Te és én megoszthatnánk a csöndet

Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. (Charlotte Bronte)



"A legelterjedtebb és legáltalánosabb tévhitek egyike, hogy mindenkinek megvannak a maga határozott sajátságai: van jó és rossz ember, okos és buta, erélyes és tehetetlen, és a többi. Az emberek nem ilyenek. Annyit bárkiről állíthatunk, hogy többször jó, mint rossz, többször okos, mint ostoba, többször erélyes, semmint tehetetlen, vagy megfordítva; de nem lehet igaz, ha az egyik emberről azt állítjuk, hogy jó vagy okos, a másikról pedig, hogy gonosz vagy ostoba. Pedig többnyire így osztjuk fel az embereket, s ez merőben téves. Az emberek olyanok, mint a folyók: a víz mindegyikben víz, egy és ugyanaz, de mindegyik folyó az egyik helyen keskeny, a másikon sebes, hol széles, hol csendes, hol tiszta, hol hideg, hol zavaros, hol langyos. Ugyanígy van az emberekkel is. Mindenki magában hordja az összes emberi tulajdonságok csíráit, néha az egyik nyilvánul meg benne, néha a másik, s olykor egyáltalában nem hasonlít önmagához, holott ugyanakkor mégiscsak önmaga marad." ( Lev Tolsztoj)

A csend beszél tovább....

Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk. "Saprks, Nicholas

Kicsit csend van. Csend belül. Kívül a világ ordít, kiabál és zakatol, de belül csend és csend honol. A csend tiszta és szent dolog. Képes nemes egyszerűségében gyönyörűbb lenni, mint akármilyen hang. Két hang között, ami gyönyörködtetett, ismét csend van. Ha hallgatunk valamit , akkor a csendek között megbúvó hangokat figyeljük. Csend. A csend minden alapja. Csend nélkül nincs hang, viszont hangok hiányában a csend az úr. A csend honol lelkemben, és mégis annak ellenére hogy sokszor élvezem, most nem nyomasztó, fájdalmas. Valahogy meg kell törnöm a lelkemben lévő csendet.


Senki sem tisztul meg attól,hogy tovább hempereg a sárban,és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein.Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet,másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit. "Nydahl Ole