- Jaj, ne szórakozz már velem! - nevette el magát a barátnőm- Menj csak feleségül a mesebeli királyfidhoz, te szegény kis Hamupipőke, de utána ne gyere hozzám panaszkodni, hogy nyomja a fejedet a korona!
- Csodálkozva pillantottam fel, majd gyorsan újra lábkörmeim tanulmányozásába mélyedtem. Bebe túlságosan is éles eszű ahhoz, hogy félre lehetne vezetni. Az első találka alkalmával ő pontosan ezzel a jelzővel illette páromat. Csakhogy a harmadik találka után már megkockáztattam magamnak a kérdést, vajon létezik-e üvegcipő az én 41-es méretemben is? De hát ez igazán nem lehet akadály. Hamupipőkének is durva volt a keze a sok mosogatástól, mégis kifogta a maga királyfiját. Nem várom hogy 1 csapásra meghódítsa a szívemet valaki, de csodák attól még történhetnél.
Ami pedig a tündérmeséket illeti, álmaim kezdettől fogva másként alakultak, mint a többieké. Már gyermekkoromban is csodálkoztam azon, hogy mért hagyja ott Hamupipőke azt a kedves, piszkos kemencét a barátságos kis egerekkel annak a kényelmetlen üvegcipőnek a kedvéért, amelyet ráadásul a város összes lánya felpróbált már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése