Nyugtalan vagyok feszült és keresem a lelkemet ismét. Valami megnyugvást meghitt pillanatot. És ismét a könyvek világába rekesztem magam.
Pár sort elrakok mert sajnos megjegyezni nem tudom mind, de annyira belémivódott az érzés melyet keltettek olyan alap bölcseletek melyek szebbé tették napomat. így megosztom talán veletek is és boldogabbak lesztek ti is , had higgyem , egy kicsit én is hogy vannak csodák még az életben, csodák melyek előrébb repítenek vagy éppen hátrébb hogy újult erővel most jobban ügyesebben sikerüljön minden.
"Akarni... Persze, hogy akartam. Szerelmest és társat akartam, egy hangot késő éjjel a néma házban, érdekes, otletes beszélgetéseket, új elképzeléseket, amelyektől a világnak értelme lesz. Szerettem volan fogni egy kezet, szerettem volna, hogy valaki egyszerre lépjen velem, hogy valaki oltalmazzon, és én őt oltalmazhassam. Szerettem volna megosztani valakivel mindazokat az élményeket, amelyek egyedül kellemesek, de ha megosztjuk valakivel csodálatosak.
Apám könyvei voltak. Mindegyikbe volt írva valami. A kedvencemet Mildred néni írta, így szólt: Azokra az időkre, amikor szeretnéd leköpni a világot, John, néhány shakespeare-i gyilkosságnál és árulásnál jobban semmi nem segíthet, hogy szebbnek lásd a magad életét.
Együtt,
bárhol legyünk is.
Ahol ha kereslek,
megtalállak,
ahol ha kimondom a neved,
válaszolsz.
Mindannyiunknak vannak bajai és csalódásai és veszteségei. Néha eltűnnek, néha nem, és ha nem megpróbálunk változtatni, és mégis élni. Talán más életet, de nem feltétlenül rosszabbat. "
Elbűvölt és nem szeretném elfelejteni őket érthető :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése