Talált

Vehetsz házat, de otthont nem;
vehetsz ágyat, de álmot nem,
vehetsz órát, de időt nem,
vehetsz könyvet, de tudást nem,
vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem,
megfizetheted az orvost, de az egészséget nem,
megveheted a lelket, de az életet nem,
megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

New Year

The new year is
upon us
Bringing
hope and anticipation
And if in our faith
we trust
There is cause for
celebration
May all your dreams
come true
What ever
that dream may be
May good
health always follow you
And bring
blessing to your family
May you build
memories to treasure
May your
wishes are granted
as well
May this year
bring you much
pleasure
And leave
you with great stories to tell
May you find
happyness in your
heart
May you find
joy and never be sad
May your resolutions
give you a new start

And this be
the best year you've
ever had

Charles Baudelaire: Le Chat

Érdekes hogy egy azon író versét mennyire másképp értelmezi más más kultúra.
És egy azon kúltúra is legalább 2 ,3 féle fordítást kreál.
Mégis ez melyet nem találtam meg írott formátumban a leggyönyörűbb.



"Wenn meine augen ,
von diese Katze die ich liebe,
Magnetisch angezogen werden,
so see ich mit erstaunen,
das Feuer ihre Augensterne
leuchtzeichen, lebende Opale
Die mich Anschauen,
unverband."

Fordítás ha sikerül következik így ez egyfajta más értelmet ad mint ahogy Kosztolányi fordította.

" Ahogy az én szemeim,
mágnesként rátapadnak
a Macskára akit én szeretek,
Úgy látom elcsodálkozva,
tüzét szemének csillagjában,
fényjel, élő Opál,
Melyek engemet néznek.
Kötelék."

József Attila szavaival búcsúzom:

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", ímhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

Hallgasd a csendet

Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet!
Hasalj le a málnás mellett,
s hogyha jó a füled, hallod:
a csendben is vannak hangok.
a közelben darázs dong el,
mint apró helikopter;
távolabbról tücsök szólal,
lepke röppen: könnyű sóhaj.
Pattannak a bimbózárak,
mintha törpék tapsolnának,
majd a harangvirág csenget...
Csitt! Figyelj! Hallgasd a csendet!

(Gyárfás Endre)

Tears soak my soul - Könnyek áztatják lelkemet

Smile when you are having fun.
get angry when you are angry.
and cry as such as you want to.
when you want to.
You feel so refreshed after crying, you know?
You shoud be able to smile again soon.

You hurt the most when you keep the pain
inside and force yourself to smile.

Én csak én vagyok

Közeledik a tél ,
a hideg befúródik a földbe,
a hideg bemászik az életedbe is.
Megpróbálja berágni magát,
befészkelni ha elengedi magát.
Be éjszaka a takaród alá,
Álmaidba besurranva.

De én csak én vagyok,
Ennyi mit adhatok.
Vedd el ha akarod.
De én csak én vagyok.

Kétségek, egyedüllét, jönnek és mennek,
közbe ujjak és ujjak születnek.
Marcangolnak, belülről ölnek.
Ilyenkor mindenki szalad,
fut, rohan kapkod,
Talán bepótolható ,mit elhalasztott?
Talán helyrehozható még a nagy hiba!
És mi arra a garancia?
Mi a helyes út, vajon balra, jobbra fút?

Nem tudom, és vajon honnan tudhatom?
Kétségek között vajúdom.
hazudni nem tudok,
most mondjatok , mondjatok.
Súgjatok valamit nekem, merre lelem meg helyem?

De én csak én vagyok,
Ennyi mi én vagyok,
Ennyi az életem,
Most elég legyen!

Roncsakt

Kérelem

rajtam úgy segíts:
gondjaimból részt ne végy,
csak tudd, hogy vannak

(Fodor Ákos)

ALTATÓ

minden veszteség

fájdalomba csomagolt

megkönnyebbülés

(Fodor Ákos)

Petry Béla Szívekbe vésett meséi

"Petry Béla Szívekbe vésett meséi
írta: Wass Albert






A címlapon, szívbe rajzolva, ott látjuk a székely hegyek jólismert tarnicsvirágját, azt az árnyékban növő, dúslevelű sötétkék harangvirágot, melynek kelyhében - minden székely gyerek tudja - kicsike szép tündérkék lakoznak. Szemközt a virággal "prikulics" tűnődik, a székely havasok huncut kis manója, ahogy éppen csak előbújt valamelyik sziklaodúból virágot csodálni.
A második szívben tündérkék játszadoznak tarnicsvirágos, kismadaras mese-erdő mélyén. A cím: "Van-e, van-e tündér?" Alatta az ősszékely nyelvezetű rímes szöveg:

Üdőfordulásra - szeretetre várva:
Szűvtelen, léttelen, hontalan világba
Szüveket vés a sors sok-sok életfára.
Szüveket rajzolok életünk fájára...
Hát a ti szűvetek vajjon milyen árva?
Források vizénél, ama ősi Honba
Tündérlakta erdőn virágba, bokorba
Jertek, nocsak jertek - míg az üdőm járja
Tündérek, madárkán, kismanók honába,
Eltékozolt magunk mese-világába..."

S megyünk is, megyünk Petry Bélával "eltékozolt magunk mese-világába". Megkönnyesedik szemünk a szomorú örömtől, hogy - lám - vannak még tündérek ezen a világon, bizony vannak. Ha máshol talán nem is többé, de Petry Béla lelkében ott vannak még mindig: tündérek és prikulicsok, szép székely meseálmok s keze nyomán alakot öltenek, megelevenednek, kilépnek a meséből s fölmelegítik körülöttünk néhány rövid percre azt az üres, elkalmárosodott, Istentől elrugaszkodott, meséket tagadó, semmire se jó, keserűségbe fulladó világot! "

Csokor, nyomor, okol - álmom bomol

Múlnak az évek és mindig rádöbbenek mennyire nem szeretem ezt a napot. Már megint vége a nyárnak, a meleg is messze szál. És én nem szeretem a hideget, mert mindig fázok, vagy túl felöltözöm, vagy túl lengén. És fázok. Vagy éppen ha nem akkor valaki hideg lábakkal, tagokkal, testtel bújik mellém az ágyba mint egy hüllő ronda hideg testtel.
-Hideg, mint a béka popsija. -szoktam mondani és mindig nevetnek, és csak azért is odadugják lefagyott tagjaikat, hogy rajtam melegedhessenek. Brrrrr.

Szóval nem szeretem, mert már megint arra emlékeztet hogy öregszem.
Nem értettem meg soha sem, miért nem lehet a korról, korosodásról, beszélni a nőknek, miért tabu?
Hiszen milyen tisztelet , milyen sok szép tapasztalat rejlik mind e mögött.
Most irulva pirulva én is ott tartok, hogy majdnem szégyenlem, sőt szégyellem is mert - Már belőled sem lesz semmi. - megnyilvánulást hallottam egy szájból, ami megint rosszul esett.
Igen én azért szégyenlem , és mondom pusmogva, fogaim között kiszűrve a korom, mert nem tudok semmit sem felmutatni. Semmit.
És tudom, tudom, ti most mind azt mondanátok hogy :
-De még hátad mögött az élet.
-Hiszen még lehetsz most is valami, valaki, aki akarsz.

De ez nem segítene. És nem segít hiszen belül tudom én is de. áhhhhhh
nem vagyok elégedett.
Hova tűntek a gyermekkori álmok?
Hol van a régen dédelgetett királyfi fénylő sörényű lova, amit ellophatnák tova száguldva szerencsétlent ott hagyva a vadvirágos bokrétával?
Hol a harmónia? A megszokás?
A kis kacsalábon forgó rumlis kuckó?
Hova tűntek a bálok, udvarlók, bohókás mámoros sóhajok?
Hiszen néha még felkelni is fáradt a lelkem.
Hol van a halandzsázó, elégedett kornyikálás a barátokkal?
Hol van az idő magamra, másra?
Hol van az a boldogság, amit a paplan alatt sugdosva kívántam?
Hol az a sok szép mese mit magamba olvastam kislámpa mellett éjszakánként?
Hol az a kis boldogság , biztonság, elégedettség érzés?

És most csúnyulok, de hol az a Dagobert bácsi pénzes éléskamra amiben minden reggel megfürdhetek, hogy aranyozott legyen a bőröm?
Hol van a rózsaszínű karbiom?
Hol a Kleopátra tejes fürdőkád?
Természetesen gyermeteg gyermek álmok . hehe . de azért kiírtam magamból.

Hol van az az istenség az égből ki rám pillantva lekívánkozik a földi halandókhoz, hogy elcsábítson?
És ebbe bele is pirultam. :-)
Szóval ezért és ilyen dolgok miatt.

Áh, egye fene ez a nap is elmúlik egyszer. Túl leszek rajta, csak összeszorítom a fogamat, ha éppen kikívánkozik belőlem valami számukra megdöbbentő. És akkor is kibírom ha cakkosra rágcsálom belül a számat.

És még is. Hol van az üveggolyóm, a távolság, Nem vagyok én Tűzoltó, vagy katona sem vadakat terelő juhász.

Hol van a csinnadratta?

Én én vagyok.


"...De én csak én vagyok,
Vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
Fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
Vedd amit adhatok...
(Nemes Nagy Ágnes)

Mondd, mi a szeretet

Könnyű szeretni azt, ki kedves,

szelíd, jóságos és figyelmes,
ki mindig csak ad, de sose kér,
Ó, mennyire szeretjük mindezért.
De azt szeretni, aki durva,
szava sértő arca mogorva,
tudod, hogy tüskés, mégis szereted,
Na látod, ez a szeretet.

Könnyű szeretni a jó barátot,
élvezni vidám társaságot.
De a szenvedőt, ha szánja szíved.
Ha éhezőnek nyújtasz kenyeret.
A tétovának adsz egy jó tanácsot.
Vigasztalod a sírót, hogyha látod.
Letörlöd a fájó könnyeket.
Na látod, ez a szeretet.

Aki becéz vagy lágyan simogat.
hogy tudjuk szeretni azokat.
De szeretni a mindig lázadót,
a hitetlent vagy a támadót,
a közönyöst, a bűnöst, szennyest.
Ilyenek vagyunk, s az Isten így szeret,
irgalma megnyitotta az eget.
Na látod, ez a szeretet.
(ismeretlen - egy lelkész ajándéka)

Keresem azt aki szerethet engem,
Aki talán meglátja a jót is bennem,
Valahol vár, hogy vigasztaljon,
Magához húz, hogy marasztaljon.
(ismeretlen)

Szép versek és idézetek , néhol sajnos író nélkül ,

A barát egy mosoly, mely bátorít ha félsz,
A barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél,
A barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van.
A barát gyémántpáncél , óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát.
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol.
A barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből.
A barát az emlék mit szívedben Őrzöl.
A barát is csak ember, s néha tán hibázik,
de szeret, s ha nincs veled, érzed hogy hiányzik.
(Ismeretlen)

* * *

Nélküled félbemaradt mondat lennék,
Egy befejezetlen gondolat,
Egy félig eljátszott Chopin-keringő,
S egy megkezdett vers,
Amit nem folytatnak már
( Kelemen Erzsébet - Nélküled)