És az ember csak tanul és tanul...
És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz
valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb
visszatérsz a múltba.
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot
adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar
megváltoztatni, de ha csak azért maradsz
valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem
akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és
harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a
nem igazak.
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott
szavak egy életen át bánthatják azt, akit
megsérteni akartál.
Idővel megtanulod, hogy mindenki mondhatja
"sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek
tudnak.
Idővel megtanulod, hogy ha megsértettél egy
barátot, valószínű, soha nem lesz úgy, mint régen.
Idővel megtanulod, hogy lehetsz boldog az új
barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni
kezd az a régi.
Idővel megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.
Idővel megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel
egy teremtményt, előbb-utóbb visszakapod
sokszorosan.
Idővel megtanulod, hogy ha sietteted,
kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a remélté,
és megtanulod, hogy a Ma a jó, pont ez a perc,
nem a holnap;
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad
azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni
fognak azok, akik már nincsenek.
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással
próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy
kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy
szükséged van rá, hogy barát szeretnél lenni, egy
sír fölött haszontalan.
Megtanulod ezt mind, de csak idővel.
hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket...
és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti,
hogy lefekszel valakivel;
és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti,
hogy egyedül vagy;
és megtanulod, hogy egy csók még nem
szerződés, és az ajándék nem ígéret;
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott
szemmel;
és megtanulod az utakat a mára és a mostra
építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet,
mert a holnapnak mindig van egy csomó olyan
változata, ami megállíthat téged félúton;
és idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is, az
életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és
díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól
várod, hogy virágot hozzon...
- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni,
hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.
És az ember csak tanul és tanul...
És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz
valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb
visszatérsz a múltba.
Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot
adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar
megváltoztatni, de ha csak azért maradsz
valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem
akarod látni.
Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és
harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a
nem igazak.
Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott
szavak egy életen át bánthatják azt, akit
megsérteni akartál.
Idővel megtanulod, hogy mindenki mondhatja
"sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek
tudnak.
Idővel megtanulod, hogy ha megsértettél egy
barátot, valószínű, soha nem lesz úgy, mint régen.
Idővel megtanulod, hogy lehetsz boldog az új
barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni
kezd az a régi.
Idővel megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.
Idővel megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel
egy teremtményt, előbb-utóbb visszakapod
sokszorosan.
Idővel megtanulod, hogy ha sietteted,
kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a remélté,
és megtanulod, hogy a Ma a jó, pont ez a perc,
nem a holnap;
és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad
azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni
fognak azok, akik már nincsenek.
Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással
próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy
kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy
szükséged van rá, hogy barát szeretnél lenni, egy
sír fölött haszontalan.
Megtanulod ezt mind, de csak idővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése