13 december 2009

Kotyolós történetek a nagyapától- Lucázás

Régen talán úgy működött a kotyolás, mint a húsvét. Egy lehetőség volt a kis falusi gyermekeknek kis dugi zsebpénzhez jutni. Persze nem kapták ingyen. Sokat kellett dolgozni érte , jelmezbe öltözni, szöveget betanulni, betlehemet készíteni. Ezt persze nagyapa megtoldotta egy kis elektromossággal amihez már gyermekként is nagyon értett. Szerzett valahonnan elemet amit nagy büszként mesél, mert hát akkoriban a lámpásban gyertya volt még, és azzal szerelte fel a maguk által eszkábált jászolt. Rajzokat egy falusi embertől szerezte aki mint kiderült sajnos bolond lett de csodálatos képességekkel rendelkezett rajzolás területén. A tőle szerzett angyalképeket kivágták és a betlehem belső falára ragasztották.
Főldútakon járva érték el a szomszédos falut is.
Reggel 7 óra elött mielött megkezdődőtt volna az iskola gyorsan bekopogott a Nénnyéhez kotyolni. Be is kiálltott illedelmesen a kapuból:
- Szabad- e kotyolni?
Nénnye aznap éppen rossz hangulatban volt.
- Nem szabad!
Erre a fiatal nagyapám, gondolt egyett és még elmentében visszakiálltott.
-Egy csírkéje legyen az is sánta legyen.
-Egy tyúkja legyen az is vak legyen.
Ezt meghallva a nénnye nagyon megijedvén, meggondolta magát:
-Gyere vissza fiam , kotyoljál csak.
-Olyan vastag szalonnája legyen mint a mester gerendálya.
Sorolta csak a mondókákat.
luca luca kettő aszalt körte nem kő.
luca luca három a pálinkát várom.

4 megjegyzés:

Elvira írta...

Kislánykoromban Édesapám szülőfalujában még volt szerencsém élőben látni "kotyolást".
Most mosolyogva, kellemes érzéssel emlékeztem vissza rá. Köszönöm Neked!
Elvira

Én (csak én vagyok) írta...

Sajnos nem tudtam azt az élményt beleadni ami magával ragadott mikor először hallottam. Aztán persze mindegy hogy felnőtt vagyok és könyörögve futottam hogy meséld el még egyszer, meg még egyszer. Ő persze csak nevetett és örömmel teljesítette kérésem. Gyors ösztön volt hogy leírtam, sajnáltam volna ha e meghitt csodálatos pillanat mikor nevetni hallom még csendben elszállna és nem maradna meg.
Kincs, emlék, szeretet. Ezek jutnak nekem is eszembe róla és valamiféle féltékenység a múltra.

Elvira írta...

Merre jársz? Hiányzol.. :)
Elvira

Én (csak én vagyok) írta...

Szia:)
bocsánat bocsánat el vagyok havazva, dogozok, még tegnap is és aztán hazaesek és csak aludni tudok.