Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki.
09 február 2010
Nem értem hogy miért pont engem választott
"A szépség forrása - mondta jelentőségteljesen a nagymama -a másik szemében van . A nézőében.
Kissé csalódottan éreztem magam. Ennél az általános bölcsességnél többet vártam volna a nagyitól. Egy nagyon is kétséges igazságra nem építhetem az életem. Ez a mondás is csak annyit ér mint a többi: " A baj nem jár egyedül" vagy" ki korán kell aranyat lel" de nem sokban különbözik attól sem, mely szerint " egy férfit a hasán keresztül lehet megfogni".
-Ülj le. Elmesélek neked egy történetet.
Visszaültem, vajon mit hallok most tőle? Lehet, hogy megvan a megoldás? Milyen tanácsot kapok?
A nagymama kényelmesen hátradőlt, és hallgatott egy darabig. Nem hamarkodott el semmit.
- Mesét mondok. De, mint minden mesében, ebben is van némi igazság. Majd meglátod, mire mégy vele. Talán tanulsz belőle.
- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal lányka. Nagyon csinos, nagyon vonzó teremtés, de volt egy nagy hibája. Szépséghibája. A kislány tudatában volt ennek a hibának, megpróbálta tehát elrejteni. Tudd meg, hogy ennek a kislánynak csúnya, nagy keze volt. Folyton azon járt az esze, miképp tüntethetné el a kezét mások elől. Hol a háta mögé dugta, hol ráült, de étkezéskor nem volt mit tenni, akkor kénytelen volt elővenni a kezét. Érthető, hogy kínszenvedés volt neki minden étkezés.
- Nagyi én ezt másképp gondolom.
- Természetesen, gyermekem. De hadd folytassam! Felnőtt persze ez a kislány is, és annak rendje-módja szerint szerelmes lett egy férfiba. Fülig- mosolyodott el a nagymama- A férfi megkérte a lány kezét. És tudod, mit cselekedett ez a bolondos lány?
- Képzeld el ez az ostoba leányzó azt mondta a férfinak, hogy nem lehet szeretni olyan lány, akinek ilyen nagy, ronda keze van. Még fel is emelte a kezét, hogy a férfi pontosan lássa, miről beszél. Egyszóval igen bután viselkedett. Szerencsére a férfi, akibe a lány beleszeretett, képes volt arra, hogy beleélje magát a másik helyzetébe. Nem kezdett el hazudozni, nem is esküdözött égre-földre, hogy neki mármint annak a buta lánynak a keze a legszebb a világon . Nem. Másként cselekedett. Erősen a lány szemébe nézett, és azt mondta neki, ha szeretsz, felejtsd el, amit mondtál, mint ahogy én is elfelejtem. Mert ha nem, akkor folyton arra gondolok, hogy milyen csúnya a keze ennek a nőnek. Én téged szerettelek meg, nem a kezedet. Azt akarom, hogy erről ne essék szó többé. Mert ha mégis szóba kerül, akkor biztos, hogy veszekedéssé fajul a beszélgetés. A civakodás pedig tönkreteheti a házasságunkat. Így beszélt a férfi, a lány pedig hallgatott rá, s megígérte neki, hogy soha többé nem beszél a kezéről. "
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése